Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Az Önvaló önfényű."

/Ramana Maharsi/

"Mint ahogyan annak, aki a konyhai hulladékot ki akarja hajítani, semmi szüksége sincs arra, hogy a szemetet megvizsgálja, és megnézze, hogy mit dob ki, éppúgy annak sincsen szüksége a tattvák (tények) számbavételére avagy jellegzetességeik kutatására, aki az Önvalót akarja megismerni; amit tennie kell, az az Önvalót elrejtő valamennyi kategória elutasítása."

/Ramana Maharsi/

"Napfénnyel van körülvéve; de ha látni akarja a Napot, akkor annak irányába kell fordulnia, és szemét rá kell szegeznie."

/Ramana Maharsi/

"A Nap csak a világosságot ismeri. Ismeretlen előtte a sötétség. Ha felkel a Nap, a sötétség meghátrál előle."

/Ramana Maharsi/

"Igen, a meditációban mindenfajta gondolat megjelenik. És ez így van jól; mert ami önben rejtőzik, ilyenkor kerül felszínre. Ha nem jelennének meg ezek a gondolatok, hogyan pusztítaná el őket? A gondolatok mintegy maguktól jelentkeznek, de csak azért, hogy a megfelelő pillanatban kioltsák őket."

/Ramana Maharsi/

"A kezdeti stádiumban ön még testével azonosítja magát, vagyis testtudata van: úgy érzi, hogy különbözik a valóságtól, vagyis Istentől, és önmagát Isten hívének – szolgájának vagy éppen barátjának – tekinti. Ez az első fokozat. A második fokozatban az isteni tűz egyik szikrájának vagy az isteni Nap egyik sugarának tekinti magát. A különbözőség tudata és a testtudat azonban még ekkor is jelen van. A harmadik fokozat akkor következik be, amikor az összes ilyen különbözőség megszűnik, és felismeri, hogy egyedül Önmaga létezik."

/Ramana Maharsi/

"Az elme csak addig létezik, amíg ön külső dolgokra gondol. Amint visszavonja elméjét a külső dolgoktól, és rábírja arra, hogy önmagára, vagyis az "én"-re irányuljon – más szavakkal befelé forduljon –, megszűnik létezni."

/Ramana Maharsi/

"A káram (cselekvés) szó magában foglalja azt, hogy az ember csinál valamit. Csakhogy az Önvaló nem akkor valósul meg, ha az ember csinál valamit, hanem akkor, ha – csendben maradva, vagyis egyszerűen megmaradva annak, ami – tartózkodik attól, hogy bármit is tegyen."

/Ramana Maharsi/

"Az, aki látja Önmagát, a világ felé fordulva is csak Önmagát látja."

/Ramana Maharsi/

"Egészen gyermekkoromtól fogva magányos óráimban gyakran átéltem egyfajta éber révületet. Rendszerint úgy jutottam el ebbe az állapotba, hogy kétszer-háromszor csendesen elismételtem saját nevemet, míg egyszer csak – valamiképpen az individualitás tudatának felfokozódása révén – maga az individualitás fokozatosan feloldódni látszott, majd beleveszett a határtalan létbe. És ez nem valamiféle zavaros állapot volt, hanem az összes elképzelhető állapot közül a legtisztább, a legegyértelműbb és a legkülönösebb – egy olyan állapot, amely messze túl van a szavakon, s amelyben a halál csaknem nevetséges képtelenségnek, a személyiség elveszítése pedig nem kialvásnak, hanem az egyetlen valódi életnek bizonyult. Ezt az állapotot nevezik "Önmagamban tartózkodásnak".

/Ramana Maharsi/

"Miért a jövő foglalkoztatja? Miért nem a jelen érdekli? Az ön jövője éppen olyan lesz, mint amilyen a jelenje."

/Ramana Maharsi/

"Az aggodalom az elme produktuma. Az ön valódi természete a béke. A békét nem kell elérni; a béke legbelső valónk."

/Ramana Maharsi/

"Az Önvaló anélkül is káprázatot idézhet elő, hogy maga illuzórikus lenne. A bűvész szórakoztatásunkra emberek, állatok és dolgok illúzióját keltheti, és mi azok mindegyikét éppoly tisztán fogjuk látni, mint őt magát, de a produkció után egyedül ő marad meg, míg az általa teremtett víziók mind eltűnnek. Ő nem része az illúziónak, hanem valóságos és maradandó."

/Ramana Maharsi/

"Az ember csak akkor képes meglátni Önmagát mindenben, ha már belül is meglátta."

/Ramana Maharsi/

"Aki azt mondja, hogy ő csupán a világot látja, az

Önvalót azonban nem, az olyan, mintha azt mondaná: "Látom a betűket, de nem látom a papírt" – miközben éppen a papír léte teszi lehetővé a betűk létét."

/Ramana Maharsi/

"Amire az elemista tanulónak szüksége van, az az egyetemet végzett felnőtt számára már fölösleges. De még a diplomás ember is használja azt az ábécét, amit elemistaként sajátított el. Sőt, igazán csak akkor tudja használni az ábécét, és igazán csak akkor tudja felmérni a jelentőségét."

/Ramana Maharsi/

"Az emberek attól félnek, hogy az egó, vagyis az elme elpusztulásának nem boldogság, hanem puszta üresség lesz az eredménye. Pedig ilyenkor valójában az történik, hogy a gondoló, a gondolt és a gondolás egyaránt belemerül az egyetlen forrásba, amely maga a tudat és az üdvösség, s így ez az állapot se nem élettelen, se nem üres."

/Ramana Maharsi/

"Ellentétben a közönséges ember alvásával – nincs a tudattalanság állapotában, hanem maradéktalanul tudatában van Önmagának; ilyen módon az ő állapota kizárja az alvást. Ez az alvás nélküli alvás, ez az éberalvás – vagy bárhogyan is nevezzük – az Önvaló turíja-állapota, amelyen mint vásznon a három avaszthá (tudatállapot), az ébrenlét, az álom és az alvás állapota átvonul, anélkül, hogy a legkisebb nyomot is hagyná rajta."

/Ramana Maharsi/

"Annál többet úgysem mondhatnak önnek, mint hogy valósítsa meg Önmagát önmagában. Önmagát úgyse fogja megtalálni a könyvekben. Önnek önmaga számára és önmagában kell megtalálnia Önmagát."

/Ramana Maharsi/

"Mindaz, amire az embernek az Önvaló megtalálásához szüksége van, a nemÖnvalók, vagyis a burkok lehántása. Képzeljen el egy embert, aki nem tudja, hogy ő vajon ember-e, ezért hát felkeres valakit, hogy megkérdezze őt erről. Ez utóbbi közli vele, hogy ő nem fa, nem tehén és így tovább, ilyen módon téve világossá számára azt, hogy ő nem más, mint ember."

/Ramana Maharsi/

"Amit közönségesen önbizalomnak tekintenek, az semmi egyéb, mint egóbizalom, s ennélfogva még csak súlyosabbá teszi az ember rabságát. Egyedül az Isten-bizalom a valódi Ön-bizalom – mert ő az Önvaló."

/Ramana Maharsi/

"Az individuális lelket kis önmagamnak, Istent pedig nagy Önmagamnak nevezik. Elképzelhető az, hogy egy önmagamnak Önmagamja legyen? Milyen sok önmagam lehet? Valójában mi az Önmagam? Egyedül az az Önmagam, ami minden nem-Önmagam (a test, az elme és így tovább) kiküszöbölése után továbbra is fennmarad."

/Ramana Maharsi/

"Az embernek pusztán annyit kell tennie, hogy ráhagyatkozik önmaga forrására. És még ha Istennek is nevezi ezt a forrást, akkor se gondolja, hogy az valahol kívül van. Az ember forrása önmagán belül van. Erre a forrásra kell ráhagyatkoznia – vagyis az embernek ezt a forrást kell keresnie, s e kutatás révén kell e forrásba belemerülnie. Az a kérdés, hogy hol a forrás, csak akkor bukkanhat fel, ha azt gondolja az ember, hogy az Önvaló különbözik e forrástól. Ha az egó belemerült forrásába, akkor nincs többé egó, nincs többé individuális lélek – vagyis a kereső eggyé vált a forrással."

/Ramana Maharsi/

"A csönd az Önvaló nyelve – és ez a legtökéletesebb tanítás. A beszéd olyan, mint a volfrámszál izzása az elektromos lámpában; a csend ellenben a drótban lévő villamos áramhoz hasonló."

/Ramana Maharsi/

"A világnak nincsen az ön valódi Énjétől független léte."

/Ramana Maharsi/

"Ki a tudatlan? A valódi Én nem panaszkodik arra, hogy tudatlan. Az egó az, ami ilyen módon önben panaszkodik. S ugyancsak az egó az, amely kérdéseket tesz fel. Az Önvaló nem tesz fel semmiféle kérdést."

/Ramana Maharsi/

"A kiemelkedően tehetséges művészek a Brahman megismerését nagyon könnyen elérhetik. Csakhogy ők nem törekednek a szellemi tökéletességre. Az ő elméjüket ugyanis a hírnév tartja fogságban."

/Ramana Maharsi/

"A világra úgy kell rátekintenie, mintha csupán egy álom volna."

/Ramana Maharsi/

"Mi az alvás? Egyszerűen az elme nyugalma. Éppen ezért csak azoknak van szükségük az elme pihentetésére, akiknek van elméje."

/Ramana Maharsi/

"Az embernek soha és semmilyen körülmények között nem szabad megfeledkeznie önnön valóságos természetéről – közben pedig teljesítenie kell világi kötelességeit, de a tettekhez vagy a tettek eredményeihez való ragaszkodás leghalványabb nyoma nélkül. Ha -e beállítottsága megerősödik, a törekvő biztos lehet abban, hogy a lehető legjobb úton van."

/Ramana Maharsi/