Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)
Márai Sándor - Milyen is vagyok?
Milyen is vagyok?
Néha ördög, néha angyal,
Néha bevonnád arannyal,
Néha szurok, meg toll kéne,
Hogy azt kenjed a képére,
Néha hívod, néha bánod,
Hogy meglátta a napvilágot.
Néha megtipor a lába,
Néha büszkén nézel rája,
Néha vonz, és néha taszít,
Ragyogása néha vakít.
Néha vár, és néha várat.
Néha birtokolhatsz százat.
Néha száz vesz birtokába,
Néha csak egy ejt fogságba.
Néha ostoba az arca,
Néha ez csak álca rajta.
Néha sír és néha kacag,
Néha boldog dalra fakad,
Néha mérges, néha fáradt,
Néha kincs a világnak.
Néha átok, néha áldás.
Néha csak egy néma kiáltás...
Szabó Lőrinc: Vasárnap
Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!
Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.
Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!
Egész nap pénz után szaladtam,
a remény, mint a nap, fogyott.
Mi lesz? - kérdeztem és gyűlöltem,
ami jön, a vasárnapot:
míg volt remény, mindent gyűlöltem,
és nem jött pénz, és este lett.
Aztán az éj ezer virággal
hímezte ki a réteket,
s most itt vagyok az Ördögormon,
ünnep van, pénz nem lesz ma se,
nézem, hogy ring sárgán a zöldben
a gyermekláncfű tengere,
nézem a felhőt, lent a csárdát,
a hátán hempergő csikót,
s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,
hogy viszi nagy hasát a pók,
és letelepszem és az erdő
mint zöld város tolong körül,
s kívül az emberi világon,
minden társadalmon kívül,
túl kötelességen s reményen
egészen jól érzem magam:
holnapig már nincs mit csinálni,
örülök annak, ami van.
Egész nap pénz után szaladtam,
hajszolt és megcsalt a remény:
reménytelenül, megnyugodva
heverek a tisztás gyepén,
és oly jó ez a felelőtlen,
embertelen semmittevés,
hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő
s a gond megint, hogy lesz-e pénz.
Szinte fáj, - de mire kimondom,
már tűnik is a fájdalom,
nincs tegnap, nincs igazi holnap
ezen a gyönyörű napon -
s egyszerre, boldogan, felugrom,
hogyne! hisz már érezni, hogy
lassankint vers lett a panaszból,
amit a fejem forgatott:
vers lett! s holnap pénzt adnak érte!
Rendben van! És megyek tovább:
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, gyönyörű világ!
Wass Albert : Magányosság erdeje
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.
S van itt egy álmom: különösen szép
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép
és megfogja két tévelygő kezem
lecsókolja két könnyező szemem...
Valaki majd az életembe lép
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép
és különösen, mégis fáj nekem...
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki.
Valaki, akit nem ismerek
és akiről még tudnom sem szabad:
Bár jobban szeretem, mint magamat.
Ne siess,
Az idő úgyis rohan,
Ami, neked jutott,
Azt éld meg boldogan!
Ne siess,
Sétálj az ég alatt,
Csodáld színe kékjét,
Míg az idő halad!
Lassits,
Az idő úgyis rohan,
Ezt elfelejtik sokan!
Szelektálni, mi fontos, mi az, mi nem:
Nem kell megfelelned úton-útfélen,
Mert ha elrepül feletted az orangyalod,
Másként festeni a múltat hiába akarod,
Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod.
(Pocsai Piroska)
Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…
Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…
Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…
Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?
Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.
Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!
Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!
Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…
Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel
Kun Magdolna - Csak a lelkem értsd meg...
Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,
csak a lelkem értsd meg némely napokon,
mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,
mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.
Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,
s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,
csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,
ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.
Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,
azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,
csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,
te legyél a legigazabb szívbátorító.
Keresem azt....
Keresem azt aki szeret engem,
Aki talán meglátja a jót bennem.
Valahol vár, hogy vigasztaljon,
Magához húz, hogy marasztaljon.
Keresem azt, aki így elfogad,
Aki talán végig mellettem marad!!!
Elviseli minden hibámat,
Felvidít, ha marcangol a bánat.
Keresem azt, aki kiegészít
Aki minden akadályra felkészít.
Ha megtalálnám, megtartanám
Mindenkinél fontosabbnak, tartanám!
Keresem azt, aki talán nincs,
Pedig nekem Ő lenne a legdrágább kincs!
Keresem azt, aki szerethet engem
Aki talán meglátja a jót is bennem
Valahol vár, hogy vigasztaljon
Magához húz, hogy marasztaljon.
~ Moretti Gemma : Tükör
Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.
Rajki Miklós: Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak, örülj a kinyíló virágnak, örülj a rikkantó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak, éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek, s minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak, a hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak, ha valahol éppen terád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet, tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki a szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak, a fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek, télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar. Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak, a felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének! Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának, örülj, örülj az egész világnak!
Örülj minden örömnek, hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ért!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog, akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.
Szabó Lőrinc: Az óriás intelme
Ha egy hajszálat százfelé hasítasz
s minden uj szálat megint százfelé
s e századrészt is százfelé hasítod
és eljutsz a végső határ elé
s tovább hasítani már képtelen vagy,
ami maradt, még az is végtelen nagy.
Hogyha egy lelket százfelé hasítasz,
mint egy hajszálat, s megint százfelé
s e századrészt is százfelé hasítod
és eljutsz a végső határ elé
s tovább hasítani már képtelen vagy,
ami maradt, még az is végtelen nagy.
Így üthetsz engem, pöröllyel hasíthatsz,
dobhatsz kutyák és fürészek elé,
porrátörhetsz, megrághatsz, tűzre vethetsz:
ha szétmorzsoltál százszor száz felé
és tovább gyilkolni már képtelen vagy,
ami maradtam, az is végtelen nagy,
mert belőlem egy örök óriás szól,
kit száz bilincsed huzott lefelé:
eltemettél, mégis ujjászülettem
s mosolyogva állok szined elé:
egy hajszálam felfogni képtelen vagy,
istened vagyok, egy és végtelen nagy.
"Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengõ dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal."
Pákolitz István
Bogdán András - Amikor lehunyod....
Amikor lehunyod két csilagszemed,
Amikor párnára hajtod a fejed,
Amikor gondod a holnapra hagyod,
Amikor álmodsz- én veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved,
Amikor sorsod nehéznek érzed,
Amikor egyedül maradtál végleg,
Amikor nincs más- vezetlek Téged.
Amikor sírnál, de elfogyott könnyed,
Amikor érzed a szavak is ölnek,
Amikor a sötét elnyelne Téged,
Amikor fény kell, én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad,
Amikor örök vendég a bánat,
Amikor felhők ültek a szemedre,
Amikod sírsz- mosolyogj szemembe...
Amikor fáj- ne hagyd, hogy fájjon,
Amikor bánt- ne hagyd, hogy bántson,
Amikor eljön a halál érted,
Akkor élni Én hívlak Téged.
Álmodj patakot, virágzó rétet,
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet,
Álmodj napot, szellőt- fényeket,
Csillagok vándora, ÉLJ ÉLETET!"
Várnai Zseni: Csodák csodája
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Garai Gábor - JÓKEDVET ADJ
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
Farkas Éva: Csak néhány óra kell
A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.
Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.
Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.
Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Az ember, mert így van megteremtve,
Ösztönösen is folyton remél.
Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,
Sokszor talán csak néhány szóra.
Barátra, szívre, egy kis mosolyra,
Hogy jusson ránk is néhány óra.
Nem gyenge az, aki mer szeretni,
S választ sok kérdésre nem keres.
Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,
A lényeghez a szívünk vezet.
Csukás István
TAVASZI VERS
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
MINDENNAPI ANYÁK NAPJA
Bárki könnyen beláthatja,
Minden nap az anyák napja.
Ezer kérdés vizet áraszt,
Anya tudja csak a választ.
- A kabátom, Anya, hol van?
- Kimostam, kiakasztottam!
- Anyukám, az uzsi hol van?
- Bepakoltam: a tatyódban.
- Papucsom meg sehol sincsen.
- Ágyad alatt nézd meg, kincsem!
- Suli-csekkek meg a bérlet?
- Konyhaasztal, ahogy kérted!
- Az a gyógyszer, Anya, hol van?
- Fenn a polcon, fadobozban!
- Anya, felvarrod a gombom?
- Hozd a cérnát, majd megoldom!
- Anya, töltőm? Anya, tollam?
- A kocsimban, a fiókban.
- Anya, ingem? Anya, csizmám?
- Kivasaljam? Kipucolnám!
- Anya, eljössz ugye, értem?
A belem lóg! Na, ha kérem...
Anya, hallgasd meg a verset!
Anya drukkolj, hogy ma nyerjek!
Anya, délben van a tézé!
Anya, hazaugrom pénzért!
Ugye, tortát ma varázsolsz?
Szerelem van, de halálos!
Kevés egy nap anyanapnak,
Mikor ők virágot kapnak.
Legalább a lottón nyerjek:
Viszek egy virágoskertet!
Egy szál tulipán
Mondd, drága, anyám, van-e odaát,
tavaszfényben nyíló színes tulipán,
amit anyák napján adnak azon gyermekek,
kiknek szívében él még az anyaszeretet.
Vannak-e ott odaát, kik a mezők vadvirágát,
egy csokorba gyűjtvén néked odaadják,
és szép szavakkal tűzdelve megköszönik véle,
hogy édesanya voltál e röpke földi létbe.
Ha még sem lenne senki, aki felköszöntene,
ha majd eljön az édesanyák áldott ünnepe,
csak pillants le a földre, hogy biztos legyél abban,
feléd hajló kezemben egy szál tulipán ott van.
Kun Magdolna
ANYÁK NAPJÁN
Anyák napján a sírodnál
Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe.
Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva.
Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal
Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja.
Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám.
(Átyim Lászlóné)
Alekszandr Szergejevics Puskin: Az élet szekerén
Megrakják néha roskadásig,
de a kocsi vígan repül:
a vén Idő ül a bakon
és hajt, hajt istentelenül.
Reggel beszállunk, nyaktörésre
készen, szívünk csak úgy röpít:
félre lustaság, óvatosság:
"Hajts - kiáltjuk -, az istenit!"
Délre alábbhagy a buzgóság,
a vad iram félholtra ráz:
nézzük a lejtőt, omladékot:
"Lassan - kiáltjuk , hé, vigyázz!"
Estére végre megnyugodna
az összezötykölt társaság,
s próbál a vackán elaludni...
de a kocsis csak hajt tovább.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Feinek György: Csak addig menj haza...
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek…
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza – vissza tartnak!
Két karod kitárva – ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad…
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az… ÉDESANYÁDNAK !
"Amikor nem simogatnak a napsugarak,
Mert lustábban kel fel a Nap,
Amikor nem hallatszik tücsök-hegedű,
Mert fakóbban zöldell a fű:
Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
Segít elfeledni, hogy valahol baj van.
Amikor nem csengetnek rád a barátok,
Mert kihűltek már a régi álmok,
Amikor ürességtől hideg az ágyad,
Mert ellustultak benned a vágyak:
Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
Segít elfeledni, hogy valahol baj van.
Amikor hiába vársz egy őszinte szóra,
Mert por rakódott rá a jóra,
Amikor eleged van magad körül mindenből,
Mert csak a neheze jut az életből:
Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
Segít elfeledni, hogy valahol baj van.
Amikor már csak feledés az élet,
s nem férnek bele lázadó remények,
mikor mindenki mást mond mint amit gondol,
s lelkedben a meg nem értés tombol:
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak hallkan,
segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor nem nézel körbe, mert körbenézni fáj,
mert fáradt, sápadt s kiégett a táj,
amikor nem férsz bele abba a körbe,
ahonnan rád néznek utálva s röhögve:
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak hallkan,
segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor csak vagy, mintha nem is lennél,
s már reggel az esti gondokkal keltél,
amikor már nem emlékszel arra a napra,
mikor feltettél mindent egy elátkozott lapra:
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak hallkan,
segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor igaznak festi arcát a hazugság,
szégyenlő szemüket az égiek is lehunyják,
amikor hűvös fuvallattal készül a vihar,
testedből, lelkedből minden érzést kicsavar:
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak hallkan,
segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor ostoba törvények ostora ver nyakon,
elítélnek s megítélnek gőgösen s vakon,
amikor magadra maradsz a magad igazával,
s nem rendelkezel már sem házzal sem hazával:
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak halkan,
segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
Játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban,
Játszd azt, hogy mosolyogsz s nem érdekel semmi,
Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni,
Játssz koldust vagy királyfit,
Játszd, hogy nem ördög de Isten irányít,
játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik,
játszd, hogy fárad az Isten de még bízik,
játszd, hogy jobb lesz,
játszd, hogy szebb lesz,
játszd, hogy még lesz….
Játssz el egy dalt – csak úgy csendben magadnak,
Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!
~ Liebe Attila: Játssz el egy dalt
Kormányos Sándor: Meg nem értheted
"Az ifjúságod
már tűnt varázs,
mindhiába kéred,
percekre tér csak
vissza néha
mikor felidézed.
Mind, ami elmúlt,
távoli, és
meg nem értheted,
hogy a szürkeségben
mért színes
a régi életed..."
Fekete Edit: Hevenyészve
Már derül,
már virul!
A tél kimúlt.
Tavasz van,
eltántoríthatatlanul.
.
Tavasz van?
Ne kérdezgesd folyton.
Virágos a balkon.
.
Nyár lesz?
Már hogyne lenne!
Ez a dolgok rendje.
.
Rend nem létezik.
Hallgass már egy kicsit.
Még se!
Inkább beszélj!
Kiálts!
Szavaidban bujkál a tavasz.
Reccsen a jég,
csöpög az eresz.
A hólé elszivárog,
a tél jege elereszt.
.
Beszélj!
Légy feszes.
Varrd föl a gombot,
töröld le a polcot.
Rendnek kell lenni,
nem több, csak ennyi.
.
Ne félj!
Itt a tavasz,
fut a tél.
Vissza-visszanéz,
míg elrohan látja,
zöld ül a fákra.
.
Haladj!
Nem vagy egyedül.
Derül.
A szél elcsendesül.
A gonosz halálba szenderül.
.
Indulj!
A sorsod tied.
Egy a halálod, egy az életed.
.
Vigyázz!
Az óra ketyeg.
Az idő mocsokban hempereg.
.
Szellőztess!
Legyen friss a levegő.
Takaríts!
Csinálj a jövőnek helyet.
.
… tavasz van, emberek…
.
2018. 04. 27
Cobra - bye
(Cobra=művésznevem)
Elbúcsúzok tőled többet nem akarlak látni
Nem fogok többet rád, órákig várni
Utjaink ketté váltak menj amerre látsz
Te a jó oldalrol a rosszra mindig át állsz
A spanom kellet neked, legyen a tiéd
Tudom előre amugy hogy majd összetöröd a szívét
Te nekem már soha nem leszel a vigaszom
Most örökre búcsút veszek tőled, viszlát kisasszony ! 🔥🖕🗡️
Yey yey
Álmodtam egyszer valamit
Hogy átölelek valakit
Van az úgy néha hogy a szerelem elvakít
Szemfényvesztés volt csupán a szemed csillanása
Meghalok a magánytól de nem akarom hogy más lássa
Más nem fog így szeretni mint én ideje hogy észrevedd
Nem akartam hogy így legyen, de végül vége lett
Yey yey
Szerettelek mi történt?kérlek mond el nekem
Mért van az hogy te érdemelnéd meg de most én szenvedem
Hazug volt minden szavad,pedig én hittem neked
Te nem tiszteltél engem..pedig én tiszteltelek
Sokat sirtam utánnad,nem is tudod mennyit mi?
A fájdalmamat már semmi sem enyhítí
Emlékszem hogy átöleltél azt mondtad hogy szeretsz engem
A reményt hogy mi még eggyütt leszünk már régen elengettem🖕🔥🚬
Struwe Annamária:
Szavak nélkül is lehet szeretni
Mondani, hogy szeretlek egyszerű,
Leírva is csak egy pár betű.
Éreztetni viszont már nehezebb,
És néha ez kevesebb.
Egy simítás néha szó nélkül elég,
És a szívnek van eleség.
Kávét vinni az ágyba,
Vagy megengedni a másiknak a vizet a kádba.
Ha szomorú átölelni,
A kezét néha csak úgy kezünkbe venni.
Megfelezni vele az utolsó szelet süteményt,
És elmosni helyette az edényt
Nem kellenek milliók a boldogsághoz,
Csak oda kell engedni magához.
Érezni , látni azt mit kapunk,
S legyen ugyanez mit adunk.
Szavak nélkül is lehet szeretni,
Egymásnak apró örömöt szerezni.
Somogyi Zsolt : HOGYHA ÚGY ÉRZED...
Hogyha úgy érzed, hogy rossz hozzád az élet
Mert a boldogságról nem mond szép meséket
Van, hogy másnak nyílnak néhanap a rózsák
Nem kerülheti el senki sem a sorsát
Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe
Mindenkinek megvan a maga keresztje
Minden nagy bánatnál van egy nagyobb bánat
Hiszen az embernek annyi minden fájhat
El nem ért nagy álmok s elveszített társak
Sebek amelyek egy életen át fájnak
Annyi minden csalfa, könnyek a szemekbe
Mindenkinek megvan a maga keresztje
Túl leszel majd egyszer minden csalódáson
Nem azért van a szív, hogy örökké fájjon
Akármilyen hosszú nem örök a tél sem
És a legszebb rózsák neked hullnak végre
Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe
Mindenkinek megvan a maga keresztje...
Rajki Miklós: Biztatlak ÖRÜLJ!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak.
A zöld lombos erdőnek,
A viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak,
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak.
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak.
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked.
Örülj, és te is tárd ki szívedet.
Az öröm széppé teszi lelkedet,
És vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügynek,
A lehulló lomboknak.
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak,
A felhangzó zenének.
Örülj minden csendes estének.
Örülj a farkát csóváló kutyádnak,
Örülj, örülj az egész világnak.
Örülj minden örömnek,
Hiszen annyi jó és szép van
Aminek örülhetsz.
Örülj, ha valakivel törődhetsz.
Lásd meg mások örömét,
Örülj, ha bárkit öröm ér.
Örömöt adj minden kicsi örömért.
Az öröm az egy jó dolog.
Akik örülni tudnak,
Azok boldogok.
Te is az lehetsz,
Ha akarod.