Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Pál Anna Claudia: Megtanultam..

Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzom...

De az ember mégis remél, mert az igazság fáj nagyon.

Megtanultam, hogy ki elenged, igazán sohasem szeretett,

Mert akinek igazán számítok, szorítja mind két kezemet.

Megtanultam, hogy akiért küzdenem kell, kár minden lépés

Mert ha fontos lennék, nem kellene, így minden csak tévedés.

Tanulhattam volna a könnyekből, de az ember míg él,

Sohasem képes elengedni az álmait, s örökké csak remél..

Szádeczky-Kardoss György:

Nincs időd

Szoktál e néha meg-megállni

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

Az ezerszínű szép világot,

A dús erdőt, a zúgó fákat,

A csillagfényes éjszakákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Nem, neked erre nincs időd.

Szoktál e néha simogatni,

Sajgó sebekre enyhet adni,

A hulló könnyeket letörülni,

Más boldogságán is örülni,

Meghallgatni kinek ajka

Bánatra nyílik és panaszra,

Vigasztalni a szenvedőt.

S ha est borul a késő mára,

Készülni kell a számadásra,

Mérlegre tenni egész élted,

Tettél-e jót, láttál-e szépet,

És nincs más vágyad, csupán ennyi:

Nem rohanni, csak ember lenni.

Péter Timea: MI A SZERELEM?

Megkérdeztem anyukámat,

Mi is az a szerelem?

Könnyes szemmel azt felelte,

Hogy a legszebb érzelem.

Ezt a választ nem értettem,

Megkérdeztem Apukát.

Gondterhelten, idegesen

Vakargatta homlokát:

– A szerelem komoly dolog,

Nem érthetik gyerekek,

Míg meg nem nősz, nem mondhatok,

Neked erről egyebet!

Megkértem hát Nagyapát is

Mondja már el ő nekem,

Hogy szerinte mit jelent,

A „titokzatos” szerelem.

A szerelem – kezdte halkan –,

Eleinte egy kis láng,

Mi szívedben felgyullad majd,

Ha meglátsz egy szép kislányt.

Aztán később megváltozik,

De ezt bánnod nem szabad,

Mert ha hallgatsz, akkor is lesz,

Ki megérti gondodat.

Kicsit később megint más lesz:

A legmélyebb szeretet!

Ha bajban vagy, ő segít majd,

Ő fogja majd a kezed.

Nincsen annál szebb barátság,

Mint ez a szép szerelem.

Ilyen nekem a Nagymama,

Ő az egész életem.

Ez a válasz tetszett nekem.

Megértettem – azt hiszem:

Gyereknek nem való még,

Bonyolult a szerelem.

Benedek Elek - Szeresd a fát 🌳

Szeresd a fát, hisz ő is érez,

Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;

Ágát ne törd, lombját ne tépjed,

Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,

Ne bántsd a fát!

.

Ő is anya, minden levele

Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;

És gyermek minden ágacskája,

Szeretettel tekints föl rája,

Szeresd a fát!

.

Édes gyümölcsét várva-várod,

S mégis letépnéd a virágot?

Szegény virág gyorsan elszárad,

S te bánkódol majd, késő bánat!

Ne bántsd a fát!

.

Megtépett fának nincs virága,

Mint a vak, úgy néz a világba.

Oly bús a fa, a tördelt, tépett,

Mint anyád, ha elvesztne téged,

Szeresd a fát!

.

Falombok közt viharba, vészbe,

Lám, meg se ring madárka fészke:

Fáradt ha vagy, leülsz alája,

S elszenderít madár danája,

Ne bántsd a fát!

.

Mind, akik fákat ültetének,

Sírjukra szálljon hálaének:

Ásóval is költők valának,

Szép, lombos fáról álmodának,

Szeresd a fát 🌳

Aranyosi Ervin: A szeretetről

Szeretni annyi: – elfogadni,

kitárt szívedből többet adni!

Másokban meglátni a szépet,

s örökre hinni: szép az élet!

Megértőn nézni a világra,

ápolni, kinek lelke árva.

Tudni a rossz is emberi,

másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!

Lásd meg másban az emberséget!

Bocsásd meg azt, amiben gyarló!

Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,

hogy szeretni tanulj mindörökre.

Szívedben szóljon szeretet ének,

szeretném, hogyha szeretnének!

SZÉP ERNŐ: RECEPT

Se meghalni, se nem élni

Lemondani, de remélni.

Ülni, föl-fölkelni, járni,

Várni, várni, várni.

Elaludni és álmodni,

Álmodozni, gondolkodni.

Vágyni, vágyni, elepedni,

Hagyni a szívet repedni.

Nézni, nézni, elámulni,

Csak bámúlni és ámúlni.

Örulni az égnek reggel,

Beszélni a gyermekekkel.

Heverészni és sétálni,

Fütyörészni és tréfálni.

Mindenkit mosollyal csalni,

Mulattatni vígasztalni.

Elfáradni és pihenni,

A könnyeket kiengedni.

A könnyeket könnyen venni,

A szenvedést elszenvedni.

Tenni venni, jönni menni,

Képzeletben messze lenni.

Túl gondolni a világon,

Túl az óperenciákon.

Olyan furcsák vagyunk......

Olyan furcsák vagyunk mi emberek

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Azt hisszük másról, hogy boldog talán

S irigykedünk egy-egy szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

Gondolatai tiszták és szabadok.

S nem vesszük, dehogy vesszük észre

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Oly furcsák vagyunk mi emberek

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk,

Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.

(Dante)

Reviczky Gyula: Aratás

Lekonyul a búza feje;

Aratásnak van ideje.

Gazda ember kaszát penget,

Ugy vágja a sűrü rendet.

Hangzik a dal munka közbe,

A kévét igy kötik össze,

Sárga kalászt egybehányva,

Mind izzad, de egy se bánja.

Elindulnak nagy szekéren,

Koszorú van közepében,

Aratásnak koszoruja;

Igy mennek be a faluba.

A legvénebb béres aztán

A tornácz elé akasztván,

Körüle vig arcu lányok

Járnak aratási tánczot.

S a gazda pihenni dől le,

A gond messze van ma tőle.

Ha csorgott is verejtéke,

Mégis nyugalom a vége!

Sohonyai Attila - Menedék

Építek neked magamban

egy barlangot; oda bújj,

ha rosszak a napok.

S ha felépültél, olykor

te leszel menedéke annak,

aki én vagyok.

-Csak legyél ott

Ha este megjövök, van, hogy szorongok,

ne kérdezz, csak legyél ott.

Mikor a vállamra ül a félelem madár,

s bordáimhoz közel károg,

ne hessegesd el, csak legyél ott.

Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből

egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy,

ne emelj le semmit, csak legyél ott.

Mikor téged okollak, s bántalak a semmiért,

bocsásd nekem, s viszonzásra kérlek

ne keress okot, csak legyél ott.

mert ha este megjövök, van, hogy szorongok,

nem kell, hogy megértsd, csak engedj magadhoz,

hadd legyek ott.

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú,

ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el,

ha nem találod helyed.

A valós élet olyan,

mint a csörgedező patak,

előfordul néha,

hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid,

ne gyötörd magad,

idővel majd alakul,

mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk,

de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem,

mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed,

hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember

vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj,

s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod,

könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot,

nyisd ki jobban a szemed.

gondjaid közt tartogat még

csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj,

s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta,

mivel nem szennyezi semmi tett.

"Előbb mindig a mosoly ébred,

azután én is felkelek.

Mert mosoly nélkül nem indulnak,

nem kezdődhetnek reggelek.

Küldök neked, mert van még bőven,

örülj neki, ha megkapod.

Kívánom mától így induljon,

mosolytól fénylőn, a napod!"

Aranyosi Ervin

"Homokszem vagyok egy kagyló belsejében,

Ám gyöngy életről ritkán álmodom.

Tajtékos vizeken sodródom az árral,

Míg elragad a mélykék nyugalom.

Palackba zárt álmok úsznak el fölöttem,

Egy nap tán partot ér a legszebb.

Kitép egy hullám az éjsötét közegből,

S kiszabadulva fénylő gyöngy leszek."

(Sárhelyi Erika: Gyöngy)

Ébredés

Ébredjetek emberek, mert veszni látszik minden,

ami igazán fontos ebben az életben,

hisz lassan-lassan oda jutunk, hogy nem tudunk mit enni,

mert nem lesz elég pénzünk az élelmet megvenni.

Ébredjetek emberek, mert ez valóság, s nem játék,

hisz egyre jobban körbefon az-az álarcba bújt árnyék,

amely elragadja tőlünk azon éltető, kis fényt,

mely felvillantja előttünk az utolsó reményt.

Ha nem ébredtek mielőbb fel, örök lesz az álom,

s többé sosem láthattok át a könnyes valóságon,

mert oly keserves, fájdalmas lesz ez a földi élet,

hogy azt kívánod, bárcsak elérne a végzet.

Ha magadért nem ébredsz, gyermekedért ébredj,

ne hagyd, hogy számára kín legyen az élet,

mert hidd el, ezerszer is megbánod, majdan odaát,

hogy gyávaságod miatt hullott el a család.

Kun Magdolna

Várnai Zseni

NÉMA BÁNAT

Én úgy igyekszem megnyugodni:

már a szívem sem mer dobogni,

lélegzetem is visszafojtom,

és ami fáj:én ki nem mondom,

csitítom magam,hogy ne sírjak,

hogy semmi szomorút ne írjak:

maradjon meg a néma bánat

ott bent a szívben önmagának!

Kinek beszéljek,tán a szélnek?

Vagy fönt a ködös,szürke égnek,

esőnek,hónak,zivatarnak,

panaszkodjam a hideg falaknak?

Papírra róni is hiába,

belesikoltani a világba

nem érdemes:a néma bánat

maradjon meg csak önmagának!

Ha olykor érzem:tűrhetetlen!

És nem bírom már türelemmel,

hogy így maradtam,így kifosztva,

kedveseimtől elrabolva,

hogy mérhetetlen messze élnek...

kinek zokogjam,tán a szélnek?

Szívemben elbődül a bánat,

de csak befelé önmagának!

És,hogy a hangját én se halljam,

összeharapom lázas ajkam,

a jajkiáltás föl ne törjön,

inkább a lelkem összetörjön!

Minek a szív,minek a lélek?!

Már nem tudom,miért is élek,

mért húzom,húzom,mint az állat

e sorsot,amely csupa bánat.

Csak nézek,nézek esdekelve,

egy villanásnyi fényt keresve...

s szemembe bús szemek merednek,

és könnyek,könnyek permeteznek!

Ki tette ezt,mi történt itten?

Nem tudja más csak,csak fönt az Isten,

de hangtalan sírjon a bánat,

csak bent a szívben önmagának!

Csitulj szívem,ne merj dobogni,

csak hagyd a lángot ellobogni,

már ami fáj,ki nem sikoltom,

lélegzetem is visszafojtom,

a néma fájdalom beszéljen,

helyettünk a nagy ég ítéljen...

s maradjon csak a mély búbánat

ott bent a szívben...önmagának!

Hol találok barátokat.....

Hol találok barátokat, kik nem hagynak el,

Kinek szívében, mindig vane gy kis hely.

Kinek elmondhatom agondomat talán,

Ha nem is tud segíteni sorsomnak baján.

Nem panaszkodok nincsenek nagy bajok,

De néha akaratlanul is feltörneka sóhajok.

Elmondani milyen szép kék az ég felettünk,

Ha távoli úton jártunk, már megjöttünk.

Kinek lelkében nem fészkel ármány,

Lenyűgöz személye, mint a szivárvány.

Hol találok olyat, ki mindig rám veti a szemét,

Ha elbotlok, nem kacag, hanem nyújtja a kezét.

Vígasztal, ha könny szökik a szemembe,

Nem fordul el, kendőt ad a kezembe.

Igen, ilyent keresek, hol találok,

Egy őszintén figyelő jó barátot.(

(Szerzője ismeretlen számomra!)

Aranyosi Ervin: AZ ÉLET SZÉP

Minden nap újra ébredünk,

s a nagy világba révedünk,

újabb utunkra indulunk,

dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,

ilyen az élet, menni kell!

Előre nézni, s tudni azt,

a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,

nehezen vonszolod magad,

a tegnap súlya válladon,

minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,

élvezd virágok illatát,

a nap az égről rád nevet,

melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,

hétköznapodba költözött

vidító szép varázslatot,

egy kedves embert, állatot,

virágokat, patakot, fát,

a szerelmet, ha rád talált,

s mindent mi jól esik neked,

élvezd a teljes életet.

Tóth Árpád

Június 21.

S most már végre itt marad.

Nem a március van mostan,

Nem van most az április,

Amit hőben most mi élünk,

Megirigyelheti tőlünk

Szicilia, Kápri is.

Mostan érik a cseresznye,

Mostan érik meg a meggy,

Most szakítunk klubbal, körrel,

És az ember most gyönyörrel

Főszezonra Tönkre megy.

Demokratán izzaszt a nap,

Úrt, nemest és nem nemest,

És szerelmi lázba kapva

Szüli nékünk napról-napra

A fagylaltost és jegest.

Mire majd a szüret eljön,

Mit várunk nem kevesen,

Vaskarika lesz a fából,

Kenyér addig a buzából,

És belőlünk szerecsen.

Hájas-súlyos mozdulattal

A nagyerdőn steppelünk

S mert játék kell az embernek,

Híjával a lóversenynek,

Gutaütést tippelünk.

Már a híres jobb jövőben,

Minden hitünk odalett,

Csak csodálkozunk veszettül,

Hogy befagy a nagy melegtül

Mindennemű kabarett.

A meleg az egész várost

Múmiává érlelte,

Ebben a nagy hő-hű-hóban

Nem menekülünk olcsóbban,

Mint bifsztekké spékelve.

S akinek a jókedvéből

Még maradt egy cseppecske,

Azt e pompás humor-versem

- Kimondani van ám merszem -

Bizonyosan elvette.

Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,

ha te hozzám nem hajolnál,

te sem volnál, ha nem volnék,

ha én hozzád nem hajolnék.

.

Osztódom én, osztódol te:

só vagy az én kenyeremben,

mosoly vagy a bajszomon,

könny vagyok a két szemedben.

.

Köt a vére, köt a vérem:

szeretőm vagy és testvérem.

köt a vérem, köt a véred:

szeretőd vagyok s testvéred.

.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,

viharom, ki szerteszaggatsz,

szelőd vagyok, ki simogat,

viharod, ki szétszaggatlak.

.

Ha nem volnék, te sem volnál,

én sem volnék, ha nem volnál.

Vagyunk ketten két szép nyárfa,

s búvunk egymás árnyékába.

.

Kányádi Sándor

Moretti Gemma: Vigyáznak rád

A napra bíztalak:

forró szívében megmártva magad

legyél erős, tiszta és nem sebezhető,

óvd amit szeretsz, és ne feledd

ami jó és emberi, az mindig érthető.

A holdat is megkérlelem,

ha sötétbe süllyed a világ,

legyen álomba mesélő dajka,

égre festett, hajnalig fénylő virág.

Rábízlak a csillagokra is:

vigyázzák álomképed

ha alszol, szőjenek szivárványt

szíved fölé,

s a reggel kék függönye mögé bújva

lessék, köszöntsék ébredésed.

Boldog Apák Napját!

Aranyosi Ervin: Apának lenni

"Hogyan is kellene apának lenni,

néhány kis “porontyot” felnevelni?

Megtanítani szépre és jóra,

becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet,

és erőt adni, mit elvár az élet.

S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,

milyen legyen majd az Ő választása,

hogy később, a méltó párjára leljen,

s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?

Anyát szépen és hűen szeretni.

Tenyéren hordani a kis családot,

megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt,

– együtt építeni a homokvárat.

Szépséges terveket, álmokat szőni,

s látni a gyermeket lassan felnőni.

S bármi is történik mellette állni,

s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?

Igazi receptet még nem írt senki.

Egyetlen módon igazol az élet:

az kiknek apja vagy mind szeret téged."

Késő már...

Barátsággal visszaélni

sosem szabad.

Az igaz barát mindig

melletted marad.

A hamis, képmutató

nem mer a szemedbe nézni.

Fájdalmat okoz, ne

sajnáld,

el kell őt feledni!

Az idő gyógyír mindenre,

a lelkiismeret büntet helyette.

Akkor már késő a könny,

a megbánás...

Rájössz majd ki voltam,

már nincs megbocsátás.

Könnyű bántani, sárba taposni,

aki nem szól vissza,

igaz barátnak hitt évek óta.

Csalódás, tőrdöfés a szívbe: fáj,

érzelmekkel játszani kár!

A barátságnak vége,

visszaút nincs,

apró szilánkokra hullott a szív.

A becsület többet ér mindennél,

érző kebel, már semmit nem remél.

Csalódás felnyitotta a szemem,

hazug barát, már nem kell nekem!

(Horváth M. Zsuzsanna)

Meggyesi Éva: Szeretnék egyszer még..

.

Szeretnék egyszer még boldogan élni

messze hol csönd és béke van,

temetni mindent mi nem hagyott élni

s hinni hogy lesz még virágzó tavasz.

.

Szeretnék olyan messzire futni

hogy utol ne érhessen senki sem,

új álmokat és új reményt keresni

s ne zavarjon meg semmi sem.

.

Szeretnék végre megnyugodni

hogy ne sírjam többé át az éjszakát,

feltörő könnyemből szivárványt fakasztva

újra megtalálni százezer csodát.

.

Szeretnék hinni a kimondott szóban

hol nemes léleknek nyílik a virág,

zúgó viharként söpörve a rosszat,

hogy megtisztuljon e megromlott világ.

F O H Á S Z

Felnézek az égre minden áldott este,

Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.

Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,

Tudom odafönn is rengeteg a dolga.

És csak halkan mondom az ég csillagának;

Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,

Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :

Uram ! A világgal valami nincs rendben!

Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,

Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.

Ember az embernek farkasa lett régen,

Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.

Rengeteg a földön a hontalan, árva,

Uram, ez a világ saját sírját ássa!

Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.

Uram ! A világgal nincs valami rendben!

Anya a gyermekét sorsára hagyja,

Pénzért az ember a lelkét is eladja.

Háborúk zajában ártatlanok halnak.

Jól tudom Uram, Te nem így akartad.

Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,

Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk!

Könyörögve száll fel fohászom az égbe:

Uram! A világnak Tenélküled vége!

(Somogyi Zsolt)

Horváth Piroska

Jó volna

De jó volna futni vadvirágos réten,

elfeküdni lustán, szenderülni mélyen.

Vörös pipacsmezőn édes álmot szőni,

pöttyös katicának kedvesen köszönni.

Apró bogárkáknak lefülelni nászát,

élvezni a nyárnak langyos áramlását.

Üdítő harmatból nagyokat kortyolni,

világnak bajára kicsit se gondolni.

Jó volna tücsöknek elhúzni nótáját,

hallani csermelynek lassú sodródását.

Kis póknak hálóját szőni aranyszállal,

felhők közé szállni tarka lepkeszárnnyal.

De jó volna szállni, fel a magas égbe,

horizonton ülni csodás messzeségben.

Pillangószárnyakkal virágra repülni,

illatos nektártól, vágytól szenderülni.

...úsztam a tengerbe, repültem kék égbe,

vágyódtam cifra rét titkos rejtekébe.

Gyorsan visszatértem, nem élhetek máshol,

otthon lágy melege, mindíg elvarázsol!

Horváth M. Zsuzsanna: Távoli remény

A magányomat most magamra zárom,

felesel a csend céltalan az álmom.

Pókfonál selymén képzeletem játszik,

távoli remény szivárványnak látszik.

Élet virága új szirmot bont érzem,

fájdalom, könny mindig erőt ad nékem.

Lélekrezdülés, holnap tudom szép lesz,

apró könnygyöngyöt arcomra a fény tesz.

A magányt, örökre távolra űzöm,

álmom, céljaim reményszálra fűzöm.

Szertefoszló buborék, pőre pillanat,

kalitkába zárt, méltósága itt marad.

Katona Bálint:A magány

Amikor egyedül vacsorázol

És magaddal bújócskát játszol

És otthonról hazamennél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod

És eluntad végleg a harcot

Mert tudod, hogy sohase nyertél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak

Hogy nem vagy egyedül

Hogy más is ugyanúgy magányos

És másnak sem sikerül

Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk

Hogy sokan vagyunk egyedül

A magány, az nem az, ami körülvesz

Hanem az, ami hiányzik - itt belül

Mikor az évek már összefolynak

És nem jelent semmit a holnap

És magadtól fel se kelnél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos

És nincs már kedved a szóhoz

És mindegy, hogy kit szerettél

Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak...

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

🙂

Móricz Zsigmond - A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,

Sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed,

Milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed,

Lát egy csomó tehenet.

"Én vagyok a Mehemed!"

"Mi vagyunk a tehenek!"

Csudálkozik Mehemed,

Ilyenek a tehenek?

Számlálgatja Mehemed,

Hányfélék a tehenek.

Meg is számol Mehemed,

Háromféle tehenet.

Fehéret, feketét, tarkát,

Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,

S felrugták a tehenek.

Boldogító erő

Mikor még szívünkben több volt a szeretet,

jobban megbecsültük a napokat, az éveket.

Nem hajszoltuk a pénzt, nem is vágytunk nagyra,

csak mindig annyit kértünk, hogy víz és étel

jusson az asztalra.

Mikor még jobban becsültük, és tiszteltük egymást,

emberibb volt körülöttünk ez a nagyvilág,

hiszen áradtak lelkeinkből a tanult szép mesék,

melyek nehéz sorsú életünket megkönnyítették,

s egyben megszépítették.

Mikor még a szegénység nem volt bűn, sem vétség,

az emberek egymás baját jobban megértették,

és önzetlenül segítették azokat a rászorultakat,

kik valamilyen oknál fogva bajba jutottak.

Akkor még én is hittem, s vallottam, úgy érdemes élni,

hogy szívünk szeretetét bőséggel kell mérni,

mert minél többször adjuk oda szeretetünk másnak,

annál jobban érezhetjük boldogító erejét

az emberi jóságnak.

( Kun Magdolna )

Váci Mihály

PIPACSOK A BÚZAMEZŐBEN

Búza, búzakalász!

véle szél hadonász:

hajlik, lengedezik,

amíg cseperedik.

Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:

mint a fű, csak olyan.

Szerte búzamező

zöld színben repeső,

- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,

lassan, jó nap alatt,

- könnyű kis pipacsok

szirma, lángja lobog,

amíg érik a mag.

Messze virítanak.

Lenge szirmaikat

rázva vérpirosan,

mag felett magasan,

messze virítanak.

Tőlük piros a táj!

_"Ime itt van a nyár!"

Őket nézegetik,

szép csokorba szedik.

Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,

észrevétlenek ők!

De lehull a pipacs,

s felragyognak a nagy

érett búzamezők!