Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Lenn a folyónál egy csónakban egy lány,
Bőrét fényesre csókolja tűz napsugár,
Szél bontja ki haját, mely oly selymes, lágy,
És a víz tükröt tart, abban nézi önmagát.
Bíborfény ül arcán, hínárból gyöngy karján,
Díszfodor díszítés ruhája alján.
Ünnepre öltözve szivárvány köntösbe
Ott áll és valakire vár.....
Kinn a dorozsmai határban,
De sok pacsirtamadár dalol.
Nincs szebb ott az aranykalásznál,
Most is a lelkem csak arra jár.
Giling-galang szól a harang,
A boldogságom határtalan.
Kinn a dorozsmai határban
De sok pacsirtamadár dalol.
Este van,este
szép csendes este,
ragyognak ránk a csillagok...
Az van abba beleírva, hogy még engem nem szeretett senki,
Megzaklatott beteg szívem, azért nem tud nyugodalmat lelni.
Nem is kérek, nem is várok az Istentől nagyobb boldogságot.
Nem is szedek, nem is tépek vadvirágot, nyíló ibolyákat.
Megüzenem az Istennek, elég volt a szenvedésből, könnyből,
Unom ezt a rongy életem, törölje ki nevemet a könyvből!
Ha majd egyszer megszűnik a beteg szívem minden dobbanása,
Temessenek oda engem, ahol sírom minden ember lássa!
//:Tegyetek egy fejfát elé, ne legyen rá más írva, csak ennyi:
Itt nyugszik egy ember, kinek nem jutott a boldogságból semmi! :// mert:
Odafenn a jó Istennek van egy sárgult, kopott imakönyve.
Be van írva mindenkinek öröme, a bánata és könnye...
Alma a fa alatt nyári, piros alma.
Engem gyaláz a szeretőm édesanyja.
/:Engem gyaláz,engem tesz a vesz a szóra.
Szeretem a lányát nem tehetek róla.:/
Alma a fa alatt nyári,piros alma.
Nem gyaláz már a szeretőm édesanyja.
/:Nem gyaláz már nem is tesz a vesz a szóra.
Elvettem a lányát bár ne tettem volna.:/....
Irigylik a sok pénzt amit költök rád,
Én a sok pénzt nem sajnálom,
csak te légy a kicsi párom!
Hogyha nékem sok pénzem lesz felutazom Budapestre.
Ott veszek majd sok szép mindent az én drága kedvesemre.
Veszek az ujjára arany karikát,
a pici lábára selyem harisnyát.
Lesz belőle olyan dáma,
Hogy a világ megcsodálja!
Ó, de szeretnék úgy mint régen újra gyermek lenni,
Édesanyám karjaiban csendben megpihenni.
Semmit sem tudni arról, hogy milyen is az élet,
Estelenként meghallgatni a gyönyörű meséket.
Ó, de jó lenne úgy mint régen vígan játszadozni,
Anyámnak a tarka rétről vadvirágot hozni.
Elmondani azt hogy mi bánt, egyedül csak néki,
Ha énnekem bánatom van, más azt meg sem érti.
Lehet zöld az ég és lehet kék a fű
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű
A tévedés néha jó
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó....
...reményt elvegye!
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérik Őt,
S Ő játszik egy égi dallamot.
Messze szálló őszi szellő,
Vidd el az én bús dalom.
Súgd meg néki halkan, csendben
Feledni sosem fogom.
Régi szerelem, még néha-néha visszajár,
Ha künn a szigete, halkan búcsúzik a nyár.
...mindenkiben csalódtam,
nem sajnált senki.
A szívemről, ha daloltam,
csak néztek rám.
Nem tudtam, hogy a szerelmet
könnyen kell venni,
és vigaszt sosem kereshet
a szomjas szám....
nekem nem kell nyári szerelem,
vagy mindig jöjj vagy sohasem,
de ne rontsd el ily
könnyen az életem....
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
Tűnő álmokból
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Aki most lent van a föld alatt.
Aki most lent van, lent is marad.
Aki most fent jár, a föld felett.
Örül nagyon, hogy ott lehet.
Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged,
Esti szellő el-elkapta fehér köténykédet.
Szívemet meg hirtelenül valami átjárta,
S egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya.
Illatozó erdők mélyén andalogva mentünk,
Mind a ketten, te is, én is, vadvirágot szedtünk.
Egy virágnál, a legszebbnél összeért az ajkunk,
Csókolózó gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.
Piros pettyes ruhácskádban nem szedsz több virágot,
Temiattad gyűlöltem meg az egész világot,
Temiattad lettem züllött, temiattad árva,
Kacaghatsz egy nagyot rajtam, falu legszebb lánya.
Négy csillagot,három holdat,
A bolygókat meg csak holnap.
A szerelmünk záloga volt ez a gyűrű,
Úgy ragyog, mint csillag és oly gyönyörű!
Ez engem többé már nem boldogít,
Odaadom magának, vegyen valamit.
Ez a dal legyen tanulság neked,
Elvesztheted egyszer te is a szíved.
Mindenki lesz egyszer álomtalan,
Gazdag, vagy szegény: boldogtalan.
Nincs az a tűzkerék ami eltapossa
Amikor egy nemzet a szívét kéri vissza
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény.
Úgy állsz most népem, oly riadtan, árván,
Búd vadonának reszkető ölén.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Messze szálló, őszi szellő
vidd el az én bús dalom,
súgd meg neki halkan, titkon,
ma is róla álmodom.
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád már ezután.
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót,
mit értem tett az én anyám.....
..monoton zajjal,
minden kocsi tele van
jó kedvű utassal....
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.
Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
...ifjú párt találtam,
Feléjük repesett, örömmel a lelkem
Azt, hogy csókolóztak, roppant helyeseltem.
Lábujjhegyen mentem tova az avarban,
Dehogy is zörögtem, dehogy is zavartam.
Hisz volt nékem is tavasz, akácvirágzás is.
Sepertem eleget, seperjen már más is.
Kalapomon piros szegfű babám tőled kaptam.
Fizetségül néked érte a szívemet adtam.
De szív nélkül,hej szív nélkül,de nem tudok én élni.
Eljöttem hát a szívemet tőled visszakérni.
Visszadobtad a szívemet nem ösmertem rája.
Összetépted,összetörted,kínoztad halálra.
Hej de! Nem tudok én,nem tudok én ilyen szívvel élni.
Fölmegyek az Úr Istenhez egy új szívet kérni.
lányok a legényt
jól megbecsüljétek!
Ha részeg is
ágyba fektessétek....
Nem mulatok hangos szóval,
beérem már csendes, halk zenével...