60-on túl is van élet! (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Gyönyörű napunk van, száz ágra süt a nap már most:)
Tetszik ez a mondat, na akkor én is egyidős vagyok veletek.:)
Szia!
Nagyon szeretem a hozzáállásod /figyellek:))) /
Szia
Ez tetszik:)Nincs másnap aznap már!!-:DDD
Szerintem nem rekedt meg, csak most éppen nem történik olyan, amit meg kell osztani.
Hogyan készültök az ünnepekre? Nemcsak takarítás és főzés érdekel, hanem az is, hogy mit és hogyan akartok másabbá tenni, mint pl. tavaly. Izgalmas lehet az is, hogy vannak-e felétek olyan szokások, amitől nem szabad, nem illik eltérni. De engem még érdekelne, ha nem intimpistáskodás, hogy mivel ünnep másnapja lesz, lesz-e egy kis hettyempetty a pároddal? Szokás mondani, hogy minden másnap! Most itt az alkalom.)))
Hölgyeim:)
Megrekedt a társalgás??
Én elolvastam a cikket, sőt a fórumját is.
Vannak még követhető, jó példák ebben az elzüllőtt, elanyagiasodott világunkban is.Szép történet.
Azt gondolom így ismeretlenül Rólad, hogy rászolgálhattál életed során erre a "jutalom"-ra, - egy igazi társra találásod nevezem így - hiszen a sors nem osztogatja ingyen a kegyeit. :-))))
Kedves Márta!
Hiszek abban, hogy az életünk irányítása a saját kezünkben van. Ma írtam valakinek válaszul, aki úgy él egy házasságban, hogy nem élnék benne... Nos neki írtam: az első pofont követi a második, az első csalást a második, és minden első után jön második. Ami nem tetszik nekünk ebben a kb. 70 évünkben, azért mi magunk felelünk, hogy időben lépjünk. Még akkor is, ha megszakadni látszik a szívünk. Nem olyan könnyen szakad az. Aztán érezni fogja aki ebben él, hogy mekkora boldogság a szabadság, mégha nincs mellette nagy luxus, akkor is!
Az eletet elni kell ! nem 40 evesen kezdeni szulni mind ma divat , minden nap egy ajandek !
Kor az csak egy cifra , nincs semi mi korlatozhat attol hogy azt vagy ezt csinaljunk.
Sokan mar sajnos 50 - 55 vesen " banyak " imageben , öltöszködesben es mi a legszomorub viselkedesben !
Kritizalnak jobbra - ballra semi se jo semi sem tetszik .
Meg nem reg a unokamat inlainsel kocsikasztattam ,
ha nelkulöznenk a korunkhoz relatarlo hiszteriat az meberiseg maris kevesseb bajjal kuzdenne .
Kedves Zoira!
Őszintén gratulálok a gondolataidhoz, az élet felfogásodhoz, ahhoz, amit írtál!!!!
Egészségben eltöltött, boldog, szép napokat kívánok Neked!!!
Három évvel korábban születtem mint Te.
Nagyszerű,hogy feldobtad a témát.2005-ben tanított meg a fiam a számító gép használatára függő lettem:)
Nagyon tetszik a felfogásod.Nem panasszal és elégedetlenséggel vagy tele.Igyekszel mindenből
a szépet és a jót kamatoztatni. Maradj ilyen...
Köszönöm,hogy leírtad.További mosolygós szép
napokat .
Gratulálok Zoria! Igazán jó kis írás, örülök, hogy így is lehet látni a világot. Talán megmutatom az írásodat anyámnak, aki 63 éves, de már 15 éve is besavanyodott öregasszony volt:-(
Köszi a reményt mindannyiunk nevében, hogy így is lehet;-)
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végülis úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbe esem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki,mint az az anyám/ de nem sokáig gyötrődök ezek felett.
Nem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért, a feszes hasért. Ahogy korosodtam egyre kevésbé lettem magam számára kritikus.
A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél és nem vetem be az ágyam, vagy megveszem azt a virágtartót, amire semmi szükség, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor meg éltem, hogy a legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek, mielőtt még megélték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a komputeren?
Táncolhatok a régi muzsikára ha úgy tartja kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén... és meg is teszem.
Nyaralok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim és önfeledtem vetem bele magam a vízbe, ha jólesik, és nem törődöm a rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.
Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van mit elfelejteni az életből. De a legfontosabb dolgokra emlékszem!
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek elmegy, vagy szenved. De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy őszhajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . . Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nembánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz! Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken,mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
„Nemcsak nehéz megismerni önmagunkat, de esetenként kifejezetten kényelmetlen tudomásul venni az eredményt.”(Josh Billings)