60-on túl is van élet! (beszélgetős fórum)
Kedves depianyu!
örülök, hogy benéztél a szépkorúak társaságába.Én imádom a fiatalokat, a lányaim barátai mind az én barátaim is, elhozzák bemutatni a barátjukat, barátnőjüke,elmondják problémáikat.
Én egy nagyon vidám ember vagyok, szeretek nagyokat nevetni éés másokat is megnevettetni.
A tapasztalattal meg úgy legyen az ember, örüljön,hogy ő már megszerezte, de ne erőszakolja a fiatalokra, csak akkor, ha kérik, és ne azzal kezdje, hogy:"Na amit te csinálsz az nem jó,"mert nem így van, a fiatalok is tudnak okos dolgokat és a kölcsönös eszmecsere a gyümölcsöző.
A tiszteletet ki kell érdemelni, az nem szerzett jog.,és igen a cseppecskéket ugyanúgy tisztelni kell, mint egy felnőtt embert, emberszámba venni a kicsiket,meghallgatni a véleményüket.
Köszi a jókívánságot és gyere közénk gyakran:)
Nem kell számolnod, csak lemérned, hogy miből mennyit eszel meg, ha bevésed a programba, amit írtam, majd ő számol.
Pl. mindjárt beírom neki, hogy párolt karfiol 10 dkg, resztelt máj 20 dkg, ő tudja.... a kcal értékét, tudja, hogy abban ch, fehérje, zsír. Ha még azt is beírom, hogy gyalogtúra hegynek fel (a te példádnál maradva) 40 perc, akkor azt is tudni fogja, mennyi kcal-t égettél el = és ezek után hogyan alakult a napi egyenleged. Csak próbáld ki, 1-2 nap, utána majd látod!
Előtte mérd le a tányérodat üresben: nálam pl. a normál porcelán tányér 50 dkg akár mélytányér, akár lapostányér. A műa. gyerektányérok 10 dkg. :)))
Kedves Inga!
sajnos nekem ez a kalória számolgatás nem megy,igyekszem kevesebbet pakolni a tányéromra, 6-után csak egy gyümi joghurtot enni, és rengeteg gyümölcsöt és zöldséget.
Én mindennap másfél órát gyaloglog gyorsan a lakásomhoz közeli erdőben, néha a szabadtéri kondiparkba is elmegyek és 2 hetente hegyi túrázok, de a kilóim nem szaladnak el, viszont az állóképességem nagyon jó, ott menetelek a 30-40 évesek között a 90 kg súlyommal.Ha meg nem fogyok le annyi is elég,hogy jól érezzem magam a bőrömben:)
Kedves 60-asok és túliak!
Én 36-osan tévedtem ide. Csak annyit szeretnék mondani, hogy számomra lelki feltöltődést jelent, ha egy korotokbeli, életvidám nőt vagy férfit látok bárhol körülöttem. Elhiszem, hogy sokszor fáj itt, rossz ott, de úgy szeretm látni, hallani például buszmegállóban, ha két ismerős - teszemazt - "bácsi" (bocsánat :) ) találkozik és szépen, olykor viccesen elbeszélgetnek. Nem szép dolog a hallgatózás, de ez van. :) És hatalmas dolgok birtokában vagytok ám: ez a TAPASZTALAT. Kezd már nekem is lenni, de nem elég. (Főleg kertészkedés terén férne rám pár jó tanács, főleg a közeljövőben).
Imádtam a nagyszüleimet és mostani fejjel jóval több dologról beszélgettem volna velük szívesen.
Tisztelettel fordulok az idősebbek felé, de néha úgy látom, ez fordítva nem igaz. (Néha okkal.) Szerintem fontos a kölcsönös tisztelet. A kislányomat is igyekszem tisztelni, hiszen egy önálló kisember már ő is, de Tőle is elvárom.
Remélem bővül még a társaság, én biztos "betérek" néha! Sőt, egyszer majd tán én is beállok a körbe. :) Tartson addig!
Éljetek soká!
Ha sikerül megőrizni ezt a hangnemet, ezt az odafigyelést a másikra, ezt a stílust, amit ide varázsoltatok, hamarosan többen is lesztek, leszünk.
Vannak még itt más fórumok is 50-60 éven felüli korosztálynak. Személy szerint úgy éreztem, hogy azokon a fórumokon van 4-5 emberke, akik nagyon jól ismerik egymást, és leginkább jól el vannak egymással.
Aki nem tartozik közéjük, annak nem mondják, hogy ne menjen oda, de - bár lehet, hogy túl érzékeny vagyok - úgy éreztem, nem igazán fogadják maguk közé az újonnan jötteket.
Szóval idő kérdése és jönnek majd szerintem mások is! :)))
Amit én most próbálok követni a fogyómban:
1./ a norbi-besorolás szerint:
- 1-es kódos kaják 6,00-22,00 óra között ehető
- 2-es kódos kaják 6,00-15,00 óra között ehető
- 3-as kódos kaják 6,00-12,00 óra között ehető
De természetesen nem a norbi-kaját veszem, hanem amit én magam főzök! :))
2./ regisztráltam a KalóriaBázis.hu-ra, ott vezetem a napi bevitt-elégetett kalória mennyiségét, és igyekszem, hogy a napi egyenleg fogyás irányba mutasson
3./ ha nem is napi rendszerességgel, de azért gyalogolni, sétálni én is lemegyek, bár ezt eléggé elhanyagolom.
Januártól márc. végéig 3 kg-ot leadtam, most azóta viszont ez a 3 kg. jojózik, nem több, nem kevesebb, oda-vissza, bár azt még nem sikerült kiderítenem, hogy mitől. Most kezdek odafigyelni, talán igaza lesz azoknak, akik azt mondják, hogy a holdállások is befolyással vannak.
Szép napot Mindenkinek!
Kedves Inga! köszöntelek én is a klubban:)
Milyen furcsa a világ, én 1 éve tettem le a cigit és én is felszedtem jó néhány kilót, amitől a napi 1 órás gyorsgyaloglás, és a kéthetenkénti hegyi túra sem szabadít meg.már végigcsináltam 2-szer is a 90 napos szétválasztót, fogytam is 7-8 kilót, de utána visszakúszott .
Ildikó! remélem jól kipihented magad,és örülök, hogy a munkahelyeden nyugalom van.
Csotorász Kedves! újból kaptunk egy, szép tanulságos történetet, csak azt sajnálom, hogy kevesen látogatják ezt az oldalt, mert ezeket a szépségeket több embernek kellene olvasni.
Erre nem igazán lehet mit mondani!
Szép.
Tanulsága: igaz!
Köszi neked!
Köszi!
A korom a duplahatos (!) nem igazán vagyok vele elégedett. Vállalkozó voltam, 4 éve abbahagytam. Gondoltam, még azért a nyugdíj mellé valami pár órás elfoglaltságot találok, találtam volna, de mindenütt csak a fiatalt keresik. Úgy érzem haszontalanul telnek a napjaim, szerettem volna még valami hasznosat csinálni.
Szóval ülök a 4 fal között. Ahogy találtam ezt a fórum-kiírást, és hogy élvezni is lehet, hogy nincsenek napi megkötések, hogy lehet arra büszkének is lenni, hogy megértünk ennyi évet...
szóval ez nekem új, így még sohasem néztem a dolgokat... szeretnék tanulni tőletek!
Alapjaiban szeretem a békességet, derűt, harmóniát...
Mit még: 2 évvel ezelőtt letettem a cigit, kaptam a sorstól helyette közel plusz 20kg-ot, pedig volt belőle többletem korábban is. Azóta a plusz 30 kg-val nehezebb a járás, de ez egy ördögi körforgás: minél kevesebbet mozgok, mert fájnak a lábaim, annál inkább satnyulnak az izmok, és annál kevesebbet fogok tudni járni... szóval keresem a hatásos fogyit... nem tudom hová dugták?? :)))
Nagyon tanulságos a történeted. Egyetértek a minden nap ajándék az élettől felfogással!
Nagyon jó hír, hogy örültek nekem a munkahelyemen. Munkamennyiség elviselhető, viszonylag nyugi van. Ti jól vagytok? Mit csináltok? Hol vagytok?
TANULSÁG
Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját hely-zetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgo-kat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Min-den nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma – bármilyen sok is jusson Neked belőle – véges.
Az ablak
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségrõl, gyerekekrõl, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idõt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvõ embert egy idõ után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta õket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítõ részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvõ behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetrõl beszélt. Bár a folyton fekvõ ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte õket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülõ nõvér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belsõ ágyon fekvõ beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nõvér szívesen segített, kényelembe helyezve õt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tûzfalra néz. Megkérdezte a nõvért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nõvér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínûleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Ma re nagyon csúnya ködös idő volt, így elmaradt a gyaloglás az erdőben, mind reggel másfél órát kocogunk, gyorsgyaloglunk.Hát ma ehelyett befestettehajamat a barátosném, délután pedig egy barátosnénk kertjébe mentünk öntözni.
Édesanyádnak nagyon sok boldog szülinapot , és jó egészséget kívánok:)
Szép napot, kellemes hosszú hétvégét.
Én ma Tokajba megyek, nagyon finom sülthalat fogok ebédelni és finom sütit is eszek, közben séta a Tisza parton, és ha már jár a sétahajó, akkor hajókázok is egyet.
Szombaton a hegyekbe megyek túrázni.
Mindenki vigyázzon magára.
Sziasztok Lányok! Ma nem igen tudtam itt lenne, de azért akad jó sztorim. (Saját naplómból loptam)
Körülbelül este fél nyolckor jutottam haza tegnap a fodrásszomtól, de csak a gang külső rácsáig. Se kívülről, se belülről nem tudtam nyitni a zárat a kulcsommal, nem jutottam be a folyosónkra. Gondoltam, ha már így jártam, kérek Apustól telefonos segítséget, mert szerencsére ő otthon tartózkodott. Mire gatyába rázta magát, hogy kihaladjon hozzám elsősegélyt nyújtani, remegve előjött a drogos szomszédom édesanyja. Elmesélte, hogy bezárni ugyan ő zárta be a rácsot, de a drága fiacskája rugdosta össze-vissza, ezért befeszült a zár. Ismét megtörtént az esti veszekedés, a 30 éves csemete tört-zúzott otthon, ahogy egy szerektől felajzott emberkének illik viselkednie. Vagy azért mert nem kapta meg a drogadagját, vagy pont, azért mert igen. (Ha a fejét felidézem, mikor tegnap délután öt óra körül láttam, akkor inkább a második verzió igaz.) Mikor Éva kihívta a rendőrséget, elmenekült az emberünk. Jó nem? A saját fiára zsarukat... Ez is egy életforma. Mivel a csemete nem alhatott otthon, mert a mamája kizárta, reggel tovább ment a paláver, hogy még is csak beszeretne jutni az otthonába. Hajnali négykor kezdődött „Anya!” kiáltásokkal. Anyja meg nem engedte be, szóval ment a szitkozódás, és káromkodás vagy fél hatig nem kis decibellel. Mondtam szerelmetes Férjecskémnek, hogy "imádok" itt lakni és a világ minden kincséért sem költöznék a Rózsa-dombra, kedvelem az itt élő”összes" embert, de most talán mégis csak optimálisabb lenne, ha ő sétáltatná meg reggel Csutkát, mert kicsit, mintha velem lakna a majré is a kialakult helyzet miatt. Meg is tette, aranyos volt.
Hát tudod, annyira igaz ez a fáklya:) én is tapasztalaom a gyerekeim aggódását, pedig messze vannak tőlem, de 2 naponta beszélgetnünk kell,hallani akarják a hangom, látni az arcomat,hogy ugye anya semmi gond nincs, és ez megfordítva is igaz.A nagyobbik lányom laptopján nem volt hang és kép a skyp-on, és ezért csak írni tudtunk, de csörgött a teló, anya, csak a hangodat akarom hallani.
Na és ilyenkor elérzékenyülök,és érzem, hogy fontos vagyok nekik:)
A fáklya
1
Van olyan éles határvonal, amikortól gyermekünk felelőssé válik tetteiért?
Van olyan csodás pillanat, amikortól a szülők kívülálló megfigyelőként tekintenek gyermekük életére, és vállukat rándítják, hogy „ez úgyis az ő életük” és nem éreznek semmit?
2
A 20-as éveimben járva egy kórház folyosóján állva vártam, hogy az orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét.
Azt kérdeztem: „Mikortól nem aggódunk?”
A nővér azt válaszolta: „Amikor már túl lesz a baleseten.”
Édesanyám csak némán mosolygott.
3
A 30-as éveimben egy osztályterem kis székén ülve azt hallgattam, hogy az egyik gyermekem folyamatos locsogásával hogyan zavarja meg az órát és közben hogyan lépdel a rendszámtábla-gyártó kisiparosi álma felé.
A tanár mintha a gondolataimban olvasna, mondta: „Ne izguljon, mindannyian átesnek ezen, később hátradőlhet, ellazulhat és élvezheti a társaságukat.”
Édesanyám ekkor is csak némán mosolygott.
4
A 40-es éveimben rettenetes sokat vártam, hogy végre megcsörrenjen a telefon, hogy hazaérjen az autó és hogy kinyíljon a bejárati ajtó.
Egy barátomtól azt hallottam: „Önmagukat keresik. Ne aggódj, néhány éven belül abbahagyhatod az aggódást. Felnőtté válnak.”
Az édesanyám csöndesen mosolygott.
5
50 évesen elegem lett a beteges, fáradt és védtelen énemből. Még mindig aggódtam a gyermekeim miatt, és ehhez hozzájött egy új ránc is. Nem tudtam eltüntetni.
Az édesanyám csöndesen mosolygott.
Továbbra is magamat okoltam a hibáikért, lesújtott az elégedetlenségük és lehangolt a csalódásuk.
6
Ismerőseim azt mondták, hogy amikor megházasodnak a gyermekeink, akkor véget ér az aggódásunk és élhetjük a saját életünket.
El szerettem volna hinni, de ilyenkor előjött bennem édesanyám szerető mosolya és egyre sűrűbben ismételt kérdése:
„Haloványnak látszol. Rendben vagy?
Hívj, amint hazaérsz! Rossz a hangulatod?”
7
Létezik, hogy a szülőket egy teljes életnyi aggódásra ítélték?
Az aggódást fáklyaként adjuk tovább, mely aztán bevilágítja az emberi gyengeség és az ismeretlentől való félelem útvonalát?
Az aggódás átok vagy épphogy áldás, mely magasrendű élőlénnyé tesz minket?
8
Az egyik gyermekem az utóbbi időben aggódva esett nekem, hogy „Hol jártál? Három napja hívlak és nem vetted fel! Aggódtam.”
Boldogan mosolyogtam.
Megkapta a fáklyát…
Részvétem!
És akkor még úgy kell nézni rá, mint egy emberre!
Mert személyiségi joguk, jogaik, mint a tenger!
Beoltva egyikünk sincs ellene/ellenük, bármelyik pillanatban ............ (nem festem!) :-(
Igazam lehet Kedves!
Ám!- börtön is rendőr is bizonyára elegendő lehet(ne!) de nincs "ideális"!
He 1 szem tetűt találnak pl. az oviban, aszongyák "tetves az ovi".
Szóvalhogy ha egy szem tetves szabad, na az a sok!- nem e rend őre, vagy a "tömlöc". (kaptár!?)