50 fölött szakítani... (beszélgetős fórum)

nem akarlak bántani, de mint irtad többször újrakezdted,

nem lehet, hogy Te látod rosszul a dolgokat,

rajtad is múlik, mit teszel azért, hogy jó legyen,

igazigazigaz...

Nyilván van valami difi a személyiségemben. Ráadásul segítő szakmában dolgozom, úgy látszik nem tudok kilépni. Csak tudod, több évig egyedül voltam, keresgéltem, és tudom, hogy milyen a "felhozatal" :-) A hazug, a lepukkant önérzetes, az ápolatlan, a nagyképű, időgéppel utazó (netes), stb...

Amúgy nem vagyok egy nyivákoló anyámasszony katonája, mg ha úgy is jön le itt talán. Felneveltem 3 gyermekemet gyakorlatilag egyedül, közben szereztem a diplomáimat, vezető állásban vagyok... szóval nem vagyok egy rinyagép. De ez valahogy nehezen megy. Analízisbe kéne mennem...mint Woody Allen...

Készíts egy képzeletbeli mérleget, egyikben a kapcsolatotok jó dolgai, a másikban a rosszak..

Amelyik felé billen, akkor el kell gondokodni a

megoldáson. Ahogy írod, nagyon más az érdeklődési körötök..ez is gond a szexen kívül..

Sajnálatból valakivel maradni? És feláldozni magadat? Kemény megfogalmazás lesz, ne haragudj, de áldozat szerepbe helyezed magad véleményem szerint, nem is tudom, miféle saját magadnak okozott belső jutalom fejében.

Mintha most rendes lennél, megszánod szerencsétlent, Vele maradsz, közben persze szenvedsz és ezt itt elmondod, meg lehet, máshol is.

Ez nem egészséges önfeláldozás és neki sem hiszem, hogy jó lenne, hogy valaki emiatt van vele.

Ne helyezkedj ilyen szerepbe. Érezd jól magad.

Tőlem ugyan nem kapsz ki... :-) teljesen igazad van. De!

A kulcsszó a "mellette". És én mellette nem érzem nőnek magam. És hiányzik az érzés, amit mástól megkaptam. Mert iszonyatos lélekromboló dolog, ha nem kívánnak, meg még te csavarod be a villanykörtét is! Magammal jól vagyok, tetszem a férfiak egy részének, naná mindegyik nős... De az a plussz 10 kiló, az tudom mitől van.

KIkapni én fogok, mert én ezt vallom:

aki magát nem érzi nőnek csak úgy mindentől függetlenül - hovatovább jó nőnek - az egyetlen pasi mellett sem fogja. Ha ez valaki mástól függ és az a valaki bármely okból eltűnik az életemből, akkor megszűntem nőnek lenni?

Nagyon elkoptatott dolog, de igaz: ha nem szereted magad, mások sem fognak és te sem tudsz más szeretni. Ha te saját magadat nem találod vonzónak, más sem fog - mert messze nem azon múlik, hogy hány kiló vagy, milyen feszes a bőröd.

Teljesen igazad van. De több házasságon túl, megélve a nagy szerelmet is, a szenvedélyt is, a csodát... nem tudom jár-e még nekem boldogság? Vagy csak kergetek valamit... pedig elégedettnek kellene lennem azzal ami van. Én már többször kezdtem újra, sokat csalódtam, sokat fájt már...

De én azért mindenki mást a bátorságra biztatnék!!!

Persze a kassza közös, tehát ő is beleteszi, de mellettem magasabb életszinvonalon él, mert én azért nem fogok 200 forintos pizzát venni a gyerekeimnek, mert neki előttem ez volt a trend, és jó volt az is. Ez nekem nyilván plussz költséget jelent, főleg, hogy az ő egyébként általam kedvelt, aranyos felnőttkorú gyerekei is akkor már jönnek nyaralni velünk és ők is megkapják az ajándékokat...

De ez higyjétek el, nem számítana, ha egyébként ő lenne az igazi... Arról nem tehet, hogy egy szarabbul fizető területen dolgozik. Nem is érdekelne. Bár egyszer anyagilag hazudott, de a gyerekeinek akart kedvezni, ezért felmentettem magamban...

Közel az 50-hez, ha nem is teljesen, de hasonló a helyzetem. Kivéve,hogy mi házsunk vagyunk, 7 éve.

A gondok szinte ugyanazok, akár én is írhattam volna ezt a pár sort...

Biztos,kikapok majd a csajoktó, de én ezt vallom:

nem kell az ember lányának feladnia sem magát, sem az álmait,vágyait. Ha nem érzed magad nőnek mellette, az már baj! Hol van az előírva,hogy vele kell maradnod örökre? Ha csak egy kicsit is bizonytalan a válaszod, a Boldog vagy? kérdésre, ne habozz. Az Élet túl rövid ahhoz,hogy boldogtalanul éljük le :)

Erről beszélgettél már vele is? Tud arról, hogy téged mi frusztrál és mit szeretnél?

Tudod ami elromlott, még nem kell kidobni! :) Meg is lehet javítani. Ahogy írod 4 éve vagytok együtt. Érett felnőttként kerültetek össze, kialakult egyéniséggel, szokásokkal, vérmérséklettel és eltérő múlttal, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ahogy írod kedves és amit tud, megtesz. Az említett dologban nem állt ki melletted, mert lehet nem akart megbántani azzal, hogy nyíltan nem ért veled egyet. Van ilyen, de meg kell beszélni! Senki sem gondolatolvasó, őszintének kell lenni. Lehet, hogy a párodnak potenciaproblémái vannak, ami el is képzelhető. Vannak szexuálterapeuták, akik segítenek a kettőtök között ebből eredő problémákban. Senki sem lesz fiatalabb és a változás kora nálad is hozhat olyan változásokat, amelyek miatt te is inkább a megértő társat kívánod majd, mint a lángoló hősszerelmest. Ezt senki sem tudhatja előre. De ami nagyon fontos, mindent meg kell beszélni. :)

...butaság? Pedig nem vagyok boldog. De boldogtalan sem. Kicsit furcsának tűnhet. 4 éve élek együtt a párommal, tulajdonképpen sok jó is van a kapcsolatunkban. Számíthatok rá, ha bajom van..., de például nem állt ki mellettem egy helyzetben, ahol bántottak és bunkón viselkedtek velem. Azt gondolom és azt érezteti, hogy szeret. Vannak ölelések, simogatások, elalvás előtti összebújás... csak szex van ritkán. Ezt nem részletezem, hosszú lenne... de a szex nem működik. Most röviden csak annyit: ritkán és pár perc. Szellemileg néha jó partner, normális értékrenddel, normális gondolkodással, de néha bosszant, hogy mennyire más érdekli. Kicsit olyan a kapcsolatunk mintha én lennék a férfi, ő a nő... én mutatom meg neki a jó szinházakat, éttermeket, velem jött először külföldre nyaralni, igyekszem az anyagi kereteken belül szép holmikat venni, hiszen nem vagyunk gazdagok, de ezek a dolgok számomra fontosak.

A legnagyobb bajom, hogy nem érzem, hogy nő vagyok mellette. Soha nem látom rajta a rajongást, azt hogy kívánna, úgy bújunk össze, hogy nincs reakció... Soha ilyet nem tapasztaltam. Ő tetszik nekem, de kiöli belőlem a vágyat. Nehéz lenne szakítani, neki kellene elköltözni, és tudom, hogy ő egy jó ember, kitart mellettem. Nem akarok fájdalmat okozni neki. De a gondolat, hogy mondjuk 5 év múlva még együtt legyünk, képtelenség. Tudom, hogy nagyon nehéz lenne újrakezdeni,és azt is, hogy egy 52 éves nőnek majdnem lehetetlen párt találni.

Ahogy írtam, nem vagyok boldogtalan, hiszen értékelem azt ami van, az egészséges gyerekeim, szép lakás amiben élünk, egészség, jó munkahely, sokan cserélnének velem. De annyira jó lenne igazán boldognak lenni még valaki mellett - nőként is. Van valaki, aki bátrabb volt mint én, és váltott, szakított, újrakezdte... 50 felett?