2012 májusi kismamák (beszélgetős fórum)
Tüncica most olvasom a rossz híreket. Nagyon megdöbbent és nagyon sajnálom, ami veled/veletek történt. Sok erőt kívánok, hogy mielőbb fel tudd dolgozni a történteket.
Köszi Jenci!
Nagyon igazad van! Én örülök a kis szikhólyagomnak!
Alig várom az október 12-ét, akkor megyek a következő ultrahangra.
No igen, de én még csak jövő kedden megyek először dokihoz. Szóval még minden bizonytalan.
Látom, sokan megijedtek, hogy bármikor baj lehet...igen lehet de azért legtöbbször vannak előjelek. Tüncicánál is voltak...Ha valaki már odáig eljut, hogy van szívhang, a doki azt mondja minden normális, nincs semmi eltérés, vérzés stb..akkor már csak nagyon kis százalékban fordul elő probléma a babával. Szóval nyugalom, örüljünk a bébinknek, gondoljunk arra, hogy NEM LESZ SEMMI BAJ, szépen megszüljük ŐT májusban!!!:o)
Igen, igazad van, de most valahogy nagyon rosszul érintettek ezek a hírek. Most nagyon beijedtem. Eddig valahogy nem gondoltam a rossz dolgokra...
én is elmondtam...nem is tudnám magamban tartani a bánatot sem...
Ez nagyon borzasztó, ami történt, de csajok, azért merjetek örülni a babótoknak. Ha úgy állunk hozzá, a 12. hét után is történnek bajok, sőt, szülés előtt is. Sőt, a gyermekünkkel is történhet akármi. Ez már egy életreszóló aggódás.
A szülőknek se mondtuk, megvárom, amíg lesz szívhang.
Mi csak a szüleinknek mondzuk el. Nekik úgyis szólnánk akkor is ha baj van.
Nem is tudom, mit írjak! Nagyon sajnálom!!!!! Sok erőt és kitartást kívánok Nektek!
Én se merem elmondani senkinek, hogy babánk lesz. Nekem még addig 7 hét van... november 20.
Drága Tüncica!
Nagyon sajnálom!:((( Ennél többet nem is tudok írni!
Tüncica, szörnyen sajnálom :((( Mielõbbi felépülést, mind lelkileg, mind fizikailag!
Nagyon-nagyon sajnálom, ez borzasztó!!!:o((
Ez nagyon szomorú, igazán sajnálom :-(
Csak lennénk túl már a 12. héten, hogy megnyugodhassunk valamennyire. Most picit beparáztam, pedig igyekszem hessegetni ezeket a gondolatokat...
Elolvastam még egyszer, igazad lehet Acska, valószínű csak én akartam úgy érteni... ez szörnyű. Sok-sok erőt Tüncica!
Nem, szinte rosszul lettem, ahogy olvastam a sorait. Nem is meek belegondolni...
:(((((((
Erre nem is lehet mit mondani :(
Tüncica, ez borzalmas. Kimondhatatlanul sajnálom ami Veled történt.
szerintem nem maradt meg:( vagyis en ugy ertem.....sajna
Sziasztok!
Sajnálom azokat akiknek megjött...majd legközelebb.
Tüncica borzalom az amit írsz! Ez rémisztő...
Tudom írtad, hogy nem jössz most, de jól értelmezem azért, hogy az A baba azért megmaradt?
Sok erőt kívánok, hogy összeszedd magad és gyere amikor már tudsz.
Tüncica!
Ez annyira szomorú! Őszintén sajnálom.
Ilyenkor semmi sem segít :(( nem is akarok okoskodni, én januárban vesztettem el a kisbabámat megállt a pici szíve ha gondolod van egy fórum ami már azóta klubbá alakult missed ab után az élet én hoztam még létre nézz majd be ide. Nekem rengeteget segített! nagyon sok erőt és kitartást kívánok :((((
rettenetesen sajnalom!!!!!!!!!!!
Sziasztok Jó reggelt!
Szomorúan olvastam Tüncica sorait :((
Nagyon SAJNÀLOM ami veled történt :((
Nem is tudom mit irhatnék.Ez borzasztó lehet számodra.
át csajok ennyi volt. :(
Csak röviden és tömören a történtek. . . Tegnap délután nagyon furcsa görcsöket éreztem, de hol voltak, hol nem. . . Viszont elkezdtem kiütéses lenni, először csak a fülemnél volt pár db, ami viszketett. Estére már mindenhol olyan voltan, a hátam, a nyakam, az arcom, a karjaim. . . Borzasztóan viszketett, hiába kentem bármivel. Még délután felhívtam a bőrgyógyászatot, de október 16-ra adtak volna időpontot. Nem mertem semmit bevenni a terhesség miatt, így az ügyeletnél döntöttünk. Ott pedig mikor mondtam, hogy terhes vagyok, szinte azonnal küldtek ultrahangra, mivel előtte hiába, semmi olyan dolgot nem ettem-ittam ami új lett volna az életemben, vagy kicsaphatott volna.
A "B" babám elhalt, már nem volt szívhangja, ezért lettem tiszta pötty. Az "A" baba még élt, de már ő sem sokáig élhetett volna. Még este megműtöttek, mivel olyan szinten terjedt a kiütés hogy nem lehetett reggelig elhalasztani és ennyi.
Nem akartak hazaengedni, de reggel saját felelősségemre hazajöttem.
Naponta kell járnom be a kiütések miatt, hogy csökkennek-e.
Borzasztó érzés, nem is akarok róla beszélni, nem is jövök egy pár napig, amiért ne haragudjatok.
Esküszöm, örülök, hogy nem mondtam el senkinek, mintha egy belső megérzés nem akarta volna világgá kiáltani.
Most még fogalmam sincs mit érzek, vagy mit gondolok, egyszerűen hatalmas ürességet.
A táblázatot szívesen folytatom, tényleg örömmel csináltam, de most pár napig nem igen nézek el erre. :(
minket 50 km választ el, de így is jobban tudja, mi kell a fiamnak :)
További ajánlott fórumok: