18évesen gyereket vállalni? (beszélgetős fórum)
18 évesen gyereket vállalni könnyelműség, felelőtlenség, ha nincs meg hozzá a stabil anyagi háttér. Egyrészt.
Másrészt egy 18 évesnek az legyen a legnagyobb gondja, hogy hová menjen szórakozni, s ne az, hogy mitől sír a kisbabája.
hát mára már elmúltam bpven 19 :D azóta már van teljesen "új" több mint 1éves kapcsolatom : )
köszönöm a tanácsokat,tapasztalatokat : )
A kérdésre válaszolva: GYEREKNEK GYEREK NEM VALÓ!
25 évesen is fiatalnak érzem magam a gyerekvállaláshoz, és sokáig gondolkodtam, hogy meg tudom-e oldani, annak ellenére, hogy egzisztenciálisan, anyagilag, erkölcsileg is stabil háttér vesz körül.
A fenébe!
Én a nyitó kérdésre itt körmölök, meg oktatok mint a hülye!
Akkor most szakítottatok, vagy mi van???
Azt jól teszed, hogy építesz egy kis "karriert", mert az alapok tényleg kellenek, meg az jó, ha tudsz hova visszamenni dolgozni. De azért nem kell - persze csak majd - annak a gyereknek még Merci is a segge alá. Nem baj az, ha látja, hogy a dolgokért meg is kell dolgozni...
Szia!
Teljesen megértelek!
Én nagyon koránszülés párti vagyok, de ez azért talán egy kicsit tényleg korai.
Legalább a sulit fejezzétek be!
Ezt már sokszor leírtam itt, de megteszem Neked is:
Én 23 évesen szültem, suli alatt. Fiatal voltam, lazán vettem, a "hátamra kötöttem", sokszor a dékán úr épületszerkezeti előadásain csak a lányom cuppogását lehetett hallani. Volt, hogy napközben tudtam meg, hogy alkotó nap van, ott kell maradni, és csak másnap reggel értem haza a gyerekkel...
Az, hogy sokszor este 10-kor tologattam haza a babakocsit, hát... ma már égnek állna a szőr a hátamon, ha ilyet látnék...
Aztán persze korán bölcsis lett, amit hálisten szerettünk, és a gondinénik is segítettek, ahol tudtak...
Aztán 25 évesen jött a második... ő ment még korábban a bölcsibe...
Nekem az volt a szülői segítség, hogy otthon lakhattunk a kisszobába. Gyedem volt, mert néha, ha valamit dolgoztam, azt igyekeztem hivatalosan tenni, meg az egyetemi jogviszony alapján is járt még akkor valami... A férjem meg dolgozgatott, sulizgatott. Mégis ő volt az, aki nem fejezte be a sulit. Jó ürügy volt neki, hogy már családos, és dolgoznia kell. Pedig akkor még elvégezhette volna. Úgyhogy most 30 éves fejjel ül a szakmukiban...
No összességében:
Mindent lehet, de nem mindent érdemes.
Én ezt akkor azért erőltettem, mert nekem is már nagyon sok energiám bennevolt a suliban, és nemcsak nekem, hanem a szüleimnek is, sőt még a páromnak - férjemnek is, aki ezt a hajtást évekig elviselte.
Meg nem bántam, és büszke vagyok rá, hogy megcsináltam, de mégegyszer nem csinálnám végig.
Diplomára nagyon kimerültem, hónapokig beteg voltam.
Most viszont itthon vagyok a harmadikkal. Hát, egész más így a babázás...
Gondold végig! Egész éjszaka nem alszol, aztán másnap meg a héjszerkezetek méretezéséből zh-t írsz.
Vagy akkor ti még csak középsulisok vagytok?? Annak meg akkor nemsokára vége, még ha technikusin vagytok akkor is! Szóval azért ennyit késleltetni szerintem kellene a vágyakat!!
Szerintem ezt azért is érdemes lenne, mert azért még az a fiú is nagyon fiatal. Hátha egy kicsit később másképp gondolja! Vigyázz, mert a gyerek nevelése rajtad marad!
No bocs, hogy ilyen hosszú lett!!
És jó döntést kívánok!
Én várnék!Én is 18 voltam amikor teherbe estem,de én még sokáig vártam volna vele!Nem bántam meg,de...
Párom is dolgozott,neki akkor már 2 szakmája is volt,pedig 19 volt akkor!És nekünk volt mire megtartani!!Gondolkodjatok el rajta nagyon!!!Nagyon sok mindenre szüksége van ám egy kisbabának!!
igen szerintem is :/
de még mindig nem nagyon értem hogy miért szakítottunk :S
de majd ha ugy dönt,akkor elmondja nekem is!!!
most csak találgatni tudok :/
fáj a szakítás...mer mért ne fájna!!!
de ugy vagyok vele,hogy ennek így kellett lennie!!!
jobb hogy most derült ki!!!
az volt az indoka,hogy nem nőttem még fel(mert nem akarok gyereket) :(((((
pedig elmagyaráztam neki a dolgokat :'((((
vagy csak már nem szeretett :/:/
és amugy igen jobb igy :S
mondtam is neki,hogy mi lett volna ha kiderül hogy terhes vagyok????
nem reagált tulzottan :/
mi sajna szakítotunk :((((((((
(no komment)
örülök nektek ennek ellenére is!!!
gratula:)
:):):):):)
nem szeretnék még babát :S
már elözö hsz-ban emlitettem hogy a karrierem lesz most a legfontosabb,amit épiteni,és csinálni akarok!!!!
ugy gondolom,hogy nekem még rá ér a család alapitás :D
meg szeptembertöl kezdem el a vendéglátoi sulit,és azt mondták hogy kemény lesz:s
ugy hogy ez lesz 1jo db-ig az "életem":)
örülök nektek!!!:)gratula a fiadhoz^^
Sziasztok!
Emo babah18!Én 17 évesen szültem...Én azt tudom tanácsolni, hogy csak akkor vállald be a babát, ha úgy érzed, hogy mindketten fel vagytok készülve rá.
Sokszor én is úgy érzem, hogy korai volt, de imádom a kisfiam.A suli meg nálam nem volt túl nagy akadály eddig...A 11.-et magántanulóként végeztem el,most pedig az érettségire készülődök(felmentést kaptam erre az évre az elméleti órák alól).Én azt mondom, hogy nagyon nehéz, de megoldható:gyereknevelés, tanulás, háztartás vezetése, kikapcsolódás...Nem sokat változott az életem, csak jól kell beosztani az időt!:)
igen igen ><
csodálkoztam hogy 18vagy,és 43éves kapcsod van :D:D
de akkor már értem:):):)
én is fiatalon szeretnék/szerettem vna gyereket....:/
de el döntöttem,hogy elöször a karrirer lesz az elsödleges!!!!!!és amikor már mindenem meg lesz(saját erőböl) akkor jöhet a baba:))))
de ezt majd a sors eldönti :D
ja elírtam!
18 vagyok! és 3 éve kapcsolatban:)
szia!nemvolt kedvem végolvasni a hsz-eket csak az utcsó oldalt de akarsz még babát,vagy már nem!
Hát én is 18 vagyok43 éve kapcsolatban párom dolgozik,mindenünk megvan de gyereket azt még tuti nem vállalnék4
szerintem te se tedd!
mondjuk én fiatalon szeretnék gyereket kb.23-25 évesen de nem most4
amugy én azt hittem hogy férfi vagy *---*
akkor már értem hogy hogyan tudttál tanácsokat adni:D:D