16 éves lány dönthet-e róla, hogy megtartja a babáját? (tudásbázis kérdés)

Igazából az élet nagy forgatókönyv író,nincs 2 egyforma eset, de lehet az a baba ha felnő a 16 éves anyját választaná szerényebb életkörülmények között, mint az anyagilag jól álló örökbefogadó szülőt.

Személyes tapasztalat, kolléganőm felnevelt egy kislányt, (lehet alkati dolog nála) de lelki sérült lett, hogy őt miért dobta el a szülőanyja. Megkereste a szülőanyját amint 18 évét betöltötte és inkább az kellett neki, aki a kórházban hagyta, és nem az aki rajongó szeretettel, odaadással felnevelte.

Elgondolkodtam, tényleg ha az ember nem ismeri a szüleit......gyökértelen. Lehet ilyet látni számtalan megtörtént filmfeldolgozásban is.

Van ilyen is, nem mindenkinek a pénz számít, az biztos jó, ha van, de minden.

Persze van fordítottja is.

Sziasztok!

Az elejétől olvasom a fórumot, azért regisztráltam, hogy írhassak ide... Sokat tépelődtem írjak-e egyáltalán, de végül úgy gondoltam megteszem.

Mint "érintett" írok ezt előre bocsátom.

Anno 16 évesen én megszültem a gyerekem, akit örökbe adtam végül.

A családi hátterem egyáltalán nem volt megalapozott, az apuka nem akarta a gyereket, én meg nem is tudom... Hagytam, hogy menjenek a dolgok a maguk medrében. Az biztos, hogy felelőtlenül lettem terhes, ez nem kérdés. Viszont nem egy éjszakás kapcsolat volt, az a fiú vette el a szüzességem és 2 évig együtt voltunk. Tulajdonképp a terhességem, illetve az örökbe adás vetett véget a kapcsolatunknak.

Mindegy, ezen változtatni nem tudok. Majdnem belehaltam a szó szoros értelmében az örökbe adás után. Abban viszont biztos vagyok, hogy akkor ott ez volt a legjobb döntés, amit a gyermekem érdekében meghozhattam és valószínű ma sem tenném másképp. Nem volt semmim és mondhatni senkim. Mindazonáltal nem olyan egyszerű egy ilyen döntést meghozni akkor sem ha az ember még csak 16 éves.

Azóta megtaláltam én is a párom, vannak gyerekeim, már tudom mit is jelent valójában az anyaság, a felelősség és a kötelezettség. De nincs nap, hogy ne gondolnék Rá. ( Idén lesz 15 éves)

Ezt csak azért írtam le, hogy lássátok vannak ilyenek és nem feltétlenül ribxx az ember. Mondhatnám a körülmények áldozata voltam, bár ez sem igaz teljesen. Egyszerűen van amikor az embernek olyanok a körülményei, hogy belesodródik dolgokba és mint valaki írta, vannak olyan emberek, akik úgy gondolják ha nem vesznek tudomást egy problémáról az majd megoldódik. Azt hiszem anno akkor én is így gondolkoztam. Mindenképpen felelőtlenül szültem gyereket, viszont úgy érzem felelősen döntöttem az életéről.

Bocsánat a hosszúságért :)

Néha sírni tudnék, hogy egyesek, mint pl. te mennyire nem tudnak olvasni.

Gratulálok, veregesd a saját vállad, érezd magad jobbnak! Én meg attól érzem magam jól, hogy igenis van határ mindenkinek, hogy mit csinálhat meg velem, és nem óhajtok mártír lenni.

"Mondjuk volt egy jogi fórum,ahol azt írták jogilag nem csinálhat semmit a nagypapa,ha a lány ragaszkodik a gyerekhez."

Persze, hogy nem tehet semmit.

Viszont olyan törvény sincs, ami arra kötelezné, hogy eltartsa ez esetben a lányát és az unokáját.

A nagypapának sok választása nincs,vagyis van.Vagy állami gondozásba adja a lányát unokástól,vagy csak az unokát,vagy elfogadja a helyzetet és támogatja a lányát és az unokáját.

Remélem az utóbbi lesz.

Egyébként hiába olvasgattam a törvényeket,sehol nem találtam,hogy 16 évesen elvehetik e tőle a gyereket.

Mondjuk volt egy jogi fórum,ahol azt írták jogilag nem csinálhat semmit a nagypapa,ha a lány ragaszkodik a gyerekhez.

Az fórum alaptémájához szólva:

Nem tartom helyesnek, hogy 16 évesen - mindenféle képzettség, anyagi megalapozottság, főként apa hiányában - gyereket vállaljon valaki = a semmire.

Hiába papolunk: nem lesz segítsége. Az, hogy egy anyaotthon (ideig-óráig) befogadja, vagy idegenek (hirtelen lelkesedésből) segítsék, NEM HOZ VÉGLEGES MEGOLDÁST.

Itt pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a kislány édesapja sem tud már több terhet magára vállalni.

nagyob = nagyobb

(Tudok helyesen írni, csak a gépeléssel nem vagyok ma formában :D)

A "fiatalkori" szex létezik. Ha a fejünket a homokba dugjuk, és nem akarunk tudomást venni róla, akkor is.

Remélem, hogy a nagyob lányuknál ez minél később jön el.

A kicsikénk még csak 3,5 éves, úgyhogy rajta még ráérek izgulni :DDDD

A férjemmel nagyon sokszor olyanok voltunk, mint a nyulak. Egymással, persze. Viszont rengetegszer nem védekeztünk, tulajdonképpen mákunk volt, hogy nem maradtam terhes.

Remeg a gyomrom, ha eszembe jut, hogy a lányom is ezt csinálja. Nem is a szexről van szó, hanem az esztelenségről. Inkább veszek neki annyi gumit, amennyi a kistáskájába fér!

Szia!

Teljesen egyet értünk!

Egy anya attól "Anya", hogy a gyermeke mellett álljon akár jóban, akár rosszban.

Ki segítsen neki a problémái megoldásában, ha nem a szülő?

Nagyon remélem, hogy lesz majdan annyi esze, hogy ne essen ebbe a csapdába!

Bárhogy is alakuljon az élete, én MINDIG ott leszek mögötte és segíteni fogom.

Őszintén én kétségbe esnék, ha a lányom majd 16 éves korában hazaállít terhesen. Próbálom elképzelni a helyzetet. Addigra már valószínűleg két kamasz gyerek lenne (kettőt tervezünk, olyan három év korkülömbséggel)

Ha meg akarja tartani, megpróbálnám segíteni őt, ha el akarja vetetni, lelkileg mellette állok. Ha ez így összejönne, 36 évesen nagyi lennék O.O

Remélem sikerül eszet nevelnem a lányomba! De amilyen kamasz én voltam és a férjem. Hát, az ég óvjon minket!

Nem tudok érdemleges választ adni!

Kedves Franie Drake!

Az "iskolaköpenyes" fórumon már sikerült összezördülnünk :) /Tudod, én vagyok akit lekomcsiztál, mert azt találtam mondani, hogy az iskolás lányok ne vakolattal a képükön, és ribi cuccokban járjanak suliba. /

Azt mondtad, hogy én nem tisztelem még a saját kölykömet sem. :D

Ezen a fórumon nagyon szépen kinyilvánítottad, hogy TE mennyire tisztelnéd a SAJÁT gyerekedet egy ilyen helyzetben!

Látod, én ebben az esetben - 13 éves a lányom - biztosan nem taszítanám el magamtól! Nyilván nem örülnék neki, nem gratulálnék, stb.!

Viszont támaszt és kezet nyújtanék neki! Igyekeznék erőmhöz mérten a lehető legjobb megoldást találni.

DE SOHA, SEMMIKÉPP NEM ELFORDULNÉK EL A GYEREKEMTŐL!!!! AZ ÉGVILÁGON SEMMI NEM TUD A GYERMEKEIM ELLEN FORDÍTANI!!!

És nem lennék inkább "szar szülő", csakhogy a saját és a másik gyerekem kényelmét fel ne rúgjam.

Annyira könnyű ítélkezni! Te - mint írtad - nem jártál így, de a gyermeked még járhat!!!

Az ember élete során lép jobbra-balra. Aztán kiderül, hogy melyik jó lépées, melyik nem.