11 éves figyelemzavaros gyermek segítése (beszélgetős fórum)

Köszönöm a válaszaitokat!

A gyakorlati tanácsokat máris megpróbáltam hasznosítani:

készítettem neki "mit ne felejtsen el" listát, ez alapján fogja intézni a napi rutin feladatokat, illetve bepakolni másnapra, stb.

Illetve annak kapcsán, amit Smaragdzöld írt eszembe jutott, hogy valamelyik nap mesélte gyermekem, hogy az egyik 8. osztályostól hallotta, hogy nekik XY tanítónéni a mai napig osztogat jutalom-matricát, és sokan azt mondják, hogy ennyi idősen ez már ciki, de azért titkon örülnek neki. Arra gondoltam, hogy itthon én is kidolgozok egy amolyan jutalompont-gyűjtő lehetőséget, ezzel is motiválva, hogy egy kicsit koncentráltabban intézze a dolgait.

Smaragdzöld 🐉: nálunk is van leckefüzet, tök üres! Idén nem is vettem újat, teljesen jó volt a tavalyi. 😅 Jobb híján a Krétából tájékozódom, illetve az online osztály csoportban.

Ami tényleg igazán aggaszt, az a tanulmányi eredmények alakulása. Ha ez nem lenne, akkor semmi gond nem lenne, mert nagyon jólelkű, jópofa kis srác. Ahogy írtam: a tanárok hozzáállása is vegyes, ezzel nem is nagyon lehet mit tenni, úgy érzem, a velük való kommunikációban elfogyok, mert 1-1 tanárnál nem találnak megértő fülekre a felvetéseim.

Hoxa: amikor bejött a divatba ez a "helikopter szülő" megfogalmazás, illetve maga az elmélet, akkor nagyon mérges lettem, mert nyilván ezt olyan írta le, aki az életben nem találkozott még speciálisabb helyzetekkel. De ez sem igazán jó megfogalmazás tőlem, mert egyáltalán nem találom speciálisnak a helyzetünket, hiszen az én időmben is voltak bőven hasonló gyerekek, sőt! én magamról is bátran elmondom, amit a gyermekemnél is látok, hogy ami nem érdekel, és nem tudja fenntartani a figyelmem, azzal egyszerűen nem akarok foglalkozni, és nagyon hisztis tudok lenni (persze csak magamban), ha mégis meg kell tanulni vagy meg kell csinálni. Nade őszintén: ezzel ki ne lenne így?

Az SNI-ről: voltunk szakszolgálatál és nem állapítottak meg ilyesmit, ám felülvizsgálatra még szükség lesz. Diszlexia, diszgráfia jeleit mutatja, de ez sem volt egyértelmű. Az SNI kapcsán említették, hogy felmentést kaphat az érintett tantárgyakból, amivel nehezebben birkózik meg. Itt csak az értékelés módját nem igazán értem, illetve, hogy továbbtanulás esetén hogyan történik (milyen eredmények alapján) a felvétel? Ő olyan kis különleges eset, hogy már most tudja, hogy merre, melyik iskolába szeretne menni. Illetve rendszeresen elmondja, hogy amint lehet, szeretne jogosítványt. Szépen sorban, ahogy eléri a korhatárt: először kismotorra, stb. A kérdésem még ezzel kapcsolatban az, hogy pl. ha netán kimondanák, hogy pl. az SNI határozat érinti -e a jogosítványszerzést? Tudom, korai még erről beszélni, csak azért kérdezem, hogy ebben tájékozottabb legyek.

Sokan az sni papírozás ellen vannak, de pont abban segít, hogy a tanárok KÖTELEZŐEN másképp álljanak hozzá. Bár még így is pedagógusa válogatja...

Mikor felvételizett a gyerekem, nagyon szerettem volna, hogy a jegyein és az sni papírján túl lássák őt magát is, ezért írtam egy levelet pluszban. Lehet, hogy segítene, ha egy-két tanárnak te is írnál. Mutasd be, hogy mi mindent csinált végig a gyereked, hogy ott tartson, ahol. Hogy neki mennyivel nehezebb egy másoknak alap feladat, mert neki másképp működik az agya és sokszoros energiabefektetéssel tud figyelni az órákon. Emiatt ha ez sikerül, pozitív megerősítésre van szüksége. Az ilyen gyerekek is szárnyalnak, ha dicsérik őket! Helikopterszülőnek fognak gondolni :))), de ha már egynél is elérsz valami változást, akkor már megérte.

A 3. hozzászólásodat még csak most olvastam.

Akkor nálatok más a helyzet, már ami a tanítók hozzáállását illeti. Sajnálatos.

Kezdem azzal, amit a végére írtál. Ne is legyél elkeseredve, semmi okod nincs rá.

Bár nálunk fiatalabb gyereket érint az enyhe figyelemzavar, de szinte ugyanezek vannak, amit te is írtál.

Neki nem notesze van, hanem leckefüzete, amit nem igazán használ, pedig elvárás lenne a tanító néni részéről a használata.

Az órai kalandozás is jellemző rá, szerintem ez általános a figyelemzavaros gyerekeknél. A munkatempója lassabb a társaiénál, viszont ha lassabban is, de többnyire hibátlanul dolgozik. Ez főleg itthon figyelhető meg, ahol nem a többi gyerek tempójához kellene igazodnia.

A papolás, amit írsz, biztos nem segít. Nálunk ami bevált, az a dicséret. Ő még nagyon szereti a matricákat, azt, ha valami bónuszt kap. Ezzel nagyban serkenthető.

Igen, az iskolai követelmény valóban egyre nő, viszont én úgy érzem, hogy ez nem okoz majd további lemaradást. Mert esetükben nem arról van szó, hogy kisebb a tudásuk a társaiknál. Csupán kicsit lassabbak.

Az önálló tanulás pedig szerintem nálunk kicsit később alakul majd. A napköziben nem mindig sikerül befejeznie a házi feladatot. Itthon nem is erőltetjük, közösen megy, segítve őt. Türelemmel.

Esetünkben a tanulmányi eredmény nagyon is jó. Hozzáteszem, hogy a tanító nénik hozzáállása nagyon segítőkész.

Ha tanácsot nem is tudtam adni, ami esetleg előbbre visz, de leírtam, hogy hasonlókat élünk meg.

Köszönöm a válaszod!

A tanulással kapcsolatos listázás nagyon jó ötlet, meg fogjuk próbálni!

Egyébként sajnos még annál is összetettebb ez a kérdés, mint amit eddig leírtam, mivel vannak sikertelenségei a tanulásban, iskolában, így rá is stresszel és el is kedvtelenedik. Sőt, hozzá tehetném azt is, hogy lassan már utálja az egészet (mármint a tanulás részét). Épp a múlt héten történt, hogy tanultunk egy dolgozatra otthon egy héten át minden nap, majd eljött a pillanat, amikor elé tették a lapot és volt egy olyan feladat, amire nem számított. Itt teljesen bestresszelt, leblokkolt, és persze siralmas lett a végeredmény.

A szerencse a nehézségekben, hogy kapcsolatépítő képességei viszont kimagaslóak, és sok barátja van, mindenki szereti, sok támogatást is kap a barátoktól.

Ami érdekes, hogy még mindig ott tart a világ és a pedagógusok embersége, hogy a tanítók közül összesen 2-t tudok mondani, aki felismeri, hogy mi a helyzet, az összes többinél bekerült abba a bizonyos kalapba és lustának, nemakaromnak tartják, ezért nem is segítenek neki. Nem várjuk el, hogy külön foglalkozzanak vele, mert jár ő ilyen alkalmakra, de például egy-egy rossz dolgozat esetén kértem, hogy küldjék haza, hogy át tudjuk nézni, hol csúszott el a dolog, ám pl. legutóbb sem küldték, hiába kérte a gyerek, nem adták neki oda. Én meg elfáradtam már ebbe, az az igazság. Van egy olyan érzésem is már, hogy az említett tanárok sértésnek veszik, hogy én ellenőrizni akarom a dolgozatot, hiába igyekeztem ezt elmagyarázni. Kicsit meg is akadtam most, azért tettem fel itt a kérdést, hátha kapok olyan hasznos tanácsokat, mint most tőled.

A reggeli készülődésre, rendtartásra készítettem külön illusztrált folyamatleírást, így nagyjából már rutinosan mennek a reggelek, de a suli???!! egyre nagyobb káosz és mélyrepülés! Pedig (nem azért, mert az én gyermekem, de) nem egy buta gyerek, sőt!

Nálunk egy trükk volt például, hogy a reggeli rutinhoz egy állandó listát ragasztottam az asztal sarkára, ahol reggelizett. Ma is ez a pont az "ezeket vinned kell sarok" :DDD, de szerencsére már sok minden magától is eszébe jut. De a szemüvege például mindig itthon marad, ha nem rakom oda.

A tanuláshoz szabjatok időkorlátot, 20 perces etapokra osztva próbáljon odafigyelni, akár időzítő beállításával. Előtte listázni, miket kell megcsinálni és kipipálni, ami készen van. Az jó érzés lesz neki is.

Mindenképp legyen egy osztálytárs/anyuka, akihez tudsz fordulni, aki elküldi, ami kimaradt, akitől meg tudjátok kérdezni, mi hogy volt a suliban. Nálunk az információk kb. fele mindig elveszett. :DDD Most 17 éves, de néha ráírok a haverjára messengeren és megkérdezem, hogy például tényleg nincs semmi dolgozat a héten!? Jóban vagyunk, tudja, mi a pálya a fiammal. :DDDD Tudom, ez valakinek gázul hangzik, de egy figyelemzavaros gyerek nevelése nem tipikus dolog, az ember úgy segít, ahogy tud. ;)

Sziasztok!

Van nekem egy élénk, mosolygós, barátságos gyermekem, aki kissé figyelemzavaros. Nem súlyos a helyzet, a pedagógiai szakszolgálatnál is megállapították, hogy nem SNI-s, de az idő előrehaladtával, ahogy nőnek a vele szemben támasztott követelmények, mégiscsak egyre erősebben látom, hogy mennyire szétszórt. Sokszor nem figyel oda, hogy mit mondanak neki, így a fontos dolgokat nem tudja megjegyezni. Vettem neki noteszt, de nem használja, arról is megfeledkezik, hogy van és mire való. Elhagyja az apróbb dolgait, nem tudja hiánytalanul bepakolni a táskáját másnapra. Órán elkalandozik, nem figyel, ez már tanulási nehézségeket is eredményez nála.

Ettől függetlenül egy nagyon kedves, szeretetre méltó gyermek, és ezt igyekszünk erősíteni is benne, ám próbáljuk már azt is megfogalmazni felé, hogy ez így nagyon nem lesz jó, mert a követelmény egyre csak nőni fog az elkövetkezendő években és ehhez muszáj lesz valahogyan felzárkózni.

Otthon igyekszik, megteszi, amire neveljük és kérjük, hogy pl. tartson rendet, segítsen ebben-abban.

Abszolút azt látom, hogy nem azért van nála ez a figyelemzavar, mert nem akar odafigyelni, hanem mert nem tud.

A kérdésem az lenne, hogy ahelyett, hogy papolok neki, hogy mit hogy kéne, hogyan tudnám őt segíteni?

Van-e valakinek bevált gyakorlati megoldása?

Az is már igencsak fontos lenne, hogy önállóan tanuljon, de ez sem igazán megy neki, mindig ott kell lenni vele, segíteni, "szájába rágni" a dolgokat. Nem fáradtság, de azért gondolhatjátok, hogy egy végigdolgozott munkanap után, a háztartás kezelése mellett magamra már nem sok idő jut, pedig olvastam valahol, hogy azért az is fontos lenne, hogy Anya magával is tudjon egy kis időt tölteni. :)

Félreértés ne essék: nem vagyok elkeseredve, csak a megoldásokat keresnék! Viszont szeretnélek kérni titeket, hogy jóindulattal, és hasznos tanácsokkal segítsetek ebben a kérdésben. Köszönöm, ha ezt megteszitek!