Voltatok már úgy, hogy elegetek lett a férfiakból és azt mondtátok, hogy inkább maradtok egyedül? (beszélgetős fórum)

De hányszor! Ismeretségi körben is egyre több nő, akár fiatalok is kiakadnak, hogy nekik már inkább nem kell senki.

Én úgy vagyok most vele, hogy elválunk, külön cuccolok és soha többet nem akarok férfivel élni, összejárni oké, de együttélni felejtős.

Van egy csomó csodás dolog az életben, amihez nem kell férfi. Mihez is kell? Csak a gyerekcsináláshoz.

Én is megvagyok egyedül évtizedek óta, és cseppet se hiányzik a férfi. Főleg öregségemre nem. Hol ez nem tetszik neki hol az, irányít, beleszól, miért így, miért nem úgy? Ez ízlik, az meg nem, stb. Fiatalabb korban biztos könnyebb ezeket tolerálni, de nekem már a hátamra púp lenne egy megmondó ember. Főleg ha még a természete mellé meg is betegszik és ki kell szolgálni ahelyett hogy élném a saját nyugodt és derűs életemet, hát biztos nem!😀

Nálatok mi váltotta ki ezt az érzést?

Nekem már komolyan elegem van a férfiakból. Már nem először járok úgy, hogy nem tudja valamelyik elfogadni, ha nem kérek belőle, aztán nem száll le rólam, megpróbál lejáratni ismerőseim előtt. Elsőre ezek mind normálisnak tűnő férfiak voltak! Egyszerűen úgy vagyok már vele, hogy senkihez nincs kedvem, mert soha nem tudhatom, nem járok-e újra így valakivel, nincs már libidóm, megundorodtam tőlük.

Fiatal vagyok még, de már most ezt érzem. Valaki hasonló cipőben?