Vicces orvosos sztorik..:D (beszélgetős fórum)

Nem vagyok már "mai gyerek", az első lányom 28 évvel ezelőtt született. Abban az időben "jött divatba" az epidurális érzéstelenítés, még annyira kezdetleges volt és annyi rémhír terjengett róla, hogy eldöntöttem, én egy hős leszek és simán megszülöm a gyerekemet bármely fájdalomcsillapító nélkül. Eljött az idő és én tényleg tartottam magam...jó sokáig...egészen addig, amíg, mire meggondoltam a dolgot és mégis kértem volna, az orvos közölte, most már késő, nincs értelme beadni. De létezik egy gáz, ami ebben a stádiumban is segíthet. Igen, igen, kérem!! Bár mit!!! Ide nekem!!

De hiába szívtam volna a maszkból, nem jött semmi! - Ja, bocsi, kifogyott! Ez az én formám! Hamar, gyorsan, kérem kicserélni a palackot! MOST!!! Rohant a betegszállító fiú a palackot cserélni... De mire visszajött, én boldog anyukaként mosolyogtam rá!

Igen! Sikerült! Minden fájdalomcsillapítás nélkül szültem! Én egy hős vagyok...!!! :))))

Hallottam pár elképesztő dolgot. Olyan mindennapos volt, hogy a szaga után ki kellett szellőztetni a rendelőt, olyat is, hogy a székletét nem mosta ki a fenekéből.

Bocs, remélem nem volt túl erős.:)

ja,látom már én is:))))

mit is olvastam:))))

Eszembe jutott még egy sztori.

Erre sajnos nem emlékszem, anyukám mesélte el.

Amikor 6 éves voltam lúdtalp vizsgálatra kellett menni a körzetihez. Amikor beléptünk, én ezt mondtam: Csokolom doktor néni. Lúd van a talpamban.

Anyu a mai napig nevet ezen.

Még évekkel ezelőtt rettentően fájt a fogam. Elmentem a fogorvoshoz, beadtam a személyimet és a tb-kártyámat, hősiesen vártam a váróban (mindenkit magam elé engedve :) mikor is az asszisztens behívott (biztos észlelte, hogy a betegek cserélődnek a váróban, csak én ülök ugyan ott órák óta...). Az orvostól megkaptam az injekciót, aminek szerencsére 1-2 perc múlva megmutatkozott a hatása: elmúlt a fájdalom! Hurrá, boldogság!

Úgy döntöttem, akkor akár haza is mehetnék.... eszembe sem jutott a beadott iratok, sipirc, már ott sem voltam... Aztán pár napra rá a postás kézbesítette az irataimat...

Eltelt 1-2 év és ismét elkezdett fájni a fogam. Nincs mese, vissza kell mennem, nem folytathatok struccpolitikát. Bebizonyítom magamnak, hogy bátor vagyok, meg tudom csinálni! Hősiesen álltam az injekciót és felelősségem teljes tudatában elindultam a váró felé, mikor is az orvos megállított. "Felajánlotta", hogy foglaljak helyet ott bent a rendelőben az asszisztens helyén, míg hat az érzéstelenítő... :))))

.... nem tudtam, hogy ilyen mély benyomást tettem rá... :))))

Ja, egy másik is eszembe jutott, mikor még a lányommal voltam utolsó idős terhes, és a férjem magával vitt a délutáni rendelésekre, mert félt, hogy 30 km-re Budapesttől elég nehéz lenne beérnem időben a szülőszobára. Sajnos ahol voltam, szinte mindent hallottam a rendelésből, de nem figyeltem egy idő után, amíg aztán a férjem kollégájához bejött egy beteg, akinek hüvelyi fertőzése volt.

Az orvos szegény azóta már nem él, eléggé flegmatikus volt.

Mondta a hölgynek, hogy kiegészítő kezelésként irrigáljon. A nő nem értette mit mondott, ezért visszakérdezett, hogy mit??? Erre megismételte az orvos, hogy irrigáljon. Kiderült, hogy a szó jelentése ismeretlen számára, mert ismét visszakérdezett, hogy mit is?

Erre a doki elkiáltotta magát, hogy menjen haza, és mossa meg a picsáját! De így, mossa meg a picsáját.. Nem volt valami kedves, de akkor jót röhögtem rajta.

:DDDD

Te jó ég! Remélem oda nem vitted többet a gyerekeidet!:DD

Sziasztok!

Nem tudom igazából a mai napig eldönteni sírjak vagy nevessek egy gyerekorvosis történeten.

A lányomnak 5 évesen kivették a manduláit. Egy évvel később lázas beteg lett, elvittem a gyerekorvosunkhoz. Diagnózisa, mandulagyulladás. azt mondta, hogy mandulagyulladása van. Visszakérdeztem, mert azt hittem nem értettem jól mit mondott, erre megismételte a diagnózist.

Mondtam, hogy már nincs is mandulája a gyereknek, erre azt mondta, hogy torokgyulladása van, tök mind1....:)

Az alábbi történetet egy másik fórumban, másik témánál már leírtam, ha valakinek ismerős, sorry!

Első gyermekem születésekor én is, mint oly sokan beleestem a többes szám-első személyű ragozásba, de nagyon rövid időn belül leszoktam róla, egy igen csak kínos ügy kapcsán.

Történt, hogy a lányomnak meglehetősen kipirosodott a popsija és elvittem a gyermekorvoshoz. . . . szóval beállítottam azzal, hogy a popsinkat szeretnénk megmutatni. Erre az orvos, a szemüvege fölött a gyerekre majd rám néz és mondja, hogy akkor kezdjük az anyukáéval:))

A cékla sápadt fehér reteknek tűnhetett mellettem. Innentől kezdve nem volt többes szám.

Jaj nekem egy nagyon vicces (számomra)dolog jutott eszembe.

Az első nőgyógyászos akciómnál. Kijön a doki, szólít. Bemegyünk, nyújtja a kezét:

Dr. Herenisz Adonisz vagyok. én meg elfelejtettem mondani a nevem, annyira nevettem. Mondta, hogy nyugodtan, mindenki így reagál, már megszokta. Később kimenetelnél közölte az asszisztensnő, hogy tényleg adonisz:D

Ez volt majd 8 éve, és nemrég újra találkoztam vele. De csak a nevéből ismertem fel. Most ő volt a beteg.. Ő hálistennek nem ismert meg:)

Szülésznőnek tanulok, és ez a kérdés protokoll :)

Jók a sztorik nagyon!