Vesztetek már össze csúfosan anyósotokkal? Mi történt utána? (beszélgetős fórum)
sajnos nem mert én csak ilyen kutyafuttában szoktam fórumozni, de a kezdő hozzászólást már természetesen olvastam, bizonyára nem rózsás a helyzeted.
Kívánom, hogy a legjobb módon rendeződjön a viszonyotok és eztán ne legyen gond!
Azt megkérdezhetem, hogy azóta kiderült már, hogy terhes vagy-e?
Miért ne vettem volna szívesen? 22 éves voltam, amikor a gyerekem megszületett. Pelenkázni tudtam, de semmi mást. Nem voltak szüleim, akik segítettek volna a gyerek ellátásában az első időben. Anyósom szívesen tette:) A legkisebb unoka kedvéért mindent.
Nálunk is volt, hogy nem értettünk egyet. Ők így szokták, én viszont így láttam az én családomban. De ezt sosem vitatkozva, stb. oldottuk meg. Pedig az anyósom már 61 éves volt, amikor született a gyerekem, és neki sem volt az általános iskolánál magasabb végzettsége. És bevallom, akkor még nekem is csak az érettségim volt a kezembe.
Tehát az iskolázottságot ide nem is szabadna említeni. Az ő korukban ez volt a természetes.
És attól, hogy valaki agyon van képezve, nem lesz jobb szülő, ember, stb.
Azt mondod nincs miről beszélnünk. Én viszont azt gondolom, hogy igen. Ha csak logikusan belegondolunk, rájövünk, hogy akik hozzád hasonló helyzetben vannak, nem tisztafejjel látják ezt a kapcsolatot, hiszen ők is úgy őrlődnek, mint te. Ebből adódóan csak úszítjátok egymást, aminek nincs jó vége. Miért kell olyan tanácsot adni, hogy hagyd ott a férjed, ne engedd a gyereket a nagyszülőkhöz, mond meg nekik, kérjen ő bocsánatot, minősíteni a férjedet, stb. Ebből lesz valami jó? Max. annyi, hogy örültök, ha nem megy rá a házasságotok. Ennek nincs értelme.
A férjeddel kaptál egy másik családot ha tetszik, ha nem. Meg kell tanulni velük is élni. Más szokások, más értékrend. De nem feltétlenül rossz, hiszen hozzámentél a férjedhez, aki olyan, mint az új családod....
Igen, vannak a Kék Irisz félék és vannak az Andromedaxx félék...
Én ismét nem minősítettelek, te megteszed ezt helyettem.
Tudom, hogy általánosságban írtad, bár azt írtad, hogy mindenki kapja, örökli (ez így nem igaz).
Én simán bevállalom, hogy anyósommal, apósommal jól kijöttem, sokat segítettek, de nem örököltem, és a segítség sem anyagilag volt. A lakásainkat saját magunk finanszíroztuk, az esküvönket is saját magunk fizettük, a kocsinkat is mi vettük.
Azt senki nem kétli, hogy sok fiatal nem tud szülői segítség nélkül lépni. És abban, hogy a szülők segítenek nincs semmi szégyelni való. Ha megteheti miért ne tenné. Miért kellene adósnak érezned ettől magad? Ezt sem értem. Mi amit kaptunk, természetesnek vettük, mi épp így fogjuk a gyerekünket istápólni. Én azt vallom, hogy a szülőnek nem tartozunk köszönettel, de tisztelettel igen. A köszönetünket akkor tesszük meg, amikor a saját gyerekünknek mi is megadjuk azt, amit mi kaptunk. Most a jó dolgokra gondolok nem az alkoholista nem törödöm szülők adományára.
Az, hogy a szülőket ápoljuk ha már nem tudnak gondoskodni magukról, szintén természetes, de nem kötelező. A nyugdíjuk ellenében el lehet őket helyezni nyugdíjas otthonban. Én ha oda jutok, remélem nem fogok ellenkezni. Én már kis korától mondom a gyerekemnek, hogy velem ne terhelje magát:) Nyugodtan keressen egy otthont nekünk, vagy én teszem, amikor úgy látom eljött az ideje.
Ilyen élethelyzetben nem voltam valóban, de más megpróbáltatás volt az életemben több is, és valószínűleg sokkal súlyosabbak, mint egy anyós probléma.
Az is lehet, hogy én azért értékelem többre az idős embereket, köztük anyós, após, mert a szüleim már azt sem élték meg, hogy unokájuk legyen, pedig nagyon fiatalok lettek volna még akkor is.
Természetesen voltak vélemény különbségek, de ezeket kell megtanulni kezelni. Nem lenyelni, nem kikelni magunkból.
húú csak nem vitáztok? nem elég nektek a mamával vitázni????? én nem szállok be tuti!
Amúgy nálunk éppen vihar elötti csend van...majd biztos hétvégén pukkan ki a buborék!
ok :)
csak leírtam a saját példám :)
Bocsi!:-)))
Csak azt gondoltam,hogy azt az oldalát láttad a dolgoknak,mikor esetleg a szülő akarja a jót,de a gyerek nem akarja meghallgatni,elfogadni a bölcsebb szót.
Pardon.XD
Én a magam részéről nem várok el nagy dolgokat!
Egy normális gyermek tisztában van a szülei anyagijával,én felnőttnek tartom magam,külön életem van,nem kell minket már eltartani,nem is teszi senki.
Azt azért elvárhatja az ember,hogy kommunikáljunk,tartsuk a kapcsolatot,mint egyrendes család,összeüljünk néha egy-egy ebédre,a nagyszülők látogassák az unokát,érdeklődjenek felőle...ez a minimum.
ami szerintem helytelen: a fiatal elvárja a szülői segítséget anyagilag és fizikailag egyaránt, de azon túl nem fogad el semmi véleményt, tanácsot vagy egyebet. ----hát ezt sem így gondolom. én pl. semmit nem várok el, mert szerintem ilyen, hogy "elvárom" ilyen nincs! mi alapján? csak az a baj, hogy van, hogy enélkül is feljogosítva érzik magukat néhányan a tanács-osztogatásra, amiben engem is valóban, csak a rosszindulat zavar.
de mindenki élethelyzete más.
Semmi gond,hiszen beszélgetünk!!!
Te valószínűleg egy jó anyós vagy,és nem fér a fejedbe,hogy milyen borzalmasan tudnak viselkedni szülők a gyermekükkel,és a párjukkal,Te csak azt a részt látod,mikor a fiatalság mindent jobban akar tudni,mit aki már átment ugyanazon,és szeretné megóvni az esetleges ballépésektől a gyermekeit.
sajnos ahány élethezet annyi hozzáállás
ami szerintem helytelen: a fiatal elvárja a szülői segítséget anyagilag és fizikailag egyaránt, de azon túl nem fogad el semmi véleményt, tanácsot vagy egyebet.
a többi változat már újra más kérdés