Vesztetek már össze csúfosan anyósotokkal? Mi történt utána? (beszélgetős fórum)
Az apósom azt mondta,hogy nem a fiáé a lányunk mert barna a bőre hanem egy roma férfié aki sokat jár nálunk hozzáteszem nem csaltam meg a férjemet,nem volt oka hogy ezt mondja és akkoriban mikor terhes lettem nem járt nálunk semmilyen idegen férfi.Az a baj,hogy ő viccnek szánta csak én állítólag felfújtam a kis semmiséget ez 2 hónapja történt azóta nem látta az unokáját megtiltottam ha nem a fiáé a gyerek akkor semmi köze hozzá.
De tényleg.Olyan hosszan tudnám sorolni ezt...
Az egyik legjobb az volt,amikor találkoztunk,hogy együtt megyünk sétálni a még nagyon picike lányommal.Ő betakarta,én kitakartam,ő betakarta,én kitakartam:D:D Végül abbahagyta.Észrevette magát,vagy csak megunta?:D:D
Egyszer még hónapokkal ezelőtt mondtam anyósomnak,hogy olyan jól esne ha dicsérnének néha,ne csak mindig azt hallgassam,hogy alul-vagy túlöltöztetem a gyereket,elfelejtettem teát hozni az útra,miért nem gondoltam rá,tisztába kellene már tenni,miért erre sétálunk sok az autó,stb.......
Azt mondta erre:Azért,mert ebből tanulsz.Tanítani kell az anyaságra?Mást is,vagy csak engem?Az nem magától jön mindenkinél?
Igen,ez nálunk is így van!Anyósom állítja,hogy az én anyám adja a számba a gondolatait és hergel.Anyám ugyanezt gondolja.Annyira nem képesek felnőtt embernek tekinti se engem se a férjem,hogy ezt gondolják.Azt hiszik nincs kialakult személyiségünk,értékrendszerünk,elveink,tőlük független emberek vagyunk!Még mindig ott a köldökzsinór!Még mindig nevelnének.Ezért képtelenek elvonatkoztatni az unokától is.Minket látnak bennük.És nevelni akarják,holott az már nem az ő feladatuk.
El is hiszem.Mert van már az a pont,ahol elég lesz a sértésekből,meg az igazságtalanságból,és van az az idő mikor az ember még túljut rajta,kompromisszum kész,de egy pont után már nem tud többet nyelni,több megaláztatást elviselni,vagy megbocsátani.
Így van...és ez vonatkozik a nem anyósokra ill apósokra is!!!Pontosan.
mert nekik nincs gondjuk, vagy arról akarnak eléfeledkezni, amig mással törődnek! akik a más életével foglalkoznak, előbb néznének körül a sajátukéban...jobb lenne ez a világ
Sziasztok a kezdetektől olvasom a fórumot ez egyre jobban bonyolódik.Sajnos nagyon rossz az én tapasztalatom is én már feladtam a békülés utáni vágyamat sőt nem is fogok meg bocsátani.Annyira megbántottak,hogy nem vagyok hajlandó tovább tűrni és csendben maradni.Vannak dolgok amikben az idősebbnek igaza van,de azt is jó lenne nekik elfogadni,hogy a fiatal nem fogadja meg a tanácsot vagy éppen beleszólást"mert igenis többször bele szólnak"nem kéne nekik megharagudni és csak azt hajtani mert biztos a feleséged az orrodnál fogva vezet,és ő mondja meg mit kell tenni és csinálni.Sajnos vannak ilyenek is az én férjem megvéd,de az tény van neki még két testvére egy fiú és egy lány és a másik fia elvált mert a feleségének nem volt több idegrendszere hozzájuk a saját lányuk úgy beszél velük mint a kutyával sőt csúnyábban mert a kutyáját többe nézi mint a szüleit.
Így van...valamiért nem találják a helyüket....
De mért nem unokáznak vagy valami?
Nálunk pl ez van hogy 8 utcás faluban lakunk,az anyós mégsem jön el soha,azt se tudja hogy élünk,ellenben hallomásból tudta,hogy nálunk a kert nem volt rendbetéve,és lesül a pofája miattunk.
Igaz a párom is én is 12-16 órákat dolgoztunk,örültünk ha néha megpihenhettünk még így fiatalon is.Tehát ez csak egy kiemelt példa a sok közül.Borzalom.
Az egyik legnehezebb dolog elfogadni,hogy felnőttek a gyerekek,és már csak a távolból büszkén csodálni kellene őket.Van,akinél pár év,van akinél egy élet is kevés,hogy feldolgozza és elfogadja.Erre mondják,hogy csak kölcsön kaptuk őket?:)Na,majd ha én is belejutok!.....
Mindenesetre,most csak azt látom,hogy a legszebb itthon töltött első éveimet a gyerekemmel megkeserítik:(
Így van!Szerintem is az lenne!!!
Vannak nagyon jól működő arany középutak,pontosabban anyós-meny viszonyok,nekem is volt benne részem,tehát tuti működik.(csak nem most):-S
Egyszerűen nem értelek!
Miért hiszed azt, hogy én vagyok az ellenség?????
Mitől nem hiteles az amit én írok????
Várod a minösítést: tőlem nem kapsz, már írtam, te saját magadat minösíted.
Ha személyesen beszélgetnénk akkor biztos ordítanál velem. A nagybetűs hozzászólás ezt jelenti.
akkor ugyanazt nem értjük mindketten!:)
unatkozó anyukák és apukák feleslegesen kevernek a gyerekek háza tája körül, mert nekik már másképp unalmas az élet, ha valahol nem dirigálnak, én sokszor így érzem.
ha a saját életében megtalálná a helyét, akkor nem a másik emberét akarná megkeseríteni.....
Ez is intelligencia kérdése.Na meg az arany középút!Megtalálta már valaki???:D
Köszi...ezért is nem értem,hogy miért nem egyértelmű sok helyen,hogy kinek hol a helye,egyik sem pótolható a másikkal,ez nyilvánvaló,és akkor mégis millió helyen van presztizskérdés a dologból.
Nem tudom másképp veszi e,nálunk megtörtént ez is,és a párom is kezd már kiesni a kegyből....
Bár tudnék okosat mondani!
Áhh ez nem így van.
Szerintem kár gyűjtögetni,és nyelni a sérelmeket,magam példájából okulva mondom ezt.
borzasztóan igazakat írsz, és jól látod a probléma okát!!
Na de maradjunk abban,hogy hamarosan rendeződnek a dolgok.Remélem.Még ha jó nagyokat is gondol mindenki a másik háta mögött!:S
igen, én :)
én úgy gondolom, ahol már anyós-meny nem tud, ott a saját gyereküknek igenis segíteni kell rendet tenni.
Sajnos néhány helyen(mint a mi esetünkben is)ott van a hiba,ha a szülők nem látják be,hogy a gyermekük már egy új családot hozott létre,ami egy belső gyűrű.Ők már egy kilsőbb gyűrűbe tartoznak,és nem úgy vehetik már elő a "gyereket" mint tizenéves korában.
Erre írta valaki,hogy azért a fiának kéne vele beszélni,mert tőle másképp veszi.
Még a végén kiderül,hogy ha hallgatok azért,ha nem hallgatok meg azért vagy hibás!:D:D:D
Én továbbra sem adok okot arra,hogy piszkáljanak.
Ha jobban belegondolok,azáltal,hogy eddig hagytam mindent,azt gondolhatták irányításra szorulok,irányítható vagyok,azért kotyogtak bele mindenbe.
Elválni aztán semmiképpen sem lenne jó megoldás.
Minek?Nem ott van a probléma!!!
Én is nagyon sokáig tűrtem pontosan a békesség érdekében,valamint a párom iránti tiszteletből,toleranciából,hogy nehogymár ő legyen két tűz között.Egyszercsak megfogtam magamat,becsöngettem anyósomhoz,és kértem tőle,hogy ugyan üljünk már le beszélgetni,mert úgy érzem,hogy nem vezet előre az ami folyik.Akkor sikerült tisztába rakni egy ideig a dolgot.Igaz azóta megtettem még kétszer ugyanezt,most kezdem feladni,nem mindenkinél válik be az őszinte egyenes beszéd,és nem látja be,hogy a viszály csak viszályt szül.
Hát épp ez az! Te nem akarod, de sokan ezt tanácsolták, nem??? És nem én voltam.
Én se a férjemtől nem akarok elválni,se a gyereket nem tiltom el a nagyszüleitől!Van,aki így oldja meg,mert lehet,másképp nem lehet.
akkor ne idegeskedj, az nem tesz jót.
Próbáld kicsit objektívebben szemlélni a dolgot ha tudod.
Egyik jobban fáj,mint a másik!A veszekedsz,vagy sikerül megértetni magad és ellenszenvet keltesz,vagy nem értenek meg és ellenszenvet keltesz.Ha hallgatsz,akkor pedig magadban őrlődsz,és saját magad ellenségévé válsz.
További ajánlott fórumok: