Verseim. Tetszik? (beszélgetős fórum)

Gondolatok

Rettegek magamtól,

elfog a kétkedés.

Menjek, vagy maradjak,

vagy ez lenne sorsom?

Szolgálni mindenkit,

amíg csak bírom?

Miért van az, ha az ember

betölti a 40-et, átértékelődik

minden, mi addig körbevett?

Miért jön ez az érzés,

mely úgy érzem letaglóz.

Mi ez az üresség?, mely

rabként elhantol.

Megvan mindenem,

család, társ, lakás,

még is úgy érzem,

ez már rég, magából kizárt.

Mindenki jön-megy ,

éli saját életét,

csak én vagyok, ki ül

a lakásban gépe előtt.

Ezt hívják magánynak,

Ez biztosan az, hisz hiába vesznek

körül, még is egyedül vagy!

Sírni tudnék, ahogy megélem

ezt, de erőm nincs,

hogy tovább lökdössem magam!

A szeretet az, ami igazán

hiányzik! Egy ölelés,

egy szó, egy kedves mosoly,

amiből érzem,csakis nekem szól.

Szeretnélek látni,

Szeretném tudni, hogy élsz!

Szeretném, ha tudnád, mennyit érsz!

Szeretném látni szemed tiszta ragyogását,

Szeretném hallani hangodnak lágy hullámzását,

Szeretném tudni, hogy vidáman éled életed,

Szeretném hinni, hogy ez így jó neked,

Szeretném látni, hogy szeretet vesz körül,

Szeretném tudni, hogy mit érzel legbelül,

Szeretném látni, hogy éled az életed,

Szeretném tudni, hogy ezt élvezed,

Szeretnék megadni neked mindent, mit lehet,

Szeretném a bajban fogni két kezed,

Szeretném, ha tudnád, én mindig itt leszek,

Szeretném, ha szólnál, ha ez már sok neked!

Szeptember.

Sargulo levelek hullanak a farol.

Uzentet irnak szinesen a nyarrol.

Keken csillog meg a ragyogo eg,

De harmat uli mar a mezoknek fuvet.

Gyujti ajandekat mar a teremtes.

Sorba rakom en is eltem menetet.

Orvenylo napjaim gledaba allt soran,

Kodlik a tavolba a messzi boldogsag

Csokod meg edesen, forron olel at.

Picit elont meg a nyari forrosag.

Jojj kicsi lany,kedves,jojj el.

Hozz tavaszt az ugy sieto oszbe.

Koszonom szepen:-)

Ez aztan igazi dicseret.Aranyos vagy.

Naplemente van,

gyászos fellegek,

szél sír untalan,

sírva ellebeg.

Villám sápadón

száll az ég alatt,

képe lenn a tón

gyorsan átszalad.

Villám fényinél

téged látlak itt:

lengeti a szél

hosszú fürteid!

Ezt nem én írtam :-) viszont szép

/Nikolaus Lenau/

Hid.

ÉLed az élted,reszket a lelked,

Merre visz vagyad,magad sem sejted.

Pokhalot fon rad napoknak sorja.

Sulyat sok ora valladra szorja.

Légy hat erös,és jarj mar a hidon.

Vesd el a gondot,lépj at a kinon.

Hullamzo tenger vizének arja.

Apro homokszem,mégis a gatja.

Bizz a jövöben,csodat kapsz akkor.

Varlak a hidon kék viradatkor.

Most teremtödik jövödnek utja.

Kérésed küldjed az Univerzumnak

.Te lehetsz minden,csak akarnod kell.

Viragzo élet almodra lel.

Majusban tettek ezt velem.Csak nem te voltal?:-)

Erzekletesen irtad le.

Kés és szike!

Emlékszik e?

Műtét, varrok,

Zajos hangok.

Fájó sebek,

Gennyes hegek.

Fertőz s elönt,

Kijött, bejött..

Vert és annyi,

Az új szív hakni...

Lelkem egy picit régi idö nyomja.

Sugárnyalábját a nap egymásba fonja.

Évezredek multak.a part ujra éledt.

Kedvesem is hozta jo hüs üditömet.

Elillant az alom,Megelevenedett.

Az égröl is eltünt a szerelem sziget:

A nap a horizonton alabukva egy mas vilagra ragyog.

Álmaimban én is egészen mas vagyok.

Szárnyalgat a lelkem,régmult idök ködén.

Szaguldhatok tova az uj idöknek ölén.

Köszike:-)

Neked is? A szerelem az egyik legcsodásabb érzés.Kifogyhatatlan téma.Álmok álma.

Tudod?

Tudod ki vagy nekem?harmat a réten.

Te vagy a csillogàs a fényben.

Alom vagy az öröklétben.

Ma ràd talaltam,o szépem.

Életem örökre tiéd màr.

Veled jö el a fénysugàr.

Hozzàm jön el a kékmadàr.

Zefir felhök felöl a napsugàr.

Csokod takar be engemet.

S csendben hallgatom szivedet.

Zenéje éden visszhangja.

Éltem ragyogo csillaga.

Te vagy màr az örök boldogsàg.

Almodon lobogo gyertyalàng.

Nyàri égen ivelö szivàrvàny.

Kertemben csacsogo csalogàny.

Harmatos hajnali orgonàm.

Nádtánc.

Apro fodrokat borzolt tó tükrén a szellö.

Szinén jatszott néhany fehér felhö.

Hol sötét,hol vilagosabb arnyalat mutatta mélységét.

Szivarvany festette almodo kékségét.

A parton nadcsomok jartak a szél ritmusan tancuk.

Mintha karcsu lanykak lejtenék el vagyuk.

Kecsesen hajladozo elbüvölö tanckar.

Összefüzve aranylo fénylanccal.

Barnulo fejüket megadoan tartva.

Szél urficskanak magukat szemérmesen adva.

Szellö érintése kezed simulasa,

Szerelmünk édeni örök ujulasa.

Huang-san

Csodalatos idö volt,

Kis pacsirta nekünk szolt.

Patak partjan selymes füben,

Madar dallal Venus üzent.

Szerelmesek oltarara,

Helyeztem egy viragszalat.

Most,amikor lassan elfogynak a gyertyak,

Most,amikor életem tul van mar a csucsan.

Huang-san lebegö hegyei között szallt lelkünk.

Egyik fatyolon a mennyekbe mentünk.

Most talaltam ujra rad,

Mint almodtam uj csodat.

Uj almoknak hajnalan,

Sarga hegyek viragan.

Nekünk szol a kék madar.

Elringat a fény,s a nyar!

Köszönöm szépen.

Elment szegény:-(

Édesanyám!hol vagy kedves?

Szemeim a könnytől nedves.

Itt hagytad ma végleg fiad.

Kihunyt szemedben a csillag.

Hiányzol, jajj miért tetted?

Enyészetnek adtad tested.

Rettenetes volt meglátni,

Szavad csüggetegen várni.

Azt a drága lényed nézni,

Hol embrióm kezdett élni.

Néztem, búcsúmat se mondva.

Szám a bánat lakatolta.

Isten véled! Csak gondoltam.

Őt angyalként mennyben láttam.

Ott voltál már ifjan,szépen.

Gyermekálmom múlt ködében.

Könnyezve.

Karinthy aztán odavág:D

Ha mindenki olvasna tőle,mielőtt versírásra adja a fejét,pontosabban mielőtt közszemlére tenné az irományait,talán fejlődne az önkritika..

Ez Karinthy paródiája róla, jobb, mint az eredeti :)

Ami a szívemen fekszik

Azt dalolom, semmi mást:

Legelő, kicsiny birkáktól

Tanultam a versirást.

Akkor még nyújtózkodj,mert kb. a bokájánál tartasz színvonalban.

A jó művész fejlődik az idők során.

Petőfi a saját korában rendbontónak számított az irodalomban, Szabolcska Mihály már nem annyira. Ezt ismered?

Kicsi kunyhó, szerető szív,

Messze égbolt, tiszta kék,

Fulladjon meg Ady Endre

Lehetőleg máma még.