Verni-nem verni. (beszélgetős fórum)

Tudod ezerféle ember ,és szülő van.És számtalan más dolgot is megtaníthat egy gyereknek a matekon kívül.

Spec én azt meghagytam a tanároknak.

Számomra nem az az értékes ember ,aki jó iskolákat képes elvégezni ,hanem az,aki jó iskolákat elvégez,mert az teszi boldoggá.

Én nem azért nevelem a gyerekeimet,hogy igazoljam önmagam létét,és fontosságát,vagy hogy büszkélkedhessek velük,hanem mert ez életem értelme.

Gyerekeket szültem ,mert ez az élet része,nevelem ahogy tudom,ahogy belőlem fakad.

És büszke is vagyok rájuk akkor is ,ha matekból kettesek,vagy épp a boldogságuk netovábbja az,hogy takarítónénik lehessenek,ha azt boldogan teszik.

Kicsit elment ez a gyereknevelés dolog valami kiképzés irányába,hogy az a jó szülő aki már csecsemőkorba az óvodára készíti fel a gyereket,az óvoda az iskolára készíti fel a gyereket ,az iskola pedig arra hogy a társadalom értékes tagja legyen .............

Én az életre nevelem a gyerekeimet,és akár így ,akár úgy ,de meg fogják állni a helyüket remélhetően.

Nagypon jó ötlet.

Kiváncsian várom a gyermekesek hsz.-eit.

Sziasztok!

Nincs igazából lehetőségem visszaolvasni, csak pár hozzászólást néztem meg.. Furcsa, hogy anyák beszélgetnek itt egymással, akik annyira hasonló helyzetben vannak és mégsem értik meg egymást.. :( Amikor egy ilyen fórumot olvasok, mindig az jut eszembe, hogy tulajdonképpen miért is szülnek a nők.. Merthogy ezeken a helyeken nagyrészt csak azzal találom magam szemben, hogy meg van magyarázva minden irányból, hogy "mit miért nem tudok megoldani a gyerekkel kapcsolatban" és hogy a gyerekre van terelve a felelősség, hiszen, ő az agresszív, ő a neveletlen.. De akkor felmerül a kérdés, hogy mire kellenek a szülők?? Ha ők soha semmiért "nem felelősek", "semmit nem tudnak érdemben megoldani" akár egy vasalásról, vagy akár egy hisztiről legyen szó, és mindezt jórészt egy pelenkással szemben sem.. Ez azért elgondolkodtató.. :( És nem azon van most a hangsúly, hogy egy pofon, vagy egy legyintés a pelusra gyerekbántalmazás vagy sem.. Hanem a szülői hozzáállásról a gyerekek irányba.. Mintha a szülők nagy része a saját akaratának a gyerekre való erőltetését tartaná nevelésnek.. :( Én kíváncsi lennék nagyon, hogy kinek mit jelent gyereket nevelni, mit ért a nevelés alatt.. Megtennétek, hogy erről is beszéltek egy kicsit??

Gondolom, ezt a gyereknevelés terén látott tapasztalataid alapján írod? Nem tudom, hány gyereket neveltél fel, vagy legalábbis nevelsz? Merthogy az az egészben a lényeg, hogy semmit az égvilágon nem tudhatsz előre. És semmi sem biztos. Beleadhatod szíved, lelked, minden türelmed, az áldott jó szíved és mérhetetlen szereteted, van, hogy ezek a gyerekedet bizony nem hatják meg, mert... van, hogy indokot sem tud mondani, hogy miért. Hiába élsz normális, átlagos családi életet, foglalkozol vele, nem hagyod magára, kommunikálsz vele folyamatosan, neki mégis lehetnek önálló elképzelései, gondolatai, amelyekhez esetenként ragaszkodik, nem tágít mellőle, mégha kevésbé hasznosak és megengedettek is... és akkor egy jól irányzott pofon bizony nem megalázó. És a verés vagy az elcsattanó pofon között bizony van különbség.

Egy kolléganőm az általad hirdetett elvek szerint nevelt normális családi környezetben 3 fiút... A legkisebb most 18 éves, de egyikőkük sem végezte el sem az iskolát, sem dolgozni járnak. Lopnak, csalnak, randalíroznak. Tönkrement a házassága, mert a férje egy ponton besokallt (a legkisebb bejárt a munkahelyre, meglopott minket pénzzel, pedig a szülei nem lopnak, dolgoznak becsületesen), szabályokat és bizony egy kis rendet akart vinni az életükbe... nem terrort, nem verést, de biztos egy-egy pofon akkor már belefért volna, de a felesége nem engedte. A 3 gyerek a csőd szélére juttatta őket. Ott tartanak, hogy a férfi elmenekült, mert a fiai a falhoz csapták, amikor szólt nekik, hogy ne adjanak el mindent a műhelyből. Az anyuka pedig imádkozik, hogy kerüljenek már el otthonról. Kilopják a pénzt a tárcájából, a szobát, ahol lakik, lakatolja.

Ja, és aranyos gyerekek voltak, nem alázták meg őket veréssel. Megadtak nekik mindent. Úgy látom, tényleg így van, a szó szoros értelmében.

hát bent feküdtem a kózházba sok napig mert összeégettem magam

és volt bent egy 3,5 éves kislány, az édesanyjával

leforrázta magát olajjal

kérdezem, hogy történt?

azt mondja, hogy a kicsi elkezdte forgatni a nyelét a serpenyőnek, és anya el akarta magyarázni, hogy miért nem szabad....

erre a kislány, megfogta a serpenyő nyelét és leütötte a tűzhelyről

mert ő dacos volt

az anyja is megégette magát, de a kislány is

sajnos

aggódj

pardon

tudod mi a baj?

hogy a gyerekeket lenézik

butának nézik, és mindent be kell velük magoltatni

nem nyú-lunk a va-sa-ló-hoz

ezt 200

a gyerekek nem buták

meg érti az elsőre is ne agódj

és nem is értem, hogy ezt hogy gondolja?

elmegyek a gyerek mellett és rásuhintok egyet?

nevetséges

adott egy kisfiú

kezében az olló

elvettem tőle, picit ráütöttem a kezére, nem nagyot, valszeg meg sem érezte, és elmondtam, hogy az olló nem játék

soha azóta nem nyúlt az ollóhoz

mit kell ezt annyira túldramatizálni

Én nem záratnék be senkit, mindenkinek, meg mindenki gyerekének meg lesz a helye a világban....a hülyéknek is.

:)

én pedig helyeseltem neked

mármint, hogy most ne mondjunk már butaságokat azért

jóhogy nem már terrorist lesz belőle

én csak példát hoztam a tündér által írtakra.

Ő ezt állítja.

láncot az összes cukorzabáltató anyukára

mert sokkal nagyobb kárt okoz vele mint a popsipacsival

ó te jó ég

előköttek az okosak

na mindegy

azért én megnézném, hogy melyiknek van nagyobb romboló hatása

mert ez tény kérlek szépen, hogy a legtöbb felnőtt arra jobban emlékszik, hogy a szülei veszekedtek, ordítottak egymással mint, hogy kapott néha popsi pacsit

és nem hiszem, hogy nagy agytrösztnek kell lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, hogy melyik a károsabb

tudjátok mit?

én azt a szülőt záratnám akkor már be amelyik cukorral tömi a gyereket

na?

SZERINTEM életkornak, és személyiségnek megfelelően mindkettő.

17 éves koromban nem érdekelt volna egy pofon, lelkizéssel viszont célt tudott nálam érni az anyukám, aki nem volt hülye, nem vert nyakon. Akkor. 7-8 évesen viszont pont tojtam a szövegelésére. Ritkán kaptam, de akkor megérdemeltem a nyaklevest.