Verni-nem verni. (beszélgetős fórum)

De ő látja ezt?

Gratulálok!:)

Hát lehúzzuk a vécén :)

Sikerült a kis drágámnak és azt mondta legyek büszke rá és hogy nem is fájt, várom a holnapot mennyit fog ordítani :S

Az én nagyobbikomnak is állandó szorulása volt, de én nem kerítettem nagy feneket a dolognak.

Azt olvastam valahol, hogy a gyerekek azért tartják vissza, mert utána látják, hogy a bili tartalma eltűnik a wc-ben. Úgy érzik, hogy egy darabjukat elveszítették.

De nem tudom, hogy nálatok ez hogy van.

Szerintem az ilyen tanácsokat azoktól kapjuk, akik nem biztosak önmagukban, de fennen hirdetik, hogy igen:)

Muszáj folyamatosan észrevétetniük, magukat, ettől érzik, hogy hasznosak.

De gondolom, más oka is lehet, csak tippelek.

Persze, a kéretlen tanács általában nem jóindulatú.

De ha segítséget kérsz, általában elmondod az előzményeket is, így tud segíteni.

Nem baj.

Lényeg, hogy egy kívülálló sokat segíthet, ha nem kéretlenül osztogatja a tanácsait, vagy - most csúnyán írom - az észt, mert különben megalázhatja a másik félt.

Viszont egy adott szitunak mindig van előzménye is, amit az idegen nem tudhat. Ezért mondom, hogy amíg nem éli át (és nem fogja, mert minden szitu más és más), addig nem tudhatja, hogy az milyen érzés, bármit is mond!

Ebben viszont nem adok igazat Neked:)

Egy kívülálló magát a szitut látja, mindenféle okkal-ok nélkül belemagyarázott sallang nélkül.

Én is így gondolom. Azért én mindig elmagyarázom a gyerekeknek, hogy anyának ma nincs jó napja, kéretik nem nyúzni:)

Ez általában bejön.

Ez jó:)

Szia!

Igen és igy van ez jól.Nagy hibákat nem követünk el.

Fábry mondta egyszer egy műsorában.

Minden ember stresszel.Aki meg nem az hülye:)))

Most mennem kell,szia

Igen:)

Bár még most sem sütök túl gyakran:)))

Igen, mert kiadjuk az indulatainkat, talán ezért a lelkiismeretfurdalás. Más csak nyeli, aztán egyszer robban, vagy megbetegszik.

Sajnos, a lányaim is erős egyéniségek, így hangosan vitázunk.

De egyenrangú félként, meg lehet engem is győzni, nincs fellebbezhetetlen igazságom.

Ez jó:)))

De dolgozól rajta nem?:-D

Én hamar kikiabálom magam:)

A lányok ilyenkor csak legyintenek:)

Jobban örülnének, ha sütisütésbe fojtanám az indulataim:))

Én is lobbanékony vagyok és én is folyamatosan dolgozom rajta:))

Tudod az-az érdekes azt vettem észre mindig a mifajtánknak van lelkiismeret furdalásuk.Bennem sokszor felmerűl,h nem vagyok elég jó és szinte minden este végiggondolva az aznapomat rájövök,h mégis talán azt,meg azt lehetett volna másként.Pedig állítom a gyerekeknek fel sem tünne csak én rágódom rajta.Más is érez ilyeneket?

:)))

A szomszédasszonyom ovónő.Nagyon szeretem,jó szomszéd.Viszont a családjával ugy ordít,h az valami veszedelem.El nem bírom képzelni,h jön ki ennyi hang a torkán.Volt,h a fiammal jöttünk a boltbol és 5 házzal lentebb is lehetett hallani.Szokott néhány tányértörés is társulni a végén.Bár szidni én sem hallattam,h valakit is szidna csak mondja a magáét.Viszont a két fia és a férje is egy kenyérre kenhető nyúlbéla.Ez sem a jó de a jobbik rossz:-D

Ehhez hozzátenném, hogy én sem tudom még jó irányba terelni a lobbanékonyságom:))

Dolgozom rajta.

IGaz.

De nem csak a szülőkre gondoltam,minden emberen jót tudna dolgozni egy pszichológus,mint ahogy minden ember depressziós csak nem mindenki egyforma mértékben:))

De értem mit akarsz mondani és igy igaz.

Az ilyen emberek is valami miatt azzá váltak. A lobbanékonyság lehet veleszületett, de az agresszivitás szerzett jellemvonás.

A lobbanékonyságot jó irányba is lehet terelni.

Én is ilyen vagyok, de a gyerekeim ismernek, tudják, hogy egy-két percre hagyjanak, és rendben leszek. Én kiabálós vagyok, de pl. soha nem szidom a gyereket. Kívülről talán komikusnak is tűnik, ahogy céltalanul kiabálok:))))

Igazad van:)

Mivel nem lehet minden szülő pszichológus, ezért fontos, hogy érdeklődjön, tájékozódjon, mert csak így tud úgy "nevelni", hogy a lehető legkisebb lelki sérülést okozza.

Ha nagyobb a rálátásod, hamarabb megtalálod a neked és a gyereknek is jó módszert:)

Mert, ne felejtsük el, hogy hiába találod meg a könyvekben a jó megoldást, ha az csak a gyerekhez illik, a Te mentalitásodhoz nem.

Igen ez is igaz.De nem csak a tinikorban.Már születéskor elkezdődik.

Tudod egyszer írtam,h minden embernél találna egy pszichológus kezelendőt.

Viszont, megtanulhatod, hogyan tartsd távol sz ördögöt a mindennapjaidtól. Megtanulhatod máshogy levezetni a feszültséget, például kreatívan.

Nem hiszem, hogy vannak alapból gonosz emberek. Kivéve, az elmekórtani eseteket, pszichopata, ilyesmi. De ők is külső hatásra váltak azzá. De ez már Csaba asztala:)