Vendégségben összetört a játék (beszélgetős fórum)

... én, ha tudom, hogy "ilyenek" a gyerekek, akkor elpakolom azokat a játékokat, amiket kímélni szeretnék, tehát felkészülök a fogadásukra.

Nem, semmiképpen nem fizettetnék ki játékot.

Ne tartsd vele a kapcsolatot. Minek? A negyedévente az pont nem szeretetkapcsolat, egy kötelezően letudandó dolog.

Ha szeretnéd, ismernéd, résztvennél a napi életében, fájdalmában, tudnád, hogy milyen az a helyzet, amiben ő van. Még akkor is így van, ha a tesód nem tökéletesen kezei a dolgokat.. Ismernéd a gyerekeit is, a problémáit is, azt is, hogyan tudod őket kezelni, nem kezelni. Nem olyan könnyű tökéletesnek lenni kilátástalan fájdalommal a szívedben, és meglehet, hogy már azért is nem szól rájuk, mert tényleg teljesen felesleges, mert olyan gond van a gyerekekkel. Más, hosszabb távú módszerek vezetnek eredményre. Hidd el, önmagában az is nagyon nehéz, hogy valakinek fogyatékos a testvére. Az én legkisebb tökéletesemen is van egy pszichés zavaros kód, rajta szinte tuti a nagyok problémája miatt. És igen, volt, hogy a terapeutánk javasolta, hogy márpedig ne szóljak rájuk, mert már az is baj, és negatívumot vált ki, hogy minden 5 percben olyan gátak elé állítjuk őket, amit valami miatt képtelenek teljesíteni.

Ha Te a testvéreként ezekről még csak nem is hallottál, akkor tényleg kíméld meg őt is, meg magadat is.

Nem iszonyat szoros a kapcsolatom a tesómmal, de nem hiszem, hogy tudna olyat csinálni - legalábbis ebben a léptékben - amit kifizettetnék.

Lehet, szegény tesód azt hitte, legalább itt, legalább ezen az egy helyen egyszer kicsit leereszthet ő is, a gyerekek is, mert ez a közvetlen család.

Szerintem egyszer és mindenkorra közöld vele a gondolataidat, hidd el, érteni fogja..

Nem leszek a szíved csücske. De a tesódnak éppen elég baja van azzal, hogy nem egészséges a gyereke, mi töb középsúlyos fogyatékos. Kb. pont hiába próbálje fegyelmezni.

Megértem, hogy pénzbe kerülnek ezek a dolgok, de pakolj el mindent, amit féltesz, mert a gyerek ne érzi a különbséget jó és rossz között. Esetleg ne hagyjátok őket felügyelet nélkül játszani.

A megoldás az, hogy ti mentek hozzájuk, vagy máshova, játszóházba pl. hívod meg őket, de az is pénzbe kerül.

Ha a két dolog került kb. tízeezerbe nem lehetett túl jó a minősége, gondold végig, ér annyit, hogy a tesóddal tönkremenjen a kapcsolat?

Negyedévente jönnek, az nem nevezhető gyakorinak.

Gondolom nem fog tetszeni a válsz, de pakolj el amit nagyon féltesz. Amúgy meg úgy gondolom, hogy egy 9 éves középsúlyos fogyatékos kisfiú, plusz egy 4 és 5 éves gyerek ne játsszon felügyelet nélkül.

Én már gyerekként is szégyelltem magam, ha valakinek valamijét tönkre tettem, pedig az nem is szándékos volt. Pl. 12 éves korom környékén, amikor a szomszéd kisfiú labdáját beledobtam a rózsabokorba, és kidurrant, saját magam mentem el venni helyette neki a zsebpénzemből.

Ez egyszerűen ész kérdése. Ha a down szindrómás gyerek nem is érti meg, legalább az anyjának lehetne annyi esze. Én ilyen formában biztos nem hívnám meg őket többet, akár lesz sértődés akár nem. Ha meg a károkat nem fizeti meg (ami azért nem egy gumilabda ára), addig meg egész biztosan be sem engedném a házamba.

teljesen igazad van az utolsó mondatoddal.

Az én véleményem az,hogy nagyon sajnálatos,ha beteg a gyermek,de itt tisztán látszik,hogy a szülő a hibás,mert mindkettőre ráhagy mindent.Én a helyedben őszintén elbeszélgetnék vele,megmondanám,hogy vagy próbálja fegyelmezni a gyerekeket,vagy ezentúl a látogatások nem nálatok lesznek,hanem mondjuk náluk vagy máshol/végtére is nem mondhatod a testvérednek,hogy sziasztok,ne lássalak többé,ha amúgy jóban vagytok és szeretitek egymást./

a háborgással sem foglalkoznék,ha szeret elfogadja ezt az apró kis kitételt,hogy nálatok többé nincs játék.légy határozott,eleinte biztos dühöng majd de megbékél....meg kell értse hogy nektek se kolbászból fonják a sövényt és ti is pénzért vesztek mindent a gyerekeknek,arról már nem szólva,hogy az sem jó,ha a te gyerekeid ezt látják.