Vendégségben összetört a játék (beszélgetős fórum)

Joga abszolút lenne. Csak az ember persze meggondolja, veszélyezteti-e a testvérével a kapcsolatot. Igaz, a másik testvért - az elbeszélés alapján - nem úgy tűnik, hogy izgatná, nem rontja-e el a kapcsolatot a testvérével...

Szerintem semmilyen pontatlanságot nem írtam. Általában van kisebb-nagyobb betegségük a Down-osoknak, de akad azért, amelyiknek nincs, vagy olyan kis mértékű, hogy a későbbiekben nem okoz problémát. És itt a hoxán is akad olyan anyuka, aki Down-os gyereket nevel és odavan a gyerekéért, és a leírtak alapján jogosan :) Persze, hogy akad, akinek a gyereke a nevelés ellenére is kezelhetetlen, de itt pont arról van szó, hogy nem nevelik, pedig ennek a gyereknek külön is nagyon fontos lenne, hogy kézben tartsák.

azert nem kell ennyire pontatlanul. en ugy tudom, hogy a down-korosoknak mindnek van betegsege, fejlodesi rendellenessege, csak kulonbozo merteku lehet

a teljesen egeszseges gyerekek kozott is sok kezelhetetlen, agressziv vagy durva gyerek van. sot olyanok kozott is, akiknek a szulei mindent megtesznek, es sosem gondoltak volna, hogy valaha ezen kell problemazniuk

azt gondolom, nem a forumindito feladata megnevelni a tesoja gyerekeit, de nincs is "joga" kifizettetni jatekokat vagy nagy hiszteriakat csapni. ha szamara akkora nagy problema nehany jatek vagy egyeb eltorese, es minimum 2 felnott szulokent se kepesek a gyerekekre figyelni, hogy ne tortenjen meg, akkor ne hivja meg oket vendegsegbe a hazukba, nem kotelezo. utolag benyujtani a szamlat azert eleg vicces :D

Nagyjából végigolvastam a fórumot. Szerintem a fórumindítónak teljesen jogosak a sérelmei, és szerintem is változtatni kell a dolgon.

Azon azért megakadt a szemem, hogy a férje azt mondja, álljon a sarkára, de őt (a férjet) sehol nem látom a sarkára állni. Hiába a felesége testvére, de egy család, az ő munkája eredményeit is szétrombolja a gyerek, ugyanolyan joggal állíthatná le őket, mint a fórumindító.

Az, hogy egy Down-os gyerek így viselkedik, az egyáltalán nem normális dolog. Sok Down-ost ismerek, ez nem betegség, ahogy többen írjátok, hanem rendellenesség, amihez társulhat betegség, de nem feltétlenül. A fokozat is sokféle lehet, én ismerek olyat is, aki középiskolát végzett. Általában jóindulatú, derűs, aranyos gyerekek, de persze vannak közöttük morcosabbak is. Az biztos, hogy a következetes nevelés náluk nagyon fontos, pont azért, hogy ne nőjenek az ember fejére. Lehet, hogy nehezebben fogadnak szót, de a legtöbbjük abszolút kezelhető, csak meg kell ezért dolgozni. Itt pont az hangzott el, hogy a szülők gyakorlatilag nem is foglalkoznak a gyerekkel, de azért vele takaróznak. A kicsiről nem volt szó, hogy fogyatékos lenne, és ő is tör-zúz. Akkor...?

Szóval szerintem itt adott egy család, ahol a szülők nem nevelik a gyerekeiket, és nem okoz bennük semmi szégyenérzetet, hogy tönkreteszik a családtagjuk lakását és játékait, amiért azok keményen megdolgoztak. Szerintem meg kellene velük beszélni a dolgokat, megpróbálni nagyobb sértődés-veszekedés nélkül megoldani, de én sem engedném őket többet a lakásomba. Találkozzatok náluk, vagy kávéházban, vagy játszótéren, megmondhatod, hogy szeretnéd, ha továbbra is jóban lennétek, ezért nem szeretnéd őket és magatokat ilyen helyzetbe hozni, mint otthon. És ne engedd, hogy bűntudatot ébresszen benned a Down-os fia miatt. Ha meg nem lehet megoldani, hogy ne menjenek hozzátok, akkor tényleg pakoljatok el minden játékot valahova és tegyetek lakatot arra a helyiségre... Ha megsértődnek, akkor megsértődnek. Családi ajándékozáskor meg tedd el gyorsan a játékot, hogy majd otthon megnézitek. A gyereked érteni fogja, miért, és örülni fog, hogy épségben marad az ajándéka.

A felfogására értettem.:(

annyira idegen ez tőlem, pedig nincs még csak ismerősömnek sem "beteg" gyereke.

Óh, ez nagyon szomorú, és nem akarom osztani az észt, mert fogalmam sincs, milyen érzés elveszíteni egy gyereket. Ezzel együtt azt gondolom, lehetsz boldog, és hálás, hiszen van kettő, aki egészséges és klassz, tehát szerencsés vagy.

Elhiszem, hogy most nem tudsz az lenni. De kár lenne életed hátralévő részét így leélni.

A szüleid viselkedését, hozzáállását nem tudod megváltoztani, csak elfogadni.

azzal mit ersz, ha megerositenek abban, hogy a testvered nem jol neveli es nem jol kezeli a gyerekeit? negyedevente talalkoztok, nem mindennapos dolgok ezek

mindig, mindenhol akadhat egy gyerek, aki agresszivebb, nehezen kezelhetobb, kart okoz, oda kell figyelni, vigyazni a tobbiekre es ra is. lehetne szidni a tesodat, de ez az o dolga, nem fogod tudni megvaltoztatni, mint ahogyan masokat se lehet

sok gyerek problemas bizonyos korban, idoszakban, nem jelenti, hogy kezelhetetlen, rossz ember lesz belole, sot szinte termeszetes velejaroja a fejlodesi szakaszoknak.

nalunk is sokszor volt kezelhetetlen, vad gyerek, raadasul tudtam, hogy a szulei mindent megtesznek, probalnak, es el is voltak keseredve, hogy ilyen. attol meg nem a szuloket tamadtam es fizettettem ki mindent veluk. ha nalam vannak voltak, az en felelossegem volt, hogy mindenki es minden epsegben maradjon. egyebkent az a gyerek par ev mulva mintagyerekke valt (magatol)

Ez az, amit ma még mindig nem értenek, hogy ezeknél a problémáknál pont abban áll a fogyatékosság, vagy annak egy része, hogy képtelen - valamilyen okból - végrehajtani a kéréseket. Márpedig a nevelés ugye alapvetően ebből áll. Tehát pont az a "modul" sérült, amit alapként elvárunk, hogy működjön, pedig ez nem alap!!!

Az agresszivitás is ezeknek a kórképeknek a részét képezHETI (van akinél nem), és ez sem nevelés kérdése önmagában.

Ettől még lehet, hogy valaki rosszul csinálja, vagy dolgokat rosszul csinál, de ezt egy kívülálló meg nem mondja. Mert a gyereknevelés - ilyen gyerekeknél meg fokozottan - nem a vendégségben történik (mert ez eleve nehéz helyzet számukra), hanem minden egyéb időpontban, a napi összes állandó tevékenységen keresztül. Ilyen esetben egyedül kiemelni lehet őket a nehéz helyzetből, és utána, este, otthon kielemezni a dolgot. Teljesen felesleges a helyszínen a frusztrált gyerekkel balhézni, az nem nevelés, csak rosszabb lesz tőle.

Amit tényleg lehet, és adott esetben kell, hogy mellette legyünk, és fogjuk meg, ha olyat készül tenni.

Vagy nem menjünk velük egy darabig nem elfogadó és számukra akadálymentes környezetbe. Ha rosszabbul vannak a fiúk, én sem viszem őket vendégségbe, vagy csak egyet, vagy csak plusz segítséggel. Meg attól is függ, kihez.

Most őszintén, ha megtéríti, akkor minden rendben? Sőt, ha minden alkalommal megtéríti, akkor minden rendben lesz, és továbbra is negyedévente odamennek, Te meg tűröd?

Már bocs, de itt nagyon nem ez a 10.000 Ft a fontos, hanem az egész család furcsa működése. Ebben kell a sarkadra állnod, és kiszállni ebből a játszmából.

Nem vigasztalás, csak tény, hogy sajnos ilyen terhek alatt a legtöbb család deformálódik, ma sajnos az időbeni segítségkérés kultúrája nem eléggé fejlett, és ezt itt elsősorban a szüleidnek, meg a tesódnak kellett volna megtennie.

Ha az vigasztal, az anyósom nálunk is ilyen, hogy letudja a kötelezőket, aztán egyébként meg fogalma sincs, hogy mi van velünk úgy ténylegesen. Ez máshol is megvan.

Igen, nagy baj, hogy konstruktív hozzáállással nem hagyták elgyászolni a gyerekedet. Bár tényleg van abban igazság, hogy nehéz egy fogyatékost nevelni, és talán - hangsúlyozom talán tényleg objektíve nézve - jobb így, de akkor is tudomásul kellene venniük, hogy ettől még Te nem fogsz örvendezni, és végre a helyére kellene ezt is tenni. Legalább magadban.

Hidd el, nem kellene erőltetni ezeket a találkozásokat a tesóddal, tényleg üljetek le kéthavonta egy kávéra, aztán ennyi. Hátha még egyszer úgy komolyan is tudnátok beszélgetni.

Ha tudsz, ne hisztizz, ne sérelmeket sorolj, hanem keményen határozd el mit fogsz csinálni, kinek mit engedsz, és tedd bátran, mégha "megszólnak" is miatta. Majd hozzászoknak.

Nem értem, hogy ha rendszeresen történik ilyen rombolós sztori, akkor elég sokszor hagyhatjátok őket egyedül. Tényleg hibás a testvéred, hogy nem vigyáz azokra a dolgokra, ami a tietek. Ezt tisztázni kell, de akkor sem mérgesíteném el a helyzetet annyira, hogy komolyan összevesznék velük. Azt a pár alkalmat ki lehet bírni, amikor találkoztok velük. Elég rossz dolog az, hogy nem egészséges az a gyermek. Oké, én is kifizetném, ha valamit tönkretennék és elég rosszul is érezném magam miatta.De a testvérem gyerekeivel szerintemengedékenyebb lennék, mint magammal szemben, főleg, h beteg a gyereke.

Szerintem el lehet pakolni azokat a játékokat amit valóban féltetek és elő lehet venni kevébé féltetteket.

De van 2 egészséges!

Ne azon keseregj, amit elveszítettél!!

Sajnálom, hogy elveszítetted az egyik gyermeked, nem tudom átérezni az ezzel járó fájdalmad, de van két csodás gyermeked, akik ugyan nem pótol(hat)ják a testvérüket, de ott vannak neked.

Ezzel amit írsz csak az a baj, hogy ha nem nézel szembe a sérelmeiddel, nem tudsz rajtuk túllépni és csak boldog szülő tud boldog gyermeket nevelni.

Engedd el a testvérféltékenységet. Valószínű, hogy a szüleid hozzáállását sem tudod megváltoztatni, de amikor helyretetted a gondolataid, jobban fogod tudni, hogy mi a jó a kis családodnak. Azzal foglalkozz, amin tudsz változtatni, amin nem tudsz, az csak felőröl.

Tele vagy sérelmekkel, és ez nem jó. Nagyon nem. Megmérgezi a kapcsolatotokat, és saját életedet is. Nem releváns, hogy uszodáznak, vagy magánórákat ad. Most előrántod az összes eddigi sérelmedet. A férjedet kérd meg, hogy ne neked zümmögjön, mondja el ő, hogy mi nem tetszik neki.

Szörnyű helyzet, de a múlton ne rágódj, a jövőben pedig szervezd úgy, ahogy többen is tanácsoltuk, máshol. És adj hálát az életnek, hogy a te gyerekeid egészségesek.

Mondjuk mert az egyik gyerek szereti, és vigyáz rá, és nem akarsz neki szomorúságot okozni azzal hogy a másik nem tudja úgy kezelni és tönkremegy.

Esetleg mert a gyerekszobában nem használhatatlan játékok romjait akarod látni és nincs korlátlanul lehetőséged vagy nem akarod ötször ugyanazt megvenni.

Esetleg mert így tanulják meg hogy később a többi holnijukra is vigyázzanak...

Nem azt mondja senki hogy annyira félti hogy nem is veheti a gyerek a kezébe, csak annyit hogy meg kell tanítani a gyerekeket arra hogy a dolgok tönkretétele nélkül is tudják azokat használni.