Városról falura (beszélgetős fórum)

Ugyanezt mondja a férjem.

Mi télen városban kényelmes lakásban, nyáron községben, kertes házban. Igy mindegyikből a jót vesszük ki. Életvitelszerűen én sem mennék falura. Öregszünk, nekünk már jó ha a mentő kiér hamar.

Annál kihaltabb nem lehet, mint anyuék háza, egy zsákfalu végén. Szomszéd egyik irányban sincs. Mező, erdő, dzsuvás, földút, lakatlan zsúptetős (ma már múzeum) ház a szomszédban.

Ha nagy havazás van, két hétig nem lehet kikeveredni a faluból. Mobilposta heti kétszer, kiakasztják kerítésre a táblát, és megáll az autó. Bolt délelőtt, a kenyeret, tejet, hentesárut meg kell rendelni, és annyit vehet, amennyit rendelt. Csatornázás nincs, telefon rövidhullámú. Vezetékesnek felásták az árkot 12 éve, elfogyott a pénz, feldobták a kábelt a villanyoszlopra, azóta lóg....

Ha megyek hozzájuk, mindent viszek puttonyban.

Lakosság száma utoljára 138 fő volt.

Ez érthető. Nagyapám csak olyan 1 km-el ment beljebb a faluba, aztan egész élete végéig csak azt hallottuk tőle, hogy a tanya, a tanya. Az volt a minden. Mindene megvolt, de mégse volt semmilye se.

De jó hogy nektek így sikerült a váltás. ;) Ő mondjuk mar 70 is volt amikor beköltöztek a faluba.

Öregszünk és nem bírjuk a falusi strapát. Itt nincs kerti munka, nincs fűtésért küzdés, favágás, fűnyírás, hólapátolás. Semmivel nem drágább, mint falun, sőt.

Azt a kis időt, ami még hátravan, kényelmesen szeretnénk tölteni.

Én a belváros közepén nőttem fel, egy közel öt méteres belmagasságú óriási lakásban.

Tény, magas volt.

Panel sosem kellett volna,és életemben csak egyszer jártam panellakásban amiben csótányok laktak a főbérlőnél.

tehát nincs se érv, se ellenérv.

Teljesen egyetértünk.

Én Mo-n tengettem a nyugger éveim Budaörsön egy óriási telken.

De most már egy ideje visszajöttem Frankfurtba orvosi megfontolásból.

az a rémes, amikor szembesülsz vele, hogy már nem tudod megcsinálni.

Nagyon szépen írtad:)

Nem csak falun volt ilyen élet,,mármint az emberek vonatkozásában.

Én a városban nőttem emeletesben,,és még gyerekkoromban nem voltak bezárt ajtók,, ahol otthon voltak ,,jó időben persze,,nyitva voltak az ajtók.Mi gyerekek néha mindenkié voltunk a házon belül,,és a szomszédok kiültek ,kiálltak,,beszélgetések voltak, kártyázások a folyosón, sütik jöttek mentek.Szép volt:)

Munkám miatt közel 20 évet töltöttem községben, napközben.

Mint mindennek, a községi életnek is biztosan van előnye, hátránya is, de nem nekem találták ki, nagyon zavart pl, ha megfájdult fejem, nem volt gyógyszertár, ahol vehettem volna valamit, vagy ha nem sikerült munka előtt otthon bevásárolni, az a falusi ellátásból nem sikerült megoldani.

Eleinte vonzott a sok utazás, de nem érte meg.

Engem nem zavar a nagy forgalom, a zaj, megszoktam a várost.

Szerencsès vagyok,mert város csendes rèszèn van családi házam.

Sosem tudnèk falun lakni.

Jó egészséget!