Van köztetek olyan aki hirtelen elkezdte látni hallani, stb (egyszóval megtapasztalni) azt a világot, ami nem mindenkinek látható? (tudásbázis kérdés)

Azt hiszem sokakkal történnek megmagyarázhatatlan dolgok. Amikor a nagypapám meghalt, a temetéséig "éreztük", hogy itt van velünk. Volt valami a levegőben. Sokszor éreztem hideg fuvallatot a bőrömön, mint egy simogatás. Aztán egyszer vacsora után, a csillár ami az üveg asztal felett lógott (nem volt kilazulva), hirtelen lezuhant az asztal közepére. Hozzáteszem a közepe ék alakú volt, az asztalnak mégsem lett semmi baja sem, egy karcolás sem. Előtte, anyukám pont azért imádkozott, hogyha itt van velünk adjon valami jelet... Azt hiszem ez volt a jel. Megmagyarázhatatlan és az ember mégis hisz benne.

Másik ilyen tapasztalatom, az alvási paralíziseimből fakad. Évekig szinte naponta- két naponta éltem át. Először nagyon ijesztő, de egy idő után, már nem féltem annyira. Persze van rá orvosi magyarázat és alternatív is, de mindenképp érdekes. Úgy kezdődött, hogy hirtelen az alvásból tudatomra ébredtem, teljesen éber voltam, hallottam a körülöttem levő zajokat is, pl.: hogy anya készülődik a fürdőszobában, hogy bejön felhúzza a redőnyt, stb... Mozdulni nem tudtam, a testem megbénult. Aztán mély zúgás, mint amikor üres rádióadást hallasz, az az éteri zúgás... Aztán egy férfit hallottam (mindig ugyanazt a férfit), beszélt hozzám, de nem értettem, mintha valami más nyelven beszélt volna. Ami még érdekesség, úgy éreztem, mintha nagyon sokan lennének körülöttem, mindenhol, nagy tömegben... (Látni nem láttam semmit). Az egész nyomasztó érzés volt, a légkör olyan nehéz...

Most már ritkábban fordul elő velem. Én is voltam "szakembernél", persze nem lovalom bele magam a magyarázatba, csak nyíltan fogadtam. Ő azt mondta, hogy alvás közben az éteri test egy picit elszakad a fizikálistól, és valószínűnek tartja, hogy egy alsóbb rezgés szintre mentem, ahol nem éppen "barátságos" lelkekkel találkoztam. Azt tanácsolta, hogy ilyenkor koncentráljak arra, hogy feljebbi szintre szeretnék menni... Kipróbáltam, és segített, azóta már csak néha fordul elő velem ez az élmény.

Hogy az orvosi megfelelője, vagy az alternatív szemlélet-e az igaz, nem tudom, mindkettőben van igazság, de ez a jelenség elég megfoghatatlan ahhoz, hogy bizonyítani lehetne, pontosan mi történik. Amit nekem tanácsoltak bevált. És hiszem (de nem lovalom bele magamat), hogy ez nem véletlen...

Velem is tortent mar 1-2 megmagyarazhatatlan dolog, de mind kozul a legdurvabb elmenyem par eve tortent, amikor a kisfiammal voltam terhes. Tudni kell, hogy mi mar evek ota kulfoldon elunk es csak nyaranta latogatunk haza par hetre. Eppen a szuloi hazban toltottuk az ejszakat, ahol mamam par eve meghalt. Ez egy hatalmas haz, 3 szintes es a legfelso szinten mindig ereztunk a parommal valami megmagyarazhatatlan, furcsa jelenletet. Lenyeg, hogy azon az ejjelen ott aludtunk.

Ejjel, mintha valami vagy inkabb valaki szolitott, vagy megbokott volna, hogy kelljek fel. Ugy ebredtem, hogy egybol ebernek ereztem magam, de kozben egybol ereztem a szobaban valamit. Es biztos vagyok benne, hogy a mamam az. (Ferjem ekozben mellettem aludt melyen, nem keltettem fel.) Rajottem, hogy szeretne elbucsuzni Tolem, mert amikor meghalt, akkor en nem lehettem itthon, a temetesere sem tudtam elmenni. Szoval elkezdett velem kommunikalni, de valamilyen megmagyarazhatatlan modon, mert nem hallottam hangokat, csak a fejembe sugarozta a gondolatait. Erdekes beszelgetes volt. Kertem, adjon jelet, hogy O az, mert felek. Valoban ijeszto volt az egesz, mozdulni sem mertem es feltem, hogy latok valamit, amit nem szeretnek. Erre az agyban hirtelen a rugo kattanasat hallottam 2x. (senki nem mozdult) Bocsanatot jott kerni Tolem, mert sajnos az elete soran sok nezetelteres volt kozottunk. En biztositottam affelol, hogy mar nem haragszom, sot a dedunokajanak is fogok majd rola meselni, stb. Mondtam neki, hogy most mar megnyugodhat a lelke es terjen vissza az O vilagaba, es tobbet ne jojjon el, mert nagyon felek es megijeszt. Mikor erre kertem, megint a rugok elkezdtek hangot kiadni, anelkul, hogy megmozdult volna barmelyikunk az agyban. Feltem nagyon, de utana, abban a pillanatban ereztem, hogy ismet konnyu a levego es mar nem ereztem a jelenletet. Nem tudom hany perc lehetett mindez, mert az idoerzekem teljesen elvesztettem. Visszaaludtam. Reggel nem voltam benne biztos, hogy csak kepzelodtem-e ejjel, vagy valoban mama eljott hozzam. Azelkul, hogy a paromnak mondtam volna barmit is, azzal kezdte, hogy az elso gondolata Nagyanyam volt, miutan felebredt. Ez bebizonyitotta nekem, hogy valoban kapcsolatba lepett velem mamam szelleme. Azota nem jot el hozzam.

Én hiszek is, meg nem is. Igazából elhatárolom magam ezektől a dolgoktól, mert félek az egésztől. A hideg is kiráz, ha arra gondolok, hogy lássak egy szellemet.

Ettől függetlenül én is álmodtam meg halált. Vagyis nem konkrétan halált, csak, hogy valami nagyon rossz fog történni a nagybátyámmal. Rá pár napra meghalt.

Gyerekkoromban rengetegszer ébredtem fel éjszaka, hogy éreztem, valaki áll mögöttem. Sustorgást éreztem a fülemben és nem bírtam megmozdulni, mint mikor elfekszed mindened. Amikor megszűnt a sustorgás tudtam mozogni. Az a szoba amelyik az enyém volt, anyám halála előtt az ő dolgozószobája volt. A volt barátom látta a szellemeket. Ő már a második éjszaka megmondta, hogy van a házban egy nő, leírta hogy néz ki és, hogy a házban halt meg. Látta az anyukámat O.o

Hát még most is kiráz a hideg egyébként ezektől... én nem is akarok tudomást venni.

Bátyám elég spirituális ember, évek óta foglalkozik ezekkel. Egyszer elvitt egy tanítóhoz. (nem konkrét céllal, csak elkisértem, mert nála vendégeskedtem) Az a hapsi is azt mondta, mikor rám nézett, hogy az átlagnál nagyobb spirituális érzékkel rendelkezem.

Hát én inkább kihagyom az életemből ezeket a dolgokat.

Szerencsére mióta elköltöztem, azóta nem álmodtam meg senki halálát :D És szellemeket sem érzékelek, nem is akarok. Jó nekem ez a világ amiben élek :D

Én anno gyerekként tapasztaltam először furcsa dolgokat, miután nagyapám meghalt.

Nagyon ki voltam borulva.

Először egy álmom volt vele, ami mély megnyugvást hozott. Nem is értette senki, mi történt velem, mert addig hiába nyugtattak, bárhol bármikor rám tört a sírás. Akkor mintha ezt elvágták volna.

Aztán volt olyan, hogy a szobájának az ajtaja a fizika törvényeit meghazudtolva, lassan - mintha valaki behajtaná - bezáródott, a konvektor lekapcsolt, és szegfű illat árasztotta el a szobát (kedvenc virága volt).

Aztán ezek megszűntek.

Mostanság ritkán jelentkeznek furcsa dolgok, de vannak.

Valamelyik éjszaka lefeküdt már a család aludni, én voltam az utolsó. A nappaliban lekapcsoltam a tv-t, a villanyokat, és bementem a hálóba.

Kb fél óra múlva a tv bekapcsolt, és "feltekerődött" a hangerő.

Nem mondom, hogy hirtelen nem ijedtem meg.

Apukám 10 éve halt meg infarktusban egyik percről a másikra, váratlanul...utána hónapig mentek a dolgok rendszeresen....sokáig nem...aztán egy idő után már az új házban laktunk volt egy borzalmas éjszakám hosszú lenne leírni, nem álmodtam ébren voltam, valószínű ő volt itt...az események úgy értek véget ezen az éjjelen, hogy 1 mp. alatt elmúlt a hidegrázás, megnyugvás tört rám és el is aludtam...

Anyukám nemrég halt meg, ő nem járt vissza (neki volt ideje elköszönni nem váratlan volt a halála) de egy érdekes dolog vele kapcsolatban is történt majd ha érdekel priviben megírom, mert nem vagyok kíváncsi a sok okostojás kioktatására.

Én napközben sűrűn hallok olyan hangokat,mintha a szobába jönne be valaki,eleinte arra gondoltam,hogy mivel laminált padló,biztos,az tágul,vagy nem is tudom,de olyan hangot hallat,mintha lépkednének rajta..

Illetve van egy másik dolog is,az megnyugtatással tölt el,mikor a hátamon érzek hirtelen forróságot,mintha valaki rátenné a kezét. Sokat ülök meggörnyedve,és szokott fájni a hátam..ez a forróérzet,kb.1 percig szokott tartani,utána kevésbé fáj. Én hiszek ezekben a dolgokban,hiszek egyfajta köztes létben,ahol várakoznak a lelkek és esetleg ott vannak közöttünk.

Persze, nyilván nem mondtam hogy mindent a szellemek csinálnak :-)

De az sem volt kellemes érzés. És a páromnak sem, amikor arra ébredt éjszaka, hogy mély hangon, meghatározhatatlan idegen nyelven beszélek álmomban.

De ez már nagyon régen volt,és csak egyszer történt meg.

Igen ezek amiket az ember megél de jobb ha hallgat :)

Különben a sajàt csalàdja is zakantnak tartanà..

Furcsa mikor a megérzések sorra beteljesednek..de inkàbb mondom jobb tudatlannak lenni

A hideg kiráz, ahogy olvaslak titeket...

Nekem is voltak "fura" álmaim. 16 éves koromban apukám meghalt. Ezt követően két halált is megálmodtam. Az egyik az édesanyja, a másik egy barátja volt.

Álmomban vele beszélgettek egy teljesen fehérre meszelt, üres helyiségben, csak egy asztal meg 2 szék volt benne. Én vezettem be őket ebbe a helyiségbe. Apám meg fogadta őket, egy pohár borral. Emlékszem a nagyi még le is szidta, hogy "fiam, nem igaz, hogy te még itt is iszol, hányszor elmondtam, hogy ne tedd". (Voltak édesapámnak alkohol gondjai)

Azután én mindig kijöttem a helyiségből és felébredtem. Aztán reggel kiderült, hogy éjszaka meghaltak. Első alkalommal még a pontos időt is tudtam, mert amikor felébredtem, ránéztem az órára és a korházban ugyanazt az időt adták meg a halál beálltának. Ilyesztő...

Szerencsére 19 éves korom óta nem volt ilyen élményem. Bár azóta is rettegek, hogy egyszer valaki olyannal álmodom ezt, aki nagyon közel áll hozzám. Akkoriban valamelyest fel voltam készülve már a várhatóra, mert mindketten kórházban voltak...

jó magam még nem tapasztaltam meg, de van egy ismerősöm, akinek évekkel ezelőtt "rettenetes" álmai voltak. Végül elment egy "szakemberhez", aki azt mondta neki, hogy kinyilt a 3. szeme. Én hiszek az ilyesmiben.

Egyszer történt egy nagyon érdekes dolog velem: Volt nálunk 2 ismerős hölgy, sokat beszélgettünk az ehhez hasonló dolgokról.Ők elvégezték a táltos iskolákat, meg még hasonló dolgokat. Én kicsit kétkedő voltam, de nagyon befogadó. A beszélgetés végén mondták meditáljunk. (mivel gyakorlott agykontrolos vagyok, igy tudtam miről van szó) Az idősebb hölgy mondta, hogy lehívja az égieket a meditációhoz, majd mondta, hogy Mária és Jézus lejött. Mondtam neki, hogy hívja le Istent is. Ettől kicsit megrettent, de kérte jöjjön le, bár mondta, hogy nem fog. Pár perc múlva holt sápadtan közölte, hogy Ő is itt van. Na én még "hitetlenebb" lettem, és megkértem rá, hogy Isten adjon valami jelet, hogy itt van. Azt mondta, hogy erre nem hajlandó, mert ez már tényleg "szentségtörés" Ekkor én kértem meg Istent, hogy adjon jelet, hát adott is: lekapcsolódott a szobában a csillár. Senki nem volt kapcsoló közelében, áramszünet sem volt. Na ekkor már én is sápadt lettem. Az idősebb hölgy azt mondta el is ment Isten.

Azt megérzem, bár nem látom, ha szellem van a lakásban. Amikor tisztítótüzet kérek a lakásra, előtte megkérem a szellemeket menjenek ki. Van 2 állandó szellem a lakásban, ezt egymástól teljesen független ezoteriával foglalkozó emberek mondták, kérdés nélkül. Nem zavar, mert nem ártó szellemek.

Szóval vannak az életemben "furcsaságok", de jól elvagyok velük.

Egyszer megpróbáltak megtanítani a szenzibil (kéz alakú réz pálca?)kezelésére de nem ment. Aztán végül kiderítették, (többen egymástól függetlenül), hogy azért nem, mert közvetlen kapom a válaszokat a kérdéseimre, nem kell kipálcáznom. Na jó, nem mentem pszichiáterhez, elfogadtam ezt is. Ugyanigy nem tudok ingát használni sem, ingaszakértők mondták, hogy nincs rá szükségem.

Most kb egy éve bezártam minden kaput, ami az ezoteriával kapcsolatos. Erre egy táltos férfi azt mondta, hogy az égiek pihentetnek, mert nagyobb feladatra készítenek elő.

Hát hiszem is nem is.

Úgy vagyok vele, történjen minden úgy, hogy jó legyen mindenkinek.

Pár hónapja a Grabovoj számok keltették fel az érdeklődésem, de nem mélyültem bel

oké, én kíváncsi vagyok rá :-)

a szakember akihez elmentem (hívjuk nyugodtan a nevén: látóhoz mentem el, nyilván ezt kitaláltátok)azt mondta, hogy mindig oka van annak, hogy ki az aki tapasztal bármilyen élményt.

Én érdekes, "csak" látom ezeket az árnyakat, rossz élményem nem volt, illetve csoszogást, vagy egyéb zajokat nem hallottam... Abban a bizonyos szobában a fehér árnyak után egy nappal több helyen berepedt az ablak (nem a gyerekeim voltak). Ja és már fel sem tűnik, hogy ha beszélek telefonon valakivel, akkor mondjuk el kezd sisteregni a vonal, mint mikor a rádiót tekergeted...

Nem tudom, hogy került a végére a "végül teljesen véletlenül" . :)

Van még egy történetem, csak időm nincs, hogy leírjam. :) Majd később.

Szép napot mindenkinek! :)

Tavaly decemberben, egész hónapban meztelen lábak csattanását hallottam a folyosónk kövezetén. Rögtön azután a bútorok recsegése következett.

Valamiért abban a hónapban olyan energia és boldogság töltött el, amilyet már nagyon régen nem éreztem. Év végére általában kimerült vagyok.

A hangok egész hónapban folytatódtak; a fiam, és a párom is hallották.

Édesapám december hónapban halt meg, tavaly volt 10 éve. Amikor kinn jártunk a sírjánál, kiderült, hogy a sírjáról valaki elvitte a képet, amit kitettünk róla.

Vigasztalhatatlan voltam.

Teljesen véletlenül derült ki, hogy a kép valahogy Apám élettársához került, akivel sajnos rossz a viszonyunk. Visszakértem a képet, azóta itt van nálam.

A hangok és a "járkálás" pedig megszűnt.

Később a nővérem elmondta, hogy Apu szeretett mezítláb mászkálni.

Hiszem, hogy mondani akart valamit. Hiszem, hogy tudta, mennyire bánt, hogy elveszett a képe.

Meg vagyok róla győződve, hogy Ő volt az, és a közelsége keltett bennem jó érzést.

Végül teljesen véletlenül