Van kiút a depresszióból? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Van kiút a depresszióból?
Ez sajnos így van...
Azért ne add fel...
A többit priviben...
Szia!! Mégcsak 26 éves vagy, huszonévesen én is így voltam, majd meglátod, ahogy nő az élettapasztalatod, jönnek az élet kemény megpróbáltatásai, amit nem is kívánok, azt kívánom, szívből neked, hogy sikerüljön minden az életben,amit szeretnél, akkor észreveszed, hogy megváltozik a dolgokhoz való hozzáállásod...
Hidd el, nekem is tényleg így volt...
Régen mindenen sírtam, hogy nem bírom ki, és most, ahogyjöttek a kemény megpróbáltatási az életnek, azt érzem, hogy olyanerős vagyok, mint az acél, és mindent kibírok...
Még most is úgy van, hogy mindig tanulok, valamit, és egész addig feldob, amíg elnem kezdődik, de utánna már nincsbenne akkora örömeme, de én, ha már elkezdtem, és beleöltemegy csomó pénzt, akkor már be is fejezem...
Nincs kidobni való pénzem, így akármennyire nehezen megy, mert az én gondolataim is könnyen elkalandoznak, és kín-szenvedés befejeznimindent, MINDIG MINDENT VÉGIGCSINÁLOK, ÉS NEM ADOM FEL SOHA!!!!
Kívánom Neked a legjobbakat!!
Üdv.:Hajni
Ezt csakis, és kizárlag az tudja, Aki már volt benne...
Aki nem, az könyen alkot véleményt másokról...
ÉS Senkinek nincs joga mások felett ítélkezni...
HA Valaki valamit nem tud, akkor bölcsebb, ha hallgat...
Szerintem az depressziós, akinek túl jó dolga van és unatkozik.
Nagyon jól rá tudják fogni a depresszióra a "hagyjálbékén" szindrómát. Ez olyan mint a nőknél a menstruációs napok. Persze azért bolondabbak olyankor, jó kifogás!!!
Foglald le magad, nem leszel depis! Jó pl. a netezés is :)
Google:
Tartalom:
Mi a depresszió?
A depresszió okai
A depresszió tünetei
Mikor van szükség orvosi segítségre?
A depresszió kezelése
Hogyan segítheti a család és a baráti kör a depressziós személyt?
Önsegítés
Mi a depresszió?
A depresszió nagyon gyakori, bármikor megjelenhet egy ember életében. Minden életkorban és élethelyzetben kialakulhat. A depresszió (gátlás, szomorúság) mentális betegség, amely súlyosan megzavarja az ember érzelmi egyensúlyát, tartósan és lényegesen rontja az életminőséget (a munkaképességet és a személyes kapcsolatokat). A depresszió nagy szenvedés és szomorúság átélését jelenti. Ez a betegség befolyásolja a beteg étvágyát, alvását és általában az életről alkotott képét. A depresszió több, mint egy átmeneti rossz hangulat, nem is múló gyengeség, s nem olyan probléma, amely akaraterővel leküzdhető. Az ilyen betegek nem képesek egyszerűen „üstökön ragadni” és kihúzni magukat a depresszióból. Kezelés nélkül a tünetek hetekig, hónapokig vagy évekig is fennállnak. A kezelés azonban elérhető, és sok depressziós betegen segíthet.
A depresszió okai
A mai napig sem találtak végleges választ a kérdésre, hogy mi az oka a depressziónak. A depressziót gyakran biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők együttes hatása váltja ki. Néhány pszichológiai tulajdonság jelentős lehet a depresszióra való hajlam szempontjából. Azok az emberek, akiknek alacsony az önértékelése, akiknek ön- és világszemlélete pesszimista, valamint akik stressznek vannak kitéve, hajlamosabbak a depresszióra. A depresszív állapot kiváltásában szerepet játszhat egy súlyos veszteség, krónikus betegség, szociális kapcsolati nehézségek, rossz anyagi körülmények vagy az élet kedvezőtlen eseményei.
A depresszióban szenvedő betegek általában aggódnak és szomorúak, boldogtalannak, tehetetlennek, elhagyatottnak érzik magukat. Idegesítik és zavarják őket a körülöttük zajló események, és semmi sem teszi őket boldoggá. Az étvágy hiánya vagy csökkenése, alvászavarok (elalvási nehézség, korai ébredés, felületes és nem pihentető álom vagy rémálmok), érdektelenség a környező világ felé, a cselekvéshez szükséges erő és akarat hiánya, állandó fáradtság, a tehetetlenség és értéktelenség érzése, öngyilkosságról és halálról szóló gondolatok, önmaga hibásnak vagy bűnösnek érzése – mind a depresszió tünetei.
A depresszió tünetei
- Állandó fáradtság, erős szorongás, nyugtalanság, ürességérzés
- Reménytelenség, pesszimizmus, a múlt és a jövő sötét színben való látása
- Önmaga hibásnak érzése, alacsony önértékelés, tehetetlenség
- Az általában örömet okozó tevékenységek (beleértve a szexet is) iránti érdeklődés és az örömérzés elvesztése.
- Álmatlanság, korai ébredés szorongással és levertséggel, a hangulat minimális javulása éjszaka
- Étvágy- és testsúlycsökkenés
- Energiacsökkenés, fáradtság, lelassultság érzete
- Halálról szóló és öngyilkos gondolatok, akár öngyilkossági kísérletek is
- Nyugtalanság, türelmetlenség, ingerlékenység
- A koncentrálóképesség, a memória és a döntési képesség zavarai
- A depressziós betegeknek gyakorlatilag számos testi tünete is van. Gyakran panaszkodnak fejfájásra, szédülésre, kellemetlen mellkasi vagy hasi érzésekre, ízületi fájdalomra, székrekedésre vagy hasmenésre, menstruációs zavarokra, a szexuális késztetés csökkenésére.
Mikor van szükség orvosi segítségre?
Statisztikai adatok szerint három depressziós beteg közül kettő nem kap megfelelő kezelést, mert betegségét nem diagnosztizálták.
A depresszió gyógyítható. Nagyon fontos, hogy a beteg a depressziót úgy tekintse, mint bármilyen más betegséget. A gyakori, akár egy napon belüli hangulatváltozások, gyengeség, aluszékonyság, fáradékonyság, ingerlékenység, alvási és étvágyzavarok, a test különböző részein észlelt megmagyarázhatatlan kellemetlen érzések – ezek mind részei lehetnek a depresszió klinikai képének.
Az orvossal folytatott beszélgetés során a betegnek teljes mértékben fel kell tárnia panaszait, nem szabad elhallgatnia a legkisebb tünetet sem. A beteg állapotának részletes leírása segít az orvosnak, hogy megtalálja a megfelelő kezelési módot. Kísérje figyelemmel állapota legkisebb változását is, és számoljon be róla orvosának. Az orvos-beteg együttműködés meggyorsítja a diagnózis felállítását, és így ez a kellemetlen állapot is hamarabb gyógyítható.
A depresszió diagnózisának felállításához a szakorvos a beteggel való beszélgetés során feljegyzett, megfigyelésen alapuló, valamint a családtól szerzett adatokat használ. Ezt a folyamatot speciális pszichológiai tesztek is segítik.
A depresszió kezelése
Összehasonlítva az összes mentális betegséggel, a depresszió kezelési eredményei a legkedvezőbbek. A megfelelően (antidepresszánsokkal) kezelt betegek 80%-a teljesen meggyógyul.
A gyógyszeres kezelés az elsődleges kezelési mód. A depresszió kezelésében használt gyógyszerek a következők: triciklikus antidepresszánsok, a szerotonin- és noradrenalin- visszavételt gátlók, valamint a szerotonin és más neurotranszmitterek lebontását végző enzimek gátlószerei.
A kezelés tartama általában nem rövidebb 5-8 hétnél. Ha a kezelés eredményes, ajánlatos még hosszabb ideig folytatni az antidepresszáns gyógyszer szedését (6 hónapig vagy tovább), mert ez megakadályozza a betegség kiújulását. A gyógyszer felírásakor a pszichiáter nemcsak a betegség egyes tüneteit veszi figyelembe, hanem a beteg életkorát, nemét, a betegség kezdete óta eltelt időt, a gyógyszerre adott egyéni válaszreakciót, egyéb betegségek meglétét vagy hiányát is.
Számos pszichoterápiás módszer létezik, de mindegyik azon alapul, hogy a nehéz időkben odafigyelést és támogatást kapjon a beteg. A legjobb pszichoterápiás eredményeket az a tudat biztosítja, hogy egy megbízható személytől bármikor támogatást és tanácsot lehet kapni.
Segíteni kell a betegnek szociális és létfenntartási gondjainak megoldásában is. A betegnek szüksége van a legközelebbi rokonok támogatására és figyelmére, mert az otthoni konfliktusok és a szociális instabilitás a beteg gyógyulásának időtartamát lényegesen befolyásoló tényezők.
A hangulat javításában a testmozgás is segíthet a természetes endorfinok felszabadítása révén. Az endorfinok hatása hasonló az antidepresszánsokéhoz és a neuroleptikumokéhoz.
Hogyan segítheti a család és a baráti kör a depressziós személyt?
A legfontosabb, amit bárki megtehet egy betegért, hogy pszichiáterhez viszi vagy irányítja, így lehetséges a diagnózis felállítása és a kezelés. A segítség abból is állhat, hogy a betegnek nem engedik a gyógyszer szedését abbahagyni, amíg a tünetek nem csillapodnak (sokszor hetekig) vagy ellenőrzik a gyógyszerszedést.
A következő fontos dolog az érzelmi támogatás. Ez megértést, türelmet és a beteg melegséggel való körülvételét jelenti. Kíséreljünk meg beszélgetni a beteggel és hallgassuk figyelmesen. Ne értékeljük le, amit mond, de próbáljuk megmutatni neki a valóságot, erősítsük benne a reményt. Ne becsüljük le az öngyilkosságra vonatkozó célzásokat, mindig értesítsük ezekről a pszichiátert. Biztassuk a beteget, hogy járjon el otthonról, vigyük sétálni, moziba vagy biztassuk másfajta tevékenységre. Ha visszautasít, próbáljunk meg gyengéden kitartani szándékunk mellett. Kerüljük az ilyen kifejezések használatát: „szedd össze magad”, „meg kell csinálnod” vagy „tenned kell valamit”. Biztassuk olyan tevékenységekre, amelyeket korábban szeretett, mint pl. hobbi, sport, mozi, színház, zene. Ne kényszerítsük a depressziós beteget túl gyorsan túl sok tevékenységre. A depressziós betegeknek szükségük van a változásra és a társaságra, de a túl sok kihívás csak megerősíti bennük az elégtelenség érzését. Ne vádoljuk a depressziós személyt betegség színlelésével vagy lustasággal, és ne várjuk el tőle, hogy segítség nélkül kilábaljon a depresszióból. A legtöbb beteg – ha megkapja a megfelelő gyógyszeres kezelést – meggyógyul. Gondoljunk erre, és erősítsük a betegben a hitet, hogy idővel és segítséggel jobban lesz és felgyógyul.
Önsegítés
A depressziós beteg kimerültnek, haszontalannak, tehetetlennek és reménytelennek érzi magát. Az ilyen negatív gondolatok és érzelmek beletörődést váltanak ki egyes betegekből. Fontos tudatában lenni annak, hogy ezek a negatív gondolatok a depresszió tünetei, és nem a valós helyzetet tükrözik. Ezek a félelmek elmúlnak, ha a kezelés eredményes.
Ha Ön depressziós, addig is tartsa szem előtt a következőket:
- ne állítson túl nagy célokat maga elé, ne vállaljon túl sok felelősséget;
- a bonyolult feladatokat fel lehet bontani kisebbekre, ezek sorrendjét és fontosságát meg lehet határozni, majd a lehetőségekhez képest próbálja megoldani őket;
- ne várjon túl sokat magától, a túl nagy elvárások fokozzák az elégtelenségérzést;
- menjen társaságba, ez jobb, mint az egyedüllét;
- csináljon bármit, amitől jobban érzi magát, tornázzon (túlterhelés nélkül), járjon moziba, meccsre, templomba, ne erőltesse túl magát, és ne legyen elégedetlen, ha a hangulata nem javul látványosan és gyorsan, a javuláshoz idő kell;
- ne hozzon fontos döntéseket, mint állásváltoztatás, házasságkötés vagy válás, halassza el a fontos döntéseket addig, míg a depresszió enyhül egy kicsit;
- ne várja, hogy azonnal megszabadul a depressziótól, ez nagyon ritka, segítsen magán, amennyire csak tud, és ne tegyen magának szemrehányást, ha nem érzi jól magát;
- ne fogadja el a negatív gondolkodást, ez a depresszió tünete, és elmúlik, ha a kezelés eredményes.
Mellitus nagyon régóta nem lépett be, reméljük a legjobbakat...
Én úgy győztem le a depressziót, már többször is voltam benne, visszaesőként, hogy rengeteget olvasok, el kell járni könyvtárba, és elfoglalni magunkat valamivel. Több tanfolyamra is beiratkoztam, és mindig tanultam, így lekötöttem a gondolataimat, és mindig próbálom a szabadidőm hasznosan strukturálni, és megfeledkezni a problémákról, nem rágódni rajtuk, stb...
Az Autizmus fórumoknál több hozzászólásom is van, cikkem is, engem is megtépázott rendesen a sors, de mindig negyon erős voltam ennek ellenére, és ha elhatalmasodott rajtam a depresszió, és a pánikbetegség, e fent leírt módokkal, önterápiával legyőztem vlemennyi alkalommal..
Teljesen nem lehet belőle kigyógyulni, de lehet kezelni, és nem elhagyni magunkat, azt soha sem szabad...
Nagyon jó terápiák azok, amelyeket leírtam, de a munkaterápia is...
József Attila nem volt tudathasadásos, hanem csak depressziós, és akkor írta meg a "Nagyon fáj" című versét...
Arról szól, hogy psychoanalízishez járt, és beleszeretett a psychiáterébe, és fájt neki, hoynem viszonozta az érzelmeit...
József Attila teljesen elhagyta magát, várta a halált...
"Ha nincs semmid, nincs mit elveszíts." Ez lett a mottóm."
Ez a gyávaság mottója,Félelemben élni nem érdemes,inkább ezt tanuld meg.
Tudod, az ember amikor csalódik,folyton azt hiszi benne van a hiba,de ez nem így van.
Egyszerűen mindenki olyan ,amilyen.
Te tudod milyen vagy,légy az,ne más ,és ne kuncsorogj a szeretetért inkább viseld el ha nincs melletted senki,mint hazug álarc mögé bújva egy álmot építs magad köré.
Légy te az aki ad,aki szeret mégha nem is fogadják el ,egy idő után lesz aki meglátja benned az igazat ,az igazit.Hidd el.
Addig pedig légy önmagad!
Kedves Mellitus!
Vissza-visszatérek erre az oldalra és olvasgatom a hozzászólásokat. Nagyon sok jó tanácsot kaptál, ez már megadhatja neked az első "löketet", hogy elindulj a kifelé vezető úton. Valóban, az önsajnálat az első amitől meg kell szabadulnod,neked is és minden depisnek. Ugyanúgy, mint egy alkoholistának is ez lenne az első lépés. Nem másokat kell hibáztatni. Sajnos a mai világban divat a gyerekkorra, a szülőkre fogni az elhibázott életet. De ez nem így van. Sok nagyszerű embert ismerünk, akinek valóban nehéz gyerekkora volt, de mégis értékes ember lett belőle. Tehát itt a vélt, vagy valós sérelmekre gondolok, amiket elszenvedtünk, és azután egész életünkbe ezeket a sebeket nyalogatjuk, ahelyett, hogy túllépnénk rajta. Magyarul: ami megtörtént, az már az életed része és az is marad, mindig ott lesz a batyudban. Egyet tehetsz: ezt a kellemetlen batyut megfogod, és elölről átdobod a hátad mögé, hogy ne akadályozzon az előrébb jutásban. Nos, a hogyant, a módját neked kell megtalálnod.
Nekem is voltak visszatérő depis időszakok az életemben, volt több öngyilkossági kísérletem. Az utolsó 30 évvel ezelőtt.
A szüleim halála után jött újra elő a depi. Gyötört az önvád, marcangoltam magam és hosszú idő kellett amíg megértettem őket, az egykori cselekedeteiket és elmúlt belőlem minden harag, gyűlölet. Rá kellett döbbennem, hogy őket is a jóindulat vezérelte, csak mindenki gyarló ember, és mindenki követ el hibákat. Nekem az újra megtalált hitem adott erőt, feltöltődést.( a kórház kápolnájában minden nap van istentisztelet, az ott dolgozó lelkészek minden beteggel szívesen beszélgetnek, ha igénylik )
A batyu átkerült a hátam mögé és ma már felszabadultan tudok beszélni a múltamról is.
neked is meg kell találnod azt a kapaszkodót, ami kisegít a gödörből, és felhőtlenül tudsz majd olyan apró dolgoknak is örülni, hogy milyen szépen süt a nap. Milyen gyönyörű egy vers.! Mennyien szeretnek engem! Milyen jó beszélgetni. stb. Szerintem az első kicsike lépést már megtetted. Azzal, hogy mertél róla beszélni, hogy felvállaltad a betegségedet, szembenéztél vele. Egyébként nagyon sok közösség van, ahol ezzel a problémával (is) foglalkoznak. Ha jól emlékszem, a Lélekben otthon honlapján olvastam, hogy egy klub is működik. Ott betegtársaktól is lehet ötleteket kapni. Látogass el oda is, minél több helyre, és rájössz, hogy a te problémád nem is olyan nagy, hogy ennél sokkal nagyobb gondokat, bajokat hurcolnak magukkal az emberek.(pl. szülői molesztálás, erőszak, verés, kegyetlenség stb.. Milyen jó, hogy neked ezeket nem kellett elszenvedned!...)
Békés, boldog karácsony kívánok neked és minden hoxásnak.
A blogot én is szívesen olvasnám.
Nagyon olvasmányos a történeted, Mellitus! Én egy blogot vezetek a hasonló csalódástörténeteimből. Én 23 éves vagyok és két éve férjnél, de előtte volt több depis időszakom is, azóta is végtelen sok fájdalommal jár a házastársi összecsiszolódás.
Emlékszem, volt, hogy ki akartam ugrani az ablakon, de abban a pillanatban elhatároztam, hogy inkább egy pofont adok a sorsomnak, és nem fogom többet beszedni a fogamzásgátló tablettát-akkor 20 éves voltam egy vívódó párkapcsolatban, az egyetemen a bukás szélén, barátok nélkül. Akkor fogant meg első gyermekem. Most, 23 évesen már a másodikat várom. Otthagytam két felsőoktatási intézményt, rengeteget vívódunk a férjemmel, de mindig megbocsátunk egymásnak, egy amolyan temperamentumos kapcsolat a miénk.
De szerintem sürgősen ki kell törnöd ebből a rokkantnyugdíjas státuszból. Ez nem visz előbbre. Az önbecsülésed napról-napra csökkenni fog, ismerkedni meg otthon, a négy fal között nem sok esélyed van, hacsak nem ülsz egész nap az internet előtt. De akkor meg kinek a pénzéből internetezel? A szüleiden élősködsz? Nem akarlak bántani, mert nem rendelkezem kellő mennyiségű információval, csak nagyon elgondolkodtatott, amit írtál. Mit veszítenél azzal, ha egy jelképes kalapáccsal széttörnéd eddigi mocsáréleted és elkezdeni máshogyan élni.....valahogy több öntudattal, mert az írásodat olvasva eléggé intelligensnek tűnsz, meg nagyon fiatal is vagy még. Nem szabad belenyugodnod egy pillanatra sem a mostani sorsodba! Miért nem keresel külföldön állást, hogy egy egészen új élettet kezdhess?! Talán ott jobban meg is fizetik a fusi munkát is.
A kinézetetre meg azt tanácsolom, hogy válts stílust, legyél mosolygós, magabiztos és maximálisan jólápolt-biztos nem fog Neked akkor minden munkáltató és csinos lány nemet mondani.
A depressziót mi, magunk generáljuk, csak mi, saját magunk ragadhatjuk ki saját magunkat a saját hajunknál megragadva a mocsárból! Rázd fel magad ebből a rémálomból, igyál egy pohár jó vörösbort, öltözz fel szépen és utazz el abból a szánalmas miliőből, ahol úgyis mindenki depisként könyvelhetett már el! Sok-sok sikert az új életedhez! Bízzál magadban! Az Erő mindenkiben benne van!
Legjobb az, ha a probléma gyökerét szüntetik meg. Amennyiben valami miatt nem lehet 1enlőre, ezt az állapotot tegye elviselhetővé, és majd az idő megold mindent. Nagyon jó ilyenkor a munkaterápia, a sport, a versírás, kinek mi.. De a gyógyszerektől az Isten mentsen meg mindenkit.. Ez csak a tüneti kezelésre jó, és csak ideig-óráig. Mindegyiknek van mellékhatása, ami súlyosbíthat a depresszión, ráadásul függőséget is okozhat.
Az nagyon jó, ha az ember "kibeszéli" magából, de amikor én voltam ilyen helyzetben, engem senki sem hallgatott meg, nagyon egyedül voltam.. Nekem az állatok közelsége sokat segített. Őbennük nem csalódtam, mert feltétel nélkül szeretnek és nagyon őszintén. Hálásak minden jó szóért, mindenért, amit csak adsz nekik. A szeretet a gyógyír ! Ha jót teszel másokkal, az Isten megsegít ! Ezt tapasztalatból mondom !!!
írd csak ki magadból! az segít! nekem is szokott!
egyébként van kiút!
ahogy megvan a "befele menet", úgy van ajtó a "kifele menethez" is.
más kérdés, hogy milyen gyorsasággal történnek dolgok, és mennyire gyökerezik mélyen a probléma, s hogy mennyire "ivódott bele" a szerencsétlen egyedbe a "kátrány".
valakin már csak szakember, és gyógyszeres kezelés tud segíteni. lassú folyamat, és olyan, mintha egy redőnyt engednénk lefele, és mindig egyre kisebb, és kisebb fény szűrődne be. s a végén teljes sötétség. mondjuk ez a kis képzavar, most pont az ellenkezőjét hívja elő az emberben, de csak a gyógyulás folyamatát próbáltam így szimbolizálni, vagy mifene...
na, ez olyan keveredettre sikerült, hogy inkább nem is pofázok tovább!
Uff, én beszéltem!
tik meg legyetek boldogok, ha tudtok!
Írj csak! Azok, akik olvassák, majd eldöntik, tetszik-e nekik.
Egy csomó depressziós irodalmárunk van, akiknek gyönyörű műveit a mai napig olvassuk, tanítják...
József Attila, Tóth Árpád, Ady Endre, stb... mind depisek voltak.
Jobb ha kiadod a fájdalmat valahogyan magadból.
Sziasztok!
Most megint nincs kedvem. Ma még semmi nem jött össze. Megyek inkább aludni, akkor legalább nem vagyok útban, meg nem csinálok kárt. Naplót nem írok. Elég negatív lenne visszaolvasni, mert olyanokkal írnám tele, hogy xar az élet meg csomó negatív dologgal.
:-)
kevés :-) tessék kimondani: igen, valóban megdicsérték többen is, hogy klasszul írok. meg azt is: lám, érdeklem az embereket.
egyébként nem csak itt vannak ilyen emberek, a te környezetedben is, még ha a családod nem is elég támogató. az egy nagy lépés, amikor rácsodálkozol arra, hogy nem a te bajod az egyetlen a világon, nem csak neked rossz, míg más mindenkinek könnyebb, nem vagy se rosszabb, se szerencsétlenebb se betegebb másoknál. nyitva van egy csomó lehetőség. ha egyelőre nincs máshol barátod, közösséged, akkor gyere, és beszélgess itt. utána majd alakul más téren is, mert ez átlendít az "egyedül vagyok, de szar nekem, sajnálom magam" korszakon
szóval hajrá, ha egyelőre nincs másra mód, legyen online közösséged. később egészen biztosan lesznek nem virtuális kapcsolatok is
szerintem kezdj el naplót írni itt a hoxán, annyi érdekes emberke teszi ezt - a maga örömére, fejlődésére.