Van értelme így a szünetnek szerintetek a kapcsolatomban? (beszélgetős fórum)
Én gondolkodtam ezen, hogy miattam van-e ez hogy ő ennyire nem akarja ezt a dolgot. De nekem ezt fontos volt tudni, mert a válasza mindig csak a nem tudom volt, és egy 38 éves férfi nehogy már ne tudja... És nekem ez a házasság dolog, és gyerek, nagyon fontos. nem miattam nem akarja :( nem azért mert én nem vagyok elég jó neki. Hanem mert ő nem érzi.
Tudod úgy képzeld el ezt az egész dolgot, mintha egy maréknyi homokot akarnál megtartani a két kezedben. Minél inkább szorítod össze a két kezeddel, annál több pereg ki. Viszont, ha finoman fogod a két kezedben azt a maréknyi homokot, akkor az ott marad.A férfiak nem szeretik ha megfojtják őket a nők, minél durvábban erőlteted a házasságot, meg a gyerek dolgot, ő annál inkább nem akarja majd. Sajnálom, hogy ezt írom, de szerintem lépj tovább, még fiatal vagy és még megtalálhatod a hozzád illő férfit,akivel azonos elképzelésed van a jövőt illetően.A felnőtt emberek nem képesek a változásra, csak akkor ha áldás vagy tragédia éri őket. Egy hónap alatt nem lesz semmiféle pálfordulás nála, ha két és fél év alatt nem tudtad elérni nála azt, hogy többet akarjon tőled, akkor egy hónapnyi "szünet" alatt sem fogsz nála semmit sem elérni. Nem akarásnak nyögés a vége.
Nem, inkább ez nem is szünet. Szakítottam vele, elköltözött, utána ő próbálkozott. Megmondtam neki, én mikre vágyom, ha ezeket ő nem tudja/akarja vállalni, vagy nem érzi, akkor mindkettőnknek jobb, ha külön folytatjuk tovább. ez inkább nem is szünet, hiszen úgymond vége, de talán még lehet egy esély, ha nem beszélünk és vitatkozunk állandóan.
Egymás mellett nem lehet gondolkozni, csak külön?
Továbbra sem értem ezt a szünet dolgot. Ez olyan, mintha ezzel akarnád döntésre kényszeríteni.
Egyetértek az előttem szólókkal. Ez nem olyan kis nézetkülönbség, amit egyik napról másikra meg lehetne változtatni. Amúgy meg nem is kell. Elhiszem, hogy most nagyon nehéz, de próbálj túllépni rajta. Mert ha szülnél is neki, a végén mind a ketten boldogtalanok lennétek. Szerintem. Sajnálom.
Ne egy úton gyalogoltok az biztos! Ha 38 évesen még nem akar családot, akkor vagy defektes, vagy nem szeret eléggé téged. Na azt meg be ne vedd, hogy ha elmegy bulizni, csak a söröskorsó alját nézegeti.
Nem tudom... Úgy érzem muszáj ez a szünet, hogy átgondoljuk a dolgokat. Lehet, hogy majd én érzem azt, hogy köszönöm nem akarom tovább :)
Nem volt igazán randi, csak találkoztam egy sráccal, dumálni (inkább hiánypótlóként használtam)
Te ha már mással randizgatsz, akkor mit akarsz tőle? Tök könnyen túllépsz, úgy tűnik
Tegyük fel úgy lesz ahogy írtad. Több együtt töltött idő, és elfogadod, hogy kéthetente bulizik. Gondolod, hogy ettől megjön a kedve a gyerekvállaláshoz? Kutyából nem lesz szalonna. Esetleg szülsz neki egy gyereket, utána mi lesz? Ugyanúgy eljár bulizni?
Inkább keress magadhoz valót.
Ő eldönti akarja ezeket a dolgokat amiket én, ha nem hát nem. (mivel amúgy sosem volt biztos a dolgában)
Ha igen, akkor alkalmazkodjon abban, hogy nekem igenis több együtt töltött időre van szükségem. És cserébe, én is elfogadom, ha néha pl. kéthetente el akar menni a haverokkal.
Elárulod hol van abban kompromisszum, hogy te családot akarsz, ő meg bulizni? Itt valamelyikőtöknek le kell mondani a vágyairól, mert a két út teljesen más. Bármelyikőtök is mond le, az nem lesz őszintén boldog.
Ismerem őt annyira, hogy tudom, nem érdekli más nő.... Ebben 1000%ig biztos vagyok.
Én kértem a szünetet, illetve én először szakítottam vele, de miután ő "próbálkozott", így azt modntam, hogy gondolja át ezeket, hogy képes-e rajta változtatni, és utána megbeszéljük, hogy esetleg folytatjuk-e vagy sem.
Szerintem felesleges egy olyan emberhez ragaszkodni, aki nem foglalkozik a te igényeiddel.
Ott vagy mellette a bulikban? :)
Egyébként nekem az a véleményem, hogy egy felnőtt párkapcsolatban nincs szükség szünetre, mert tudjuk, hogy a másikat akarjuk, akkor is ha hisztis, és akkor is, ha haverozik. Meg tudjuk beszélni azt, ami bánt és közösen törekszünk arra, hogy mindkettőnknek jó legyen.
A szünet arra jó, h nyitva hagyok egy kiskaput a másikhoz.
Ismétlem, voltam én is ilyen helyzetben, de soha többet nem akarok. Aki valóban szeret engem, az nem fog ilyennek kitenni, az velem akar lenni.
nem, nem. Ilyesmi nem lesz. Ő nem lenne mással. Mondta is, és kért engem is (nekem már volt egy randim valakivel), de kért engem is hogy akkor addig ne.
jólvan, akkor én nem ringatom bele magam semmibe... Most én is csinálom a dolgaimat ebben az egy hónapban, igyekszem átgondolni, tudom, nekem is változnom kell dolgokban, nem miatta, hanem amúgy is, például nem hisztizni annyit, kicsit könnyedebben venni a dolgokat, nem rágörcsölni mindenre. És nem megsértődni minden hülyeségen, és jobban megérteni a másik érzéseit. Ezek az én hibáim.
Nem kötelező gyermeket vállalni.
Szóval van olyan nő és van olyan férfi, aki nem akar gyereket.
Nem kell azon izgulni, hogy jaj ő nem fog magának találni senkit? Előbb magadat rakd rendbe és aztán foglalkozhatsz vele, ha akarsz.
Az, hogy most szünet van és hiányoztok egymásnak.........Szakítás után is ugyanez van. Hiányzik a másik, rossz egyedül, tisztábban látod a dolgokat, DE tanulsz belőle és a kövi kapcsolatodban már nem követed el ugyanazokat a hibákat, de a hiányérzet miatt nem fogsz visszamászni az exhez...
Az már az ő problémája. De jelen állás szerint neki nem is való kapcsolat. A szünet pedig szerintem azzal fog telni, hogy te végigszenveded, ő meg haverozik. Max ha nagyon egyedül lesz, és senkit nem szedett össze egy buliban, akkor kibékül veled, aztán pár hónap múlva ugyanitt tartotok.
Én azt javaslom, hogy inkább szakítsd meg vele a kapcsolatot és érezd magad rosszul pár hónapig, mint hogy egy-két év múlva is ezen rágódj.
Lehet, hogy nem. Vagy majd mindig egy fiatalkát keres aki mellett fiatal marad.
Vagy 40 után rájön, hogy mégis kéne család. Bármi lehet, hátha az 1 hónap várakozás megváltja a dolgokat.
Oké, csak akkor ő soha nem talál magának nőt? Mert amúgy nem tudom ezt ki viselné el...
Nem rángatom magam.... Csak gondoltam, hogy egy hónapot adok neki is és magamnak is. Talán én is rájövök, hogy nem akarom már ezt. És ő is rájön, hogy jobb így.
Ennyi idősen nem változik már senki.
Ha 38 év alatt nem alakult ki benne a család iránti vágy, csak a haverok, buli stb. akkor nem 1 hónap alatt fog pálfordulás történni. Megpróbálhatja becsapni önmagát, de egy idő után visszatér a valódi énje.
Oké, de ő sem biztos magában, mert mondja, hogy nem jó egyedül, nem érzi jól magát, meg hiányzom. Talán rájön hogy mégis el akar köteleződni.
Ha 38 évig nem fogalmazódott meg benne a vágy, akkor most pár hét alatt mi történne? Biztos hiányozni fogsz neki, és akkor megígér fűt-fát, aztán megy minden ugyanúgy. Nem téged akarlak bántani, de nem szabad magad hiú reményekbe ringatni.
Sztem hagyd hagy mennyen s reptesse a szárnyait ! Ennyi időssen nem akarja elkötelezni !
Jó. De lehet hogy ez idő alatt meggondolja magát, hogy mégis vágyik gyerekre és családra. Vagy ha normális lenne, akkor nem akarna minden hétvégén elmenni a haverokkal?
38 évesen még mindig a buli meg a haverok a legfontosabb? Nem akarlak elkeseríteni, de nem fog változni. Teljesen mást akartok az élettől. Én is voltam ilyen kapcsolatban, és egy darabig vártam, de aztán továbbléptem. Jó döntés volt! :)
További ajánlott fórumok: