Valóban selejtes az a nő, aki 30 éves korára nincs férjnél? (beszélgetős fórum)
nem,nem selejtes egyentalan,elvezd ki az eletet hiszha ferjhez mesz tokre megvaltozik az eleted!
Nem a férjezettségtől selejtes valaki.
mélységesen fölháborodtam,mikor egy idősödő férfi mondta,milyen nők voltak a fürdőben.lógott a mellük,legszívesebben mondtam volna,néztél tükörbe? most mondjam,hogy neki sem sikerült egy nőt kifogni?mindenki úgy él,ahogy tud,vagy ahogy szeret.
ránk is azt mondták,hogy öreglányok leszünk.azért kellett volna férjhez menni,szerelem nélkül.mit mondjak,nem sok öröm volt benne.később jött a szerelem,de férjhez menni soha többé nem akartam.
Nincs sablonminta, nincsenek egyforma életek.
Én meg általában ugyanezt nőktől hallottam, aki kijelentéseket tesz, annak lehet nem ártana egy kis önvizsgálatot tartania. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor valaki arról tart a neten "eszmefuttatást", hogy milyen buták is az emberek, de nem tud egy többszörösen összetett mondatot összerakni, a gondolatai nem összefüggőek, illetve ha mindez nem lenne elég, még az alapvető helyesírási szabályokkal sincs tisztában. Általában azok az emberek értékelik a leginkább túl magukat, akiknek erre semmi okuk nem lenne.
Régen ez volt a közvélekedés, hogy aki vénlány marad az selejtes, azért nem kelt el. A mai világban azért 30 évesre ilyet mondani ? Nincs kőbe vésve már, hogy mikor kell férjhez menni, az sem, hogy házasságban kell élni.
Nekem is mondta egy férfi, hogy tudom milyen nyomorék nők vannak a társkeresőkön, ahol próbálkozik? Azzal zártam le, hogy pont olyan nyomik, mint te férfiban, te se kellesz másnak. Lehet, aki téged megszólt ő is selejtes.
Ahány emberrel, annyi nézőponttal találkozhatsz. A lényeg, hogy ne mások véleménye határozzon meg téged. Mindig lesz valaki, akinek nem tetszik az, amilyen módon élsz.
Azért szerencsére kezd alábbhagyni az a felfogás, hogy a nőknek ebben legyen mérendő az értéke.
mit mondjak,a faluban ő volt a legjobb.az orvos,állatorvos,tsz.elnök nős volt,így hát nem volt nagy választék.bár egyszer mondta nekem,bár engem vett volna el,de én a vitát utálom,inkább világgá szaladtam volna.
Akkor itt nem az volt a gond, hogy korán ment férjez, hanem rossz emberhez ment hozzá. Jól házasodni lehet korán is,és később is lehet rosszul.
volt egy munkatársam,nagyon csinos nő volt,aztán,hogy szabaduljon otthonról korán férjhez ment.de aki elvette,csak szakmunkás volt,holott világéletében arról ábrándozott,hogy ül egy nyitott autóban, gazdag pasi mellett,haját fújja a szél.amit a férje keresett Szovjetunióban seperc alatt elszórták.csak a combot,mellét ették meg,a többit a kutya,meg a rengeteg maradék felvágottat.mikor utoljára láttam,a teszkóban pakolt,mellette takarított,hogy az albérletet ki tudja fizetni.sosem voltunk anyagiasak,mikor pénztárosként dolgoztam,ott volt a rengeteg pénz,nekem csak egy dolog.bejött egy pacák kiguvadt szemmel nézte,kiküldtem.
A környezetedben gondolom ezt látod, de valójában a hajadonok és házas nők között is ugyanúgy van elviselhetetlen vagy pénzre hajtó stb.
Nem látok semmi összefüggést.
Ha belegondolok, sok kellemes házas nőt ismerek. Olyankor sajnálom is hogy már házasok :)
Törvényszerűen minden, de legalábbis a legtöbb fiatalon házasságot kötő nő így jár?
Mert eddig itt csak ez a két véglet érdemelt említést. Az egyedülálló boldog, és a rossz házasságban élő boldogtalan. Azért megkockáztatom, hogy léteznek jó házasságban élő nők is.
nem lehet általánosítani sem.nálunk a takarítónő borzasztó gyűlölködő,utálatos volt.szidta a testvére gyerekeit is,hogy csak a pénze kell.meg volt egy boltos,elég jómódban éltek,őt senki se a pénzéért vegye el,hát másért nehéz lett volna.
Nem akarok a kérdésre válaszolni, nem érint nem is érdekel, soha nem foglalkoztatott, de annyit megjegyeznék a témával kapcsolatban, hogy a hajadon családi állapotú nök sokkal elviselhetőbbek, kellemesebbek, nyugodtabbak, mint a fiatalon házasságot kötő anyagi problémákkal küzdő, csak pénzre hajtó, gyerek és minden más által kimerített férjezett sorstársaik.
a szerelem nem realitás kérdése szerintem.
nyilvánvaló.régen legtöbben csak akkor álltak kötélnek,ha elvették őket.senki sem akart szégyenben maradni.mondjuk fogamzásgátló híján.
Manapság 30 évesen még a legtöbben nem hazásodnak és szerintem nem azért mert selejtesek.
Inkább mert a férfiak nem hajlandóak olyan számban házasodni mint 50 évvel ezelőtt. Ennek is megvan az oka természetesen. Sokkal könnyebb nőt szerezni hazásság nélkül mint 50-100 éve. Szinte már erőfeszítést sem kell tenni annyi a könnyen kapható nő van.
És a nők között is egyre több aki nem kíván hazásodni.
Szerintem azzal sincs gond, ha valaki esetleg "selejtesebb". Legyen az nő vagy férfi. Ha reális elvárásai vannak, akkor fog magának párt találni.
mondta a vejem,hogy könnyen adom a lányom,én,mikor volt itt olyan,akire rá sem tudtam nézni,olyan ellenszenves volt.
a szerelmet nem lehet erőltetni,vagy van,vagy nincs.
Idén lettem 30, van párom és épp folyamatban az összeköltözés. Voltam jegyese is valakinek korábban, de otthagytam , mert az anyja és cselédje voltam egy személyben egy idő után.
Szóval férjhez mehettem volna 25-26 évesen és akkor most nem lennék egy "selejt" , viszont cserébe lennék egy megaszalódott lábtörlő .
Kérdés, hogy most akik fél meg 1 év után septibe házasodik 80%-a fog elválni és marad a nyakán a sok hitel meg egy összeomlott kisgyerek arra mi lesz majd a "gyűjtőszó" ?
Persze én is vágyom már a lánykérésre valahol a szívem mélyén, vagy akár a gyerekáldásra, de NEM minden áron.
a lányom táncos meditációt tart,vagy mit,általában az önmagunk megismerése,a múlt,a sérelmek elengedése,ami nekem sosem sikerült,mondom nálam jobban senki sem ismeri magam.tudom a hibáimat,van bőven,hát jó tulajdonságomat?most barátságosabb vagyok az emberekkel,mint régen.bár a gyanakvás bennem van,mikor valaki rám mosolyog.ez,most rajtam nevet.
Húgom is viszonylag hamar férjhez ment.
Hiába én voltam a falu legszebb lánya( valóban)
Nem kellettem feleségnek.
Illetve aki ék én kellettem ,nekem nem kellett és fordítva.
Azért ,hogy férjnél legyek nem éreztem értelmét.
Családom nem cseszegetett emiatt.
Inkább a kisváros lakói néztek rám szánakozva.
Fogtam magam és bejártam a fél világot,majd megtaláltam a férjem.
Na,most már irigységet tapasztalok 😉.
De ez az én utam volt ,másnak bejön a gyors férjhez menés és gyerek szülés.
hidd el régen más volt,az apám kiszekált a világból,ott volt a 21 éves húgom,akiért vetélkedtek a fiúk,egyikbe sem volt szerelmes,volt,aki öngyilkossággal fenyegetőzött.elköltözni nem tudtam,ezért kényszerből férjhez mentem.egy év múlva elvált voltam,mégis magasabb státusz,mint a vénlány.pár évre hazaköltöztem,aztán megszületett a lányom,vettem egy kis házat,nagyobb nem is kéne,mert fűteni sem tudnám.
Akár férjhez mész, akár nem, a boldogság szempontjából nagyon fontos megtanulnod nem törődni mások véleményével. Bármit csinálsz, mindig lesznek "jóakarók", akik jobban tudják, mit és hogyan kellene csinálnod. Nincs az a férj vagy gyerekmennyiség, amivel mindenkinek megfelelnél. Tehát a legeslegfontosabb, hogy békélj meg magaddal, és ne törődj vele, hogy ki mit mond. A többit meg az élet úgyis rendezi.
Aki mondta ,az a selejtes.
Egyébként én 39 évesen mentem férjhez.
Semmiről nem maradtam le( gyerekről igen ,de az tudatos volt )
mint a lányom,42 éves,a vejem 47.mindkettőnek az első házassága.
További ajánlott fórumok: