Valakinek úgy elmondanám... (beszélgetős fórum)
orvoshoz járok-. Tulajdonképp nekem érzékszervi csalódásaim vannak, ma pl savanyúnak éreztem a coca colát, nagyon gáz....ilyenkor megijedek, és várom, mi bajom lehet tőle. és sokszor nem tudom, hogy táényleg savanyú, vagy csak én érzem annak... :-((((((((
Ha így tudsz írni a bajaidról, szerintem nem lehetsz bolond, bár én nem vagyok szakember. Borzasztó lehet,mindenképpen orvosi segítség kellene,bármilyen áron. Én legalábbis nem tudnnék így élni. (Én is voltampánikbeteg, depis, kicsit kényszeres, de a mérték nem mindegy, én néhány hónap után rendbejöttem, orvosi segítséggel, azután a szintentartás miatt bogyó még évekig, de legalább "normális" életet élek)
Beteges takarítás, akár éjszaka is...Tudatosítottam magamban, hogy nálam ez a miatt van, hogy mivel belül nem tudok rendet rakni, nem vagyok kiegyensúlyozott és megbékélt, ezért külső dologban pótlom ezt. megpróbáltam elérni azt, hogy ne az töltsön el elégedettséggel, ha ragyog a lakás, hanem az, ha megnézek a családommal egy jó filmet, akár egy szemétdomb közepén is a nappaliban. És nem dőlt össze a világ, pár nap múlva közösen kitakarítottunk (mértékkel) ma már nem csinálok minden hétvégén nagytakarítást, sőt...és nem problémázok a rumlin sem, persze ésszerű határokon belül. Én nem a betegségek miatti félelem miatt takarítottam. A generalizált szorongásból és hipochondriából nem tudom, hogy sikerült e kimásznom, velem a cipralex csodát művelt néhány hónap alatt és most tünetmentes vagyok.
Te csak takarítottál vagy olyan is volt mint apám testvérénél,rengeteg kézmosás és fürdés?
Sikerült kimászni belőle? Hogyan?
A kakónak van egy jellegzetes kesernyés íze. A legtöbb keksz tartalmaz savanyúságszabályozó anyagot, amik savanykás ízt adnak. Az ízfokozók általában umami ízt idéznek fel, ami olyan édeskés-savanykás, de a nyáltermelés "máshonnan és másképp indul2 érzést vált ki. Akkor te nagyon jól és helyesen érzeted ezt az ízt. Eljöhetnél a csapatomba érzékszervi bírálónak :-D.
Én élelmiszerminőség-biztosító mérnök vagyok és élelmiszerek érzékszervi vizsgálatával is foglalkozok. Egy élelmiszer jellegzetes ízének kialakulása több íz összetételének keverékéből áll. Van benne savanyú-édes-keserű-sós ízű alapanyag is, és ezek kombinációja alakítja ki a jellegzetes ízt. ráadásul ma már a fémes és umami alapízűalapanyagok is megtalálhatók. lehet, hogy a te nyelved, ízlelőbimbóid valamelyik ízre specifikusabban reagálnak, jobban érzed.ha egy ételnek mellékíze van attól sem lesz semmi bajod. ha utóíze attól sem. Én hipochonder vagyok és generalizált szorongással küzdök, voltam én is kényszeres takarító...a kajáktól megnyugodhatsz, azoktól nem lesz semmi bajod, hidd el.
Valószínű, valami adalék anyag indít be nálad egy ilyen" más ízt érzek "folyamatot.Ebben a kekszben biztos volt olyan íz amiért így reagáltál. Ezek tények, és ne gondold hogy , hülyeség. Át fogsz lépni ezen csak kell hozzá idő!Bátor erős nő vagy, aki le tudja győzni, csak ne akard egyszerre mindet!Szép lassan apró lépésekkel haladj előre, menni fog!:)Azzal, hogy ki mit mond, ne törődj, mert nem ők érzik amit te, fogalmuk sincs róla, mit élsz át.Mindenki másképpen éli ezt meg, ami az egyiknek semmiség, a másiknak nagy dolog! Át fogod vészelni ,meglátod, és büszke leszel magadra, hogy ha nem is mindent, de sokat legyőztél abból,ami most még kikészít!Én, nagyon drukkolok neked!:)
Gizus, nagyon rossz...ma pl ettem a kekszet, és savanyúnak véltem, ettől olyan rosszul lettem, győri édes kakaós keksz... az agyam tudta hogy HÜLYESÉG, BAROMSÁG, de olyan halálfélelm kapott el, hogy víz levert rögtön, jött a pánik...nagyon rossz, régebben sokkal rosszabb volt, de nem akarom elhinni, hogy nem vagyok képes túllépni már ezeken ennyi idő elteltével sem.
Most, hogy így végig olvastalak, becsüllek, hogy így küzdesz!Jársz orvoshoz, próbálsz úrrá lennia pánikon, és a többi nehézségen!Hidd el, nem mindenki képes erre, inkább belesüllyednek a maguk kis világába,mert nem éreznek erőt a küzdéshez!Neked erőt ad a gyereked, akikért muszáj, és kell is hogy küzdj, mert fel kell nevelni őket!Ez már egy pozitív dolog, látszik,hogy nagyon akarsz jobban lenni,és el is jön az az az idő.Most valahogy nehezebb, de menni fog, mert képes vagy rá!
ez a tisztaságmánia alegkevesebbb nálam... :-(
Nos ami a betegségektől való félelmet illeti és a takarítást,ez apám testvérénél van jelen.A többit nem ismerem.
Ő rengeteget mosott kezet,fürdöt napi több alkalomal és a házat is folyton takarította.
Járt csoport terápiára.Ott először azt ajánloták hogy bátmenyire is fél hogy megbetegszik ne moson azonal kezet.Először próbáljon várni félórát,majd egy órát ès így tovább mielőtt kezet mosna vagy fürdene.Amikor ez sikerült gyakorlatilag betanitottak neki egy kézmosást és minden kézmosáskor el kell magában mondania hogy ez most nem helyes,tudom hogy én gondolkodok roszúl és a sok kézmosásal csak a bőrt teszem tönkre a kezemen.
Most ott tart hogy a kézmosása szinte normális,fürdése napi egy alkalom,a ház takarítása viszont még fenáll.
A többihez sajnos nem tudok hozzá szólni.
kényszeres számolás, takarítás, irtózom a fertőzésektől, félek minden betegségtől, legfőképp a hányástól, késnyszeresen visszatérő gondolataim vannak, miszerint beteg leszek az ételtől amit elfogyasztok.Ezért inkább sokszor nem eszem, vagy minimálista, és ha ne adj Isten fura ízt érzek...nos akkor jön a halálfélelem.ami órákig tart.
Pánikbeteg vagyok,a rohamokat ismerem.De én most próbálom letenni a nyugibogyót.
Azért próbáld meg a csoportterápiát,magad miatt és a gyerekek miatt.
doki szerint áéletem végéig gyógyszer...nos oké, de attól még bennem vannak a dolgok, és nem emelhetjük a dózist, mert akkor zombi voltam, és nekem itt van két gyerek, akikkel törődni is kell, nagyon nehéz...persze szívesebben feküdnék néha teéljes agykikapcsolással, de nem tehetem meg, és ezzel maximálisan tisztában vagyok. A rohamok a legrosszabbak, amikor bepánikolok, és várom a halált...
Minden eset más és más,az messze nem biztos hogy nem lehetne rajta javítani vagy teljesen meggyógyítani!
Nem biztos,hogy orvosolható,tesóm 13éve skizofrén.
Amúgy meg ilyenkor az ember szégyeli a dolgokat,szorong,fél erről szemtől szemben beszélni másokkal vagy mások előtt.
Ha a probléma csak így lenne orvosolható, akkor miért is ne?
A tesóm skizofrén,apám testvére kényszeres takarító,anyám pánik beteg,unokatesóm az egyik epilepsziás.Szóval van nálunk is minden.
Az alapján amit leírtál szerintem nem pontos a diagnózisod,mert ez mind igaz a tesómra is aki skizofrén .
Először is semmi önbizalmad.Ezen segíteni kell.Keresned kell valami amiben örömöd leled és napi szinten foglalkozni vele.
Ez lehet ének,rajz,tánc vagy épp a gyerek........
A sport sokat segíthet a belső feszültség oldásában,szorongáson és a depreszión is.Àlltalában az úszást,táncot,fútás,aerobikot ajálják.
Vezzess pozitiv naplót! Fogsz egy fűzetett és minden nap le írod azt ami jó történt veled.Ennek nem kell nagy dolognak lennie,példáúl: jót játszottam a gyerekel,valaki megdicsért....
Időnként átolvasni,önbizalom növelő.
A kényszerbetegség nehezebb gond,pontosan milyen kényszer cselekvésed van?
Tehát ahhoz be kellene feküdni??A kicsi gyerekre való tekintettel nem lehetne azt megbeszélni hogy csak bejársz arra az időpontra?
Sajnálom:(
Nekem soha nem volt ilyen problémám, és el sem tudom képzelni, hogy valaki ilyen gondokkal küzdhet.
Talán abba kapaszkodhatnál ami fix és normális az életedben. Ezt biztos, hogy helyesen el tudod dönteni, hiszen ezt a fórumot is kiírtad.
járok hozzá, de csak kórházi körülmények között lehetne szó csoport terápiáról...
Akkor a családodnak ne is beszélj róla,mert mégjobban leépítenének.Én elmennék agyturkászhoz,és kérném,hogy legyen olyan beszélgetés ahol ilyen betegekkel lehet beszélgetni,mindenkinek jobban menne a gyógyulás.Ez lehetséges lenne?
a gyerekek még kicsik, 2 és 7 évesek, a férjem nem bírja már, neki nem is mondom, a család szerint meg bolond vagyok...lehet hogy az vagyok, de akkor is jobban esne ha segítenének, ha elkezdem mondani nekik, akkor nem lehurrognának, hanem meghallgatna valaki...
A család alatt a férjedet és a gyermekeidet is érted?Mert,rájuk lenne a legnagyobb szükséged.
Jó úton haladsz,ha tudsz róla beszélni!
diagnózisom? ha már lúd, legyen kövér,. kiteregetem a szennyest... az orvosok szerint bipoláris zavarom van, kevert fázisú, mellé ocd, elsősorban rumináció, mellé generált szorongás, nos kényszeres is vagyok, nagyon rossz...évek óta gyógyszereken álek, kivéve aterhességeimet, akkor borzasztó volt, de kibírtam valahogy...de ez egyre rosszabb, a család teljesen hülyének néz...minden napom egy túlélés. Mindemellett járok dolgozni, járok havonta orvoshoz, sőt, ha gond van, soron kívül fogadnak, gyógyszert szedek, és mégis, úgy érzem be vagyok zárva a saját börtönöbe. A hallucinásiók és érzékcsalódások a legborzasztóbbak, volt hogy nem is ettem sokáig szinte semmit, ez hónapokig értem, mert mindennek más íze volt, ami és pánikoltam....
Ezígy élből kevés ahhoz, hogy bárki segíteni tudjon.
Nem vagyok orvos,de szerintem kevés az önbizalmad!!
Kelj fel úgy,hogy akkor is megmutatom nektek!!!
Vagyunk itt páran akik szívesen meghallgatnak,ha gondolod.
További ajánlott fórumok: