Vajon meddig lehet bírni, hogy hazugságban éljünk? (beszélgetős fórum)

Azért túlzás lenne ezt állítani :)

Te tudod mi az igazi megoldás?

... úristen ne válás alatt akarj bizalmat építeni! :))) A válás időszaka ez kemény időszak... 0 bizalom, 0 megértés, 0 empátia... evvan, mindenki ezerrel sértve van benn. Akkor lehet újra építkezni, ha elváltak egymástól az emberek.. és kialakítani egy másfajta kapcsolatot, nem ezt kell továbbépíteni, meg továbbnyújtani... meg mittoménmitcsinálni vele.

Ha döntöttél, hogy elváltok, akkor mint a villám... mindenki sír, mindenki beledöglik, ez természetes általában.... azért kell gyorsan, és aztán hajrá, építkezni újra. Értelmes embereknél simán megy. :)

No, ez megint izgi kérdés... mert egyfedél alatt vagyok kénytelen lakni vele, empátiából arra gyúrok, hogy békével tudjak elválni tőle... ez a folyamat zajlik most tulképpen, de a bizalmat ehhez is vissza kell valahogy építeni. Nagy lépés ez az én életemben, nem akarom ezt sem elszúrni.

Eddig mindent megoldottam, megszereztem, elvégeztem amit akartam. Most ezen dolgozom és igyekszem most is minőséget alkotni.

Figyuszkáim:)))...

Tényleg, mire értitek, hogy késő?

Mire késő?

Én semmiben sem vagyok biztos... azért írom mindig, hogy goooondolooom, szeeerintem... meg illlyesmi.;))

Igen. De ez számukra nem probléma. "Zsigerből jön".

És fel sem fogják, hogy mit csinálnak...

Kösz, megvagyok. Túlfizettem, ráfizettem, de még megvagyok. Minden vihart túl éltem eddig... tán ezt is. Tudod, először a lepényhal, aztán a többi... a remény hal meg utoljára:)))

A beleadás mértéke meg tényleg egy igen érzékeny dolog, nehéz kicentizni... Én most biztosan elméreteztem az odaadást.

A problémák megoldása OK, de nem mindig és nem mindenáron. Minden probléma megoldható, ez tény és nem vitás..... de megéri? Mind megéri a belé fektetett energiát... valahol egyszer olvastam, hogy nem szabad túlfizetni a dolgokat. Mindenbe annyi energiát szabad belefektetni, amennyit ér. És vannak dolgok, amikbe több oldalról kell az energiát belerakni, egyébként magára marad az ember... nos azt se szabad... szerintem.

Most épp hogy állsz?

Hogy meddig lehet bírni?

Örökké!

Vannak, akik egész életükben csak hazudnak. Lehet, hogy egy idő után azt sem tudják, hogy mi az igazság, és mi a hazugság.

És mindig hazudnak, függetlenül attól, hogy a hazugságuknak fontos-e, vagy sem. A lényeg, hogy ne mondjanak igazat!

Fúúú! ez jó kérdés. Biztosan volt, ahogy írod. Azt hiszem, hogy a sok év alatt én magam toltam félre, léptem át, néztem levegőnek az ilyen fajta lehetőségeket - merthogy vallom én is a létezésüket -, nem hogy kerestem volna. A problémák megoldását tartottam szemelőtt.

Persze rengeteget meg is oldottam, a bizalmam töretlen volt, ahogy szilvamama írja mgáról, pont úgy.

Lhara! Arra lennék kíváncsi, hogy ha visszanézel... volt-e lehetőséged a kilépésre, továbblépésre?

Én azt mondom, és abban hiszek, hogy az élet elénk rajta a változtatáshoz a lehetőségeket, nem egyszer és nem kétszer, többször is.... kíváncsi vagyok, Te ezt hogyan érzékelted, hogyan látod. :)