Úton a szerelemhez... (beszélgetős fórum)

Ez de jóóó:))

Hót cuki.

A szerelem az egy kissé bonyolultabb dolog annál mint hogy szeretnem kell,mert ő is azt érzi!

Én anno sok sok évvel ezelőtt panelban laktam,és kinéztem az ablakon,megláttam egy srácot,akkor és ott azt mondtam,nekem Ő kell,pedig azt sem tudtam ki Ő.Azóta a férjem,de a szerelem,az nem első találkozásnál alakul ki!

Igaz,amit írsz,de pl.én amikor megismerkedtem egy szülinapi buln a barátommal,tudtam,hogy ebből szerelem lesz,nem is akármilyen!

Ahogy egymásra néztünk..nagyon durva volt,és ezt a többiek is észrevették.

Sziasztok!

Kezdeném a személyes történetemmel és szeretném, ha Ti is megosztanátok a tapasztalataitokat velem. Ki hogyan, milyen körülmények között lett szerelmes, hogyan alakult ki, voltak-e az elején kételyei.

Szóval kezdem:

Közel 3 hónappal ezelőtt megismertem egy férfit, akivel gyorsan egy hullámhosszra kerültünk. Tetszett/tetszik külsőre, vannak közös vonások bennünk. Az első hetekben úgy éreztem, megnyertem a főnyereményt.

Viszont ő már a második találkozásnál azt mondta, hogy szeret és csak rám várt eddig. Mindent rám tett fel, én vagyok az utolsó esélye a boldogságra. Sürgeti az összeköltözést...mindent.

Szégyen, nem szégyen: megijedtem és elbizonytalanodtam. Tegnap nekem is szegezte a kérdést, hogy: Te nem szeretsz engem?

Mondtam neki, hogy de igen, csak nem vagyok annyira szerelmes Beléd, mint Te belém. Mert nem hagyta bennem lassan kialakulni ezeket az érzéseket, hanem szinte belekényszerített abba, hogy "szeretnem kell" őt.

Most amúgy is rossz időszakomat élem, kimerültem, feszült vagyok, ideges és nem tudok reálisan gondolkodni.

Nyomaszt, hogy nem tudom azt érezni iránta, amit megérdemelne és amennyire ő szeret engem.

A Ti véleményetekre, vagyis tapasztalatotokra lennék kíváncsi, hogy hogyan alakultak az ilyen dolgok nálatok. Azonnal szerelem volt vagy csak később alakult ki? Milyen kétségeitek voltak egy kezdődő kapcsolatnál?

Köszönöm mindenkinek! :)