Utált már titeket a párotok családja minden ok nélkül? (beszélgetős fórum)

Utálnak, mert szerintük elrontottam a fiúkat. Vagyis az anyja és a nagyanyja gondolja így.

Olyanokra gondolnak, hogy pl. nem hívja fel mindennap az anyját rögtön, ha hazaér, hogy jelentse, hazaért a munkából. Nem arról van szó, hogy ne beszéljen velük, de én gyerekesnek tartottam, csak azért telefonálni a másiknak, mert hazaért a munkából.

Vagy a leves után vagy közben iszik a férjem, és én rontottam el, mert ez meg volt neki tiltva. Esetleg a barátaink átjönnek este. Na ez a kedvencem. Amikor minden bunkónak elmondják a barátainkat, mert mondjuk este 10-kor még ott vannak nálunk, és milyenek, mert már rég aludniuk kellene nekik is, meg nekünk is.

Vagy azért szidnak engem, mert elmegyek tornázni, és a férjem egyedül hagyom, és így nem lesz aki enni ad neki. Szerintem meg 30 fölött eljut addig az ember, hogy meg tud magának kenni egy szelet kenyeret. De én vagyok a rossz.

Nem tiltom tőlük, elvégre a családja. Csak előttem vágták el magukat. Ha a férjem nem megy, én azért elküldöm, nehogy az legyen, miattam nem megy. Csak én nem megyek. Havonta, két havonta egyszer találkozom velük, és nekem ennyi elég. Az is leszívja az erőmet.

Hamarosan babát szeretnénk. Akkor sem akarok velük gyakrabban találkozni. A bizalmamat már elveszítették, és nem is kapják vissza.

Az egész csak azért fáj annyira, mert az én szüleim úgy kezelik a férjem, mintha a saját gyerekük lenne.

Én 58 kilóról 72-re híztam.

Miattuk híztam meg, állandóan bántottak, én meg evésbe fojtottam a bánatom. Aztán rájöttem, felesleges. Odaálltam a párom elé, és közöltem, én ezt és ezt érzem, látom, és nem akarom így folytatni. Ha ő nem képes kiállni értem, akkor nem érdemel meg, szóval itt és most vége.

Ekkor változott meg minden. Tudod, ő is látott mindent, de nem akart beleavatkozni, inkább behúzta a fülét. Azt gondolta, majd mi lerendezzük egymással.

De amikor úgy érezte, elveszít, minden megváltozott.

Akkor kész lettem volna elengedni őt. Majd megszakadt volna a szívem, de úgy éreztem, inkább nélküle éljem le az életem, ahol nem bántanak, mint mellette, aki nem képes értem kiállni, mert ha erre nem képes, nem is szeret igazán.

Nem sokkal később messzebb költöztünk a szülőktől, a párom kiállt értem, és pillanatok alatt 5 kilót fogytam :)

En sem vagyok az anyos kedvence

Sogornok sem kedvelnek,de annyi ver nincs a pucajukban hogy szemembe mondjak::Nalunk is volt problema ebbol,de miota anyos latta az unokak kozotti kulonbseget befogja a szajat.Kerdezd meg a sogornodet mi a gondja veled.Ha csak a kulsod zavarja akkor nyugodtan kozold vele hogy oruljon neki I milyen szep egyebkent bekaphatja..

Ne foglalkozz velük. Ne menj hozzájuk, és kész.

Az nagy baj, ha a párod nem tudja kihez tartozik, ki mellett kellene kiállnia.

Ha nem jön rá, dobni kell. Sok bajtól kíméled meg magad.

Ezt a helyzetet a pároddal mindenképp meg kell beszélnetek. Én marhára haragudnék rá a helyedben, hogy te eddig kedveskedtél, ajándékokat vittél...stb, ők meg lenéztek, utálkoztak, és ezt a párod nem közölte veled, pedig minden biztosan tudta. Magyarul hagyta, h hülyét csinálj magadból.

Ha nem áll ki 100%-ban melletted, akkor kár a gőzért, nem érdemes tovább folytatni, mert az még rosszabb, ha lassan mérgezik meg a kapcsolatotokat. Olvass jól be nekik, aztán viszlát. Neked nem kell velük semmilyen kapcsolatot tartani, nem velük akarod összekötni az életedet.

Van valami más, ami miatt nem kedvelnek? Munkanélküliség, iskolai végzettség, vagy bármi más?

Sajnos az emberek néha nagyon gonoszak tudnak lenni azzal, aki egy kicsit más, mint ők. :(

Kérdezted már őket az okokról?

Én a helyedben konkrétan rákérdeznék.