Utálom az anyósomat! (beszélgetős fórum)

Akkor is Ő van otthon, nem Te!

És ha nem tetszik, lehet menni külön!

Amúgy meg tuti, hogy Benned is van hiba!

Bocs, de itt a eredendő hiba a Párodban van: "majd az anyu..."

Na ezt ő már nem fogja kinőni!

Vagy elfogadod, vagy lépsz.

Na azt nem tudom.

Mindenki otthon dirigál.

Ez esetben az anyós.

Ha tetszik, ha nem.

Nézd! Ő van otthon....

Ha nem tetszik, menjetek külön!

Amúgy nem hinném, hogy Neked nincsenek hibáid!

Biztosan te nem tudod,honnan is tudhatnád,a lekvár nem avasodik,csak a zsír,meg a szalonna:)

Egyébként is egy lekvár annál finomabb,minél régebbi.Tudod,mint a borok!Idővel nemesedik:))

Kiváncsi leszek ehhez mit szóltok?!

Én és a párom 7 éve vagyunk együtt, most augusztusba lesz az esküvőnk. Talán minden akkor kezdődött, mikor apósom meghalt tavaly májusban tragikus hirtelenséggel. Eltemettük az apósomat szerdán és a párom már azon a héten odaköltözött hozzánk. Édesapám nevelt fel, mivel anyukám 2 éves koromban elhagyott, de azóta már sokat javult a kapcsolatunk. Az apósom anyukája (nagyi) ő ott maradt az anyósommal, akit 3 hónap után kirakott az „utcára”, hála a jó istennek talált magának szállást, 72 éves a nagyi, nagyon szeretem és kirakta az anyósom. Na mindegy gondoltunk segítünk a nagyinak elköltözni stb. Eközben a párom testvére aki mellesleg lelkész lesz a kis feleségével elköltözött, miután megtartották az esküvőt, amit mellesleg az anyós állt nagy részben, mert 1 milcsit kapott az apósom önkéntes magánból és az apósom vállalatából stb.. A párom és a testvére is kapott az édesapja után a biztosításból. Az anyós a nyakunkba vart egy 100.000 Ft-os csekket, amit elvileg még azt mondta ő fizet ki, ezért a párom nem adott egy huncut vasat sem neki. Ebből adódott a vita, adódik mai napig. A párom nem is beszél a saját anyjával, mert csak a pénz meg a pénz meg a pénz. Tegnap is felhívta jó szándékból, akkor is én mondtam neki 3 hét után, hogy hívd fel anyukádat, kérdezd meg hogy van mi újság van vele. Na erre mit követelt megint? A pénzt. A párom cukorbeteg és mindig az anyja miatt megy fel a cukra 20-ra. A telefonbeszélgetés végéhez közeledett már majdnem a párom, mikor édesapukám kiszól a szobából, hogy gyertek fiaim egyetek narancsot, (apukám nem tudta, hogy beszél telefonon a párom) , erre én mondtam édesnek, hogy megyünk mindjárt, csak Gabi telefonál. Erre az anyós, hogy én milyen tiszteletlen vagyok, hogy azt mondom, hogy Gabi az anyjával telefonál. Na én átvettem a telefont, mondtam, hogy most már be lehet fejezni, én nem ezt mondtam, csak annyit, hogy István telefonál. De komolyan ezt mondtam édesapámnak. Erre ő: „ Mindenről én tehetek, én uszítom ellene a fiát stb. Én erre köpni nyelni nem tudtam, István vissza vette a telefont és mondta az anyának, hogy belehet fejezni, na ekkor mondta az anyósom amit nem kellett volna mondani rólam idézem: „megérdemelte, hogy az anyja elhagyja”.Nekem ez a leggyengébb pontom meg ez is volt egész életembe. Ne ezzel annyira megbántott, hogy biztos megfogok neki bocsátani, mivel Jézus is megbocsátott az árulóinak, de az még nem most lesz. Én sírtam, fájt a szívem nagyon, hogy ilyet mondott. Engem még így soha nem mert megsérteni senki. Nem bírtam ki felhívtam este kihangosítva a párom jelenlétében, hogy mit képzel magáról, hogy az én családomról ilyet mondjon, mondtam neki hogy utálom erre azt mondta ő is, mondtam neki, hogy meggondoljuk még, hogy meghívjuk-e az esküvőre, erre ő azt mondta nem is akart eljönni, mondta, hogy én gyűlölöm a fiát, meg hogy csak elakarom vetetni magam stb. Én meg nem hagytam magam, nem teszi zsebre egy életen át, amit én mondtam neki. Amúgy 47 éves léttére 15 évet dolgozott, jó arány. Az apósomat kikészítette idegileg, halála előtt is veszekedett vele az anyós. Kimondom rühellem, nem akarom látni, sem beszélni vele.

Édesapámnak reggel elmondtam, hogy mit mondott nekem a telefonba, na hát az ki volt teljesen akadva. Sajnált nagyon. Még most is könnybe lábad a szemem, hisz én semmiről nem tehetek, csak, hogy megszülettem! Na de remélem a Jó Isten nem ver bottal, Hogy egy anya csak a fiát azért szereti mert örökölt pénzt és hogy kellene neki, ez szerintem felháborító!!! Az én anyukám ettől a nőtől 100 szor többet ér, bármit is tett.

Szia Evi!

Sajnos akkor nem maradt sok megoldás a számotokra.Mert, ha nem bírtok elmozdulni onnan, akkor ez így folytatódik tovább, sőt a kora előrehaladtával még ez is sokkal rosszabb lesz.Mégiscsak meg kéne fontolotok az albérletet, más lehetőség nincs.Két rossz közül a kisebbiket kell választani.Testvérek sincsenek?

Sziasztok. Jó kis fórum ez. Remélem anyósok is olvassák. Az enyém sajnos biztosan nem, mert még a mobilját sem tudja felvenni. Akkor én most elkezdek panaszkodni:

Mi a férjemmel elkövettük azt az óriási hibát, hogy ideköltöztünk anyósomhoz. Pestről jöttünk le az Isten háta mögé, ami a gyerekek szempontjából szuper, hiszen egy kicsi faluban élünk, ahol jó a levegő, kedvesek az emberek, és olyan nagy a csönd, hogy belefájdul a fülem. A mi szempontunkból azonban ez maga a pokol, és aki mindezt azzá teszi, az az anyósom. Dugiivó ő is, hetente kb. 4-5 liter házipálinkát vesz magához, és amikor a férjem ordít vele, hogy már megint részeg, vadul tagadja. Amíg a fiam pici volt - és nem tudtuk még (vagy nem akartuk tudni), hogy ő mennyire piál - sokszor rábíztuk. Aztán egyre nyilvánvalóbb lett, hogy alkoholista, én már nem akartam ráhagyni a gyereket. De a férjem még mindig nem volt hajlandó beismerni, hogy nagy a baj, és rákényszerített, hogy továbbra is anyósom vigyázzon a gyerekre. Egészen addig a napig, amíg végre lehullt az ő szeméről is a hályog. Történt ugyanis, hogy 3-4 órára bementünk a városba, és mire hazaértünk, anyósom a földön feküdt hulla részegen, a gáztűzhelyen két fazékból kiforrt a víz, a harmadikban valami fekete szenes dolog égett, az én két éves gyerekem meg sírt a folyosón, hogy végre itt vagyunk, mert ő nagyon szomjas és a mama meg alszik. Nos, az én drága férjem nem vitette el az elvonóba, ma már azt mondja, megtenné. Hát nem hiszem.

Arról ne beszéljünk, hogy anyósom a legjellemhibásabb emberek egyike. A szemembe kedves, mosolyog, a faluban viszont - vissza mondják - mindenféle cigány kurvának elhord. Annak ellenére, hogy bár fekete a hajam, kreol a bőröm, nem vagyok cigány. (Tudja a szemét, hova kell rúgni.) És mindannak ellenére, hogy én mosok, takarítok, vasalok. Ő főzni szokott hétvégente, de azt nem mindig tudjuk megenni. Én nem eszem sem disznó, sem marhahúst, ennek ellenére ő mindig ilyesmit főz. De hát ez ugye az én bajom, mit válogatok.

Amikor leköltöztünk, felújítottuk a házat, ami kb. 4 mFt-ba került nekünk. Leköltözésünk napjától mi fizetjük az összes rezsit, de még az ő vezetékes telefonszámláját is, pedig mi azt nem használjuk, mert van mobilunk. Ennek ellenére sorozatosan megkapjuk, hogy takarodjunk a házából.

Ami a legvisszataszítóbb benne, hogy bár minden vasárnap és csütörtökön ott van a templomban, nem csak misén hanem litániákon is, úgy hazudik, mint a vízfolyás, ráadásul engem meg folyamatosan átkoz. A múltkor kihallgattam (oké, ez sem túl keresztényi dolog :-)), így imádkozott: "Drága Szűz Mária jöjj hajlékomba ... az Isten verje meg ezt a rohadt cigány kurvát ... jöjj hajlékomba ... Szép mi?

A gyereknek olyanokat hazudozik, hogy én mérges voltam, amikor ő kicsi volt és nem mondta azt, hogy anya, csak azt hogy apa és mama. A fiam most öt éves, az apjával elmondtuk neki, hogy ez egyáltalán nem igaz, a mama csak hazudik. Most már a gyerek is tudja, hogy mi a helyzet, úgyhogy nagyon nem is foglalkozik a nagyanyjával. Ami mondjuk jobb is, mert ha fél órát együtt vannak, abból mindig származik valami baj. A múltkor rávette a gyereket, hogy daráljon neki kukoricát, aztán, mint aki jól végezte dolgát ott hagyta őt. A daráló - mivel túl magasra volt téve - a darálás közben megbillent, és ráborult ládástól a gyerekre. Ha valaki látott már kukorica darálót, az tudja, hogy nem egy könnyű darab, mivel öntött vasból készült. Szóval ez esett rá a gyerekem hátára, a gerince mellé. Szerencsére, mert ha csak egy kicsit megy arrébb, ma egy tolószékben ül a fiam. Na ezért nem fogta még a lányomat a kezében.

A ház, amelyben lakunk, három szobás. Két szoba az utcára, egy a folyosó végén az udvarra néz. Mi ebben a hátsó szobában laktunk eddig hárman, anyósom az egyik utcafrontiban - ami egyébként a ház legnagyobb és legvilágosabb szobája - és volt még a másik utcai, amit dolgozó szobának, nappalinak használtunk. Megkértük a banyát, hogy cseréljünk szobát, menjen ő hátra a kisszobába ami nekünk most háló, és mi hagy költözzünk előre az övébe, hogy nappaliból kialakítandó babaszoba ne legyen olyan messze tőlünk. Tudjátok mi volt a válasza? NEM. Az indok pedig: ő megfullad a kisszobában. Abban, ahol mi hárman vagyunk.

S hogy mindez miért? Mert a fia ellene fordult és ő azt gondolja, hogy én úszítom őt ellene.

Elmenni sajnos nem tudunk, mert ami pénzünk még volt, azon nyitottunk egy kis cukrászdát, ami mindkettőnk munkahelyét biztosítja. Mondjuk én most itthon vagyok a picivel (3 hónapos), így csak a papírmunkában segítek a férjemnek.

Albérletbe a férjem nem akar menni, a lakásvásárlás is kizért, mert hitelt nem akarunk felvenni, tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre.

Szóval egy jó nagy csapdában vagyunk. A sárkány megmérgezi lassan a kapcsolatunkat is, hiszen az állandó feszültségnek ki kell jönnie valahol.

Az én anyukám 10 éve meghalt, az apám szinte azonnal a házhoz vitte a szeretőjét, úgyhogy vele azóta nem is tartom a kapcsolatot. A családom többi tagja mind külföldön van, Németországban, Canadában, Angliában, Írországban. Lehet hogy nekem és mennem kéne?

Hú, de sokat írtam. Ne haragudjatok, de ez már nagyon kikívánkozott.

Nekem már nincs olyan:)

(A volt anyósommal jól kijöttem,sőt!Karon fogva jártunk bevásárolni-nem én kezdeményeztem..)

Szia!

Kicsit beleolvastam a topikba, és köztes megoldásként tudnám mondani, hogy szeretni nem muszáj, csak elfogadható kapcsolat legyen. Persze vice versa!

Mármint, akinek van gyereke. :)

Oké, nem vagyok a lánya, de attól még a családhoz tartozok és lehetne kedvesebb is. ;) Ha egy vadidegennel elvan, akkor velem sem kéne bunkónak lenni...