Utálok egyedül élni, lenni (beszélgetős fórum)

Igen,de hol az az ember....????

Jogos,és igaz amit írtál,és Isten őrizz,hogy az Igazim életét megrövidítsem-ami egyébként valóban igaz,de hidd el,a nőknek is nehéz,ha nincs kire számítani,ha nem gondoskodhat valakiről,aki tiszteli,szereti,és nem bújhat hozzá éjszakánként....

Nehéz...

Nem tudom. Állítólag a nők sokkal jobban "elviselik" a magányt, mint mi, férfiak, de nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz egyedül... :-(

Megy az élet tovább, de nem olyan, mint kapcsolatban... Egészen más, olyan "üres minden"!

Nem tudom, mi az összefüggés, de épp most nemrég olvastam, hogy az "agglegény" pasik 5-10 évet "dobnak el" rövid kis földi életükből, a nős, házas pasikhoz viszonyítva...

Persze, jól tudom, hogy nem az a lényeg, hogy az ember meddig él, hanem a MINŐSÉG is fontos, de egy jó társsal, minden egész más, a naplemente is, sőt a csillagok is szebben ragyognak, mint amikor egyedül van az ember... Üdv! ♥ Imre :-)

Nem,hanem amikor benyúltam az autója letekert ablakán,hogy levegyem a szélvédőről a GPS-em tartóját,feltekerte az ablakot,beszorította a karom,és nagy gázzal elindult maga után húzva a kocsival.

A kiérkező helyszínelő rendőrök fogalmazták közlekedési bűncselekménynek a dolgot.

Azóta is zaklat.

Próbálom nem feladni,igazatok van,talán egyszer...

Mindenesetre holnap lesz 2 éve,hogy elváltam,szerintem hajnalig benn maradok a munkahelyemen...

ez erdekes kozlekedesi buncselekmeny. hm. talan tilosban parkolt a hazad elott ? ;)

szerintem ne add fel a remenyt. mindenkinek meg van a parja, es azert lassuk be mindenkinek vannak hibai, biztosra veszem neked is. egy kapcsolat nem csak a jorol szol, hanem egymas hibainak elfogadasarol is.

s milyen csodalatos erzes valakivel osszebujni este, es ugy ebredni. :)

Szia!

Privi megy!

És köszönöm szépen!

szia!

Én indítottam ezt témát, de látom nagyon fiatal vagy! BE NE ZÁRKÓZZ!, ha kicsit távolabbról nézed, hidd el nem szabad "csak" kutyásnak lenni, és semmiképpen ne félj, akkor vonzza az ember magához a rosszat.

Csak legyen társad, kell az, az tény, hogy a rossz kapcsolat átokká is válhat, attól szabadulni kell.

Úgyhogy légyszíves keress Magadnak valakit! Nagyon fiatal vagy, a magány nem jó!

Minden jót kívánok Neked, és egy megbizható társat!

Sziasztok!

Néhány éve én is egyedül élek,egy befuccsolt házasság után.

Van egy kutyusom,és még néhány picinyem,de úgy gondolom,évek múltán sem vágyom másra.

Nem jó-nagyon nem jó egyedül-de már kezdem megszokni,és inkább egyedül,mint rossz kapcsolatban.

Jelenlegi "barátom" a héten készülöm kirakni,nyomós okok miatt,az előző pedig közlekedési bűncselekményt követett el ellenem-még folyik a per.

Ezek után mondjátok meg,érdemes bízni bárkiben?

Ismerkedni már kutyasétáltatás közben sem ismerkedem,kéznél a légpisztoly és a gázspray.

Félek,nagyon félek,főleg este-éjszaka.Mikor lesz ennnek vége?

Most éppen egyedül vagyok, mert dolga van, s messze van tőlem. Hiányzik a simogatás, a becézgetés. De majd lesz és akkor nagyon jobb lesz a dolog!

Nem tudom, hogy Te milyen külsővel rendelkezel, de nekem a mackós alkat jobban bejön.;-)

Nem értek én ehhez a csillagjegyes bújócskához. Szerintem ez olyasmi, hogy ha éppen tetszik előugrok a nagy ívvel, ha meg elszeretkeződött, akkor sosem volt az úgy megírva. Mondom ezt a nagygenerál 4 soros és társ horoszkópokra, de biztos csak mert skorpió vagyok. Holnap tégla.

Átgondolandónak vélem mindamellett a "fél siker, én már akarom" mondást. Minden pozitívumával ami előremutat és azzal a gondolattal, hogy először legyen már az ember lánya-fia jóban önmagával és akkor találja meg párját és ne azért keressen párt hogy szépítgesse elvszett kapcsolatainak oltárát, meg lelki támasznak. Legyen az. De ne azért legyen. Szvsz

Na igen. Hogy tudok szeretni? Nagyon.

Kimutatni: az már nehezebben megy. Bak vagyok.

Állítólag a halak stimmelnek a bakhoz. Ez annyira igaz, hogy életem 3 legnagyobb kapcsolata halak jegyű volt, (anélkül, hogy akkor tudtam volna) mégsem lett holtodiglan-holtomiglan egyik sem. A 15 éves kapcsolatom szintén bak. Igazán nem csoda, hogy nem tudnánk együtt élni. Szeretünk együtt lenni, közös programokat csinálni, de egyikünk sem zakkan meg, ha valamelyikünk pl. munka miatt, akár hetekig nem tud időt szakítani a másikra.

Na ilyenkor jön nagyon jól az, hogy szeretünk egyedül lenni.

Ez bizony TUTI, kedves tuti tui!!

MIndegyikőtöknek kellemes ünnepeket kívánok, és valóban csak akkor legyünk egyedül, amikor mi is akarjuk!

Ez annyira szép őszinteség, le a kalappal. Olvastam az oldaladon a ritmusba szedett rímeket. Gondolom, hogy Magadénak érzed.

Voltam én már itt ebben a topikban, kicsit mondani, de ha már ilyen szépen kikerekedett, gondolom elmondom. Felmenőimen túl három nő zavart vizet az életemben, (vessetek és kövezzetek meg), az első akibe szerelmes voltam évekig 18 éves koromtól, a második akit feleségül vettem (4,5 év elég volt) és a harmadik, aki a fiamnak Anyja.

Ezt a hármat egybegyúrva, ha lehetne, vagy valakit, aki fontos lenne, mert addig egyedül vagyok.

De egyedül lenni nem nagy baj és főleg nem kritika, az egy állapot, csak azt kell megkérdezni magunktól, hogy tudok én szeretni? A válasz mindenre válasz lesz, szerintem.

tavaly márciusig családban éltem, de magányosan. Anyagi okok miatt kényszerültem a szüleimnél maradni. Aztán gondoltam egyet (persze itt azért külső, gyengéd erőszak is a segítségemre volt) és elköltöztem. Ezt az egyedüllétet fel nem adnám semmi pénzért! Ide jöhetnek a Barátaim, ismerőseim...a kutya sem kérdezi meg: Miért? Tehát most boldog vagyok!

Az anyagi háttere más kérdés!

Szerintem ez nem ilyen egyszerű.

Azért mentem férjhez, mert az életet kerek családban tudtam elképzelni.

Aztán 14 évi házasság (társas magány) után jött a különválás. Nem voltam abban a helyzetben, hogy együtt élhettem volna a fiaim mellett egy társsal, pedig lettek volna jelentkezők, nekem meg igényem rá.

Aztán eltelt 18 év, a gyerekek felnőttek, már megtehetném, hogy együtt éljek a lassan 15 éves kapcsolatommal, de nem tesszük.

Egyikünk sem alkalmas már az együttélésre. Valósággal belecsontosodtunk az egyedüllétbe. És nem azért, mert ezt választottuk, hanem mert így alakult, ilyenné változtunk.

Az életet élvezni kell:))

Nem szabad leragadni apró-cseprő problémáknál,azok megoldódnak maguktól is.

Szia Klárcsi!

Nem tudom ki vagy, hány éves, hol élsz(város),de ha valamit elárulnál Magadról szívesen osztanám magányodat akár személyesen is........mert sajnos én is egyedül vagyok. Beszélgetni, kirándulni, bármi értelmes "megmozdulás" .....mindenkinek jót tesz!!!!

ha regota elsz egyedul, valoszinu ezt valasztottad.

nem vagyok egy nagy durranas, megis az utobbi idoben nem vagyok maganyos, mindig van parom, par hetes kihagyasokkal. valami csupan kalandig jut el sajnos. de nem talalhatunk ra egybol az igazira, ezt tapasztaltam. s konnyedebben kell felfogni az eletet. ugy kell elni hogy ok. van, s de jo hogy van. de ha elmegy, akkor se torjem ossze, es ne banjam, csupan azt erezzem, de jo volt vele, es milyen szep is volt. fuggetlenul hogy nehany nap, vagy evek teltek el vele.

tudom ez is egy pasis felfogas, hisz pasi vagyok.

remelem ki tudsz bujni sajat erodbol a gubodbol.

nem, valóban nem vagyok kétségbeesve, és nagyon-nagyon szeretném , ha soha nem érne el a depresszió sem, úgy tűnik jó géneket örököltem! Inkább maga a tény zavar néha, hogy egyedül élek, de akárhogy nézem, bizony nincs kizárva,

hogy az én öntudatlan választásom is, pedig mennyivel egyszerübb lenne mást is hibáztatni.

Na, megy ez, hiszen hál’ Istennek nem vagy kétségbeesve.

A hipp-hopp megoldási igényeddel nem vagy egyedül, sokan vágyunk arra, hogy varázsütésre megoldódjanak gondok.

Remélem ,hogy nem az:))

Mindig van valaki aki segít,csak nem árt néha figyelni:)))

(Természetesen nem csak emberekre,barátokra,akárkikre gondolok,lehet egy filmből egy mondat,egy dal,vagy a szomszéd néni:D)

Miért lenne ez sajnos,és kellemetlen??:)))

Hát nem nagyszerű érzés rájönni ,hogy csak te irányítod az életed?

Ha igaznak érzed a bölcs emberke mondatát akkor azt is tudni fogod,hogy a holnapod ,a mádon múlik:)))