Túl jó gyerek, kis/nagy gondokkal (beszélgetős fórum)

Nagyon is ismerős a helyzet. A fiam ugyanilyen volt. Nem oldott meg semmit, hogy beszéltem a gondozónővel, óvónővel, tanítóval később. Valamennyire megoldást jelentett, hogy beírattam karatéra. De csak ideig-óráig. Ugyanis ott azt tanították, hogy sportember nem él visza a tudásával. Amikor pedig megtudták, hogy hova jár, nagyon sokszor provokálták, nagyon ritkán ütött vissza, annak meg orrvérzés lett a vége, végül majdnem ő volt a bűnös. Aztán átvittem másik iskolába, majd egy harmadikba. Végül is az bevált. Valóban az önbizalmát kell erősíteni, mégpedig valamilyen sporttal. Nálunk a néptánc vált be. Az közösségi, nem egyéni. Nem elég az önbizalomnak, ha otthon dicsérik. Kell, hogy külső elismerést is kapjon a társak előtt. Ha látják, hogy felnőtt elismeri, másképp kezelik. De ha "csak" védelmet kap az mindig is irritálni fogja az ilyen kötekedő és agresszív gyerekeket.

Még egy dolog. Pedagógusként is azt mondom, nem helyes a verekedés. DE: ha nekimennek, merje megvédeni magát! Ha piszkálják és folyamatosan stresszelik, igenis merjen kiállni önmagáért! Az nem megoldás, hogy olyankor szóljon a felnőttnek, aki velük van, mert egy idő után a felnőtt számára idegesítő lesz és csak nyafogásnak itéli meg. Ha pedig előveszi a panaszt okozó gyereket, hát olaj a tűzre.

Szóval: megoldás lehet, ha többet birkózik, verseng az apjával, ha az apa néha hagyja nyerni a fiát. Többet van felnőttek között, ha azok nem tekintik "csak egy gyereknek" hanem ő is a csapat tagjaként nekivaló feladatokat kapjon. Szóval, hogy lássa, hogy a nagyok hogy intézik egymásközt a haveri ugratásokat stb. Így különbséget tud majd tenni a baráti hecc és a szándékos piszkálódás között.

Remélem tudtam segíteni!:)

Amúgy a drámapedagógia a "problémás gyerek" nélkül sem rossz ötlet, söt!!! A szerepjátékok, amiket egy ilyen csoportban játszanak, nagyon erösítik a gyerek személyiségét, hisz új dolgokat próbálhat ki, új szerepekkel kell azonosuljon, új "konfliktusokba" kerül, amikre a pedagógus (és irányítása) miatt egyböl ott a megoldás. Szóval komolyabb tét és következmény nélkül tapasztal. :)

Csak mondjuk nem tudom, hogy egy 3,5 évessel mennyire lehetséges ez. Nagyban függ a gyerektöl. :)

Ezzel én is egyetértek.

A topikindítónak:

Mondjuk az, hogy a gyerek a problémák miatt "visszaesik" (értem ezalatt az éjjeli bepisilést), már komoly gond. Akkor sajnos már tényleg nyakig benne van. :(

A gyerek szüelivel milyen a kapcsolatotok? Ill. a többi gyerekkel milyen a kapcsolata a "problémás gyereknek"?

Az óvoda mennyire nyitott az alternatív pedagógiai irányzatok felé?

Az jutott eszembe, hogy egy drámapedagógia talán lendítene az ügyön. Ha csoport-szintü a probléma, akkor az óvodába kellene bevinni, ha "személyes" a konfliktus, akkor meg felkeresni a másik szülövel közösen egy drámapedagógust, és véleményk kérni, esetleg pár foglalkozást kifizetni, vagy azonos csoportba járatni öket.

Ő ilyen típus. Az én Lányomnak pl. az jön be, ha nevetünk, tapsolunk, hogy milyen ügyes volt, a barátnőm kisfia ilyenkor mérges lesz és nem csinálja többet. Valószínű a Te gyerkőcödnek se jön be a visítva-örülés, elég egy "Ez igazán szép volt, kisfiam."

És szerinted ő, mint kissé visszahúzódó gyerek, mennyire tudna érvényesülni egy küzdősportban? Szerinted lenne benne sikerélménye? Tudom, nem csak arról szól, hogy akkor csépeljük egymást, de azért olyan is lenne, mikor párban vannak pl.

Én továbbra is azt mondom, nincs ez így rendjén. A Te gyerekeddel nincs baj, tudom, nem lehetsz ott mellette főiskolás koráig, de azért az óvodai kiscsoport még nem a "Tanulja meg, hogy milyen kemény az élet!" kategória.

A kisfiu szuleivel beszelj, a fiadnak pedig erositsd az onbizalmat.

Szerintem nem gond, ha megvedi magat.

Valami onvedelmi sport iranyaba lehet erdemes lenne terelgetni. Nem erdekelne?

Nem jo, ha beletorodik, hogy ot lehet bantani.

Az óvónőkkel beszélj, hogy mennyire megviseli a gyereket a verekedős kisfiú.

Ha nem megy - és nem látja a gyerek szülei- te is beszélhetsz vele.

Akkor jó. :)

Nemigen láttam az összefüggést, de néha az én készülékemben van a baj. :D

Idézem: "lehetőségeket adni a kibontakozásra és sikerélményekre"

Ennek a megvalósításában esetleg ötleteket tudtok mondani? Igen, eléggé önbizalom-hiányos, pedig minden ügyességét dícsérem, próbálom, de lehet, nem jól...? Rajzok, festmények, torna, tánc... Mindig megdícsérem, olyankor is szégyenlősen mosolyog, de látszik, hogy örül...

Igen, a Te gyerekeddel semmi gond nincs, a másik gyerekkel van, mégpedig nem kicsi. Én ha más megoldás nincs, beszélnék más szülőkkel is és összehívatnék egy rendkívüli szülőit.

A másik: Az megoldás, ha a Te gyereked bokán rúgja, őt békén hagyja és majd egy másik, kisebb gyerkőcöt néz ki magának?

Mindenképp az óvónővel kell erről beszélni a másik fiú érdekében is, mert a kezelésében akár az óvodában, akár otthon nagy bajok lehetnek, és emiatt még nagy problémái lesznek az életben, nem csak a te fiaddal.

Viszont a te fiadnak is adódhatnak problémái... Nem mondom, hogy üssön vissza, vagy szálljon be egy verekedésbe, de igenis fontos, hogy valamilyen szinten kiálljon magáért, kinyissa a száját. Ez talán egy jó alkalom arra, hogy szociálisan fejlődjön picit. Otthoni környezetben annyit tudsz segíteni neki, hogy amikor a fiú miatt "kiakad", akkor nem pátyolgatod és sajnálgatod, hanem azt érezteted vele, hogy ő is nagyfiú, és hogy mennyivel jobb ő. Valószínű, hogy túl kevés az önbizalma, ezen kell picit javítani, lehetőségeket adni a kibontakozásra és sikerélményekre.

Küzdösportra inkább a másik gyereket kéne beiratni... :)

Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de komoly. Tanul ugyan 1-2 ütéstechnikát, de ennyire kicsiknek a küzdösport az önfegyelemröl, mozgáskordinácíóról és koncentrálásról szól.

Érdemes lenne kifaggatni a gyerekedet, miért, mikor, hogyan stb. kapja a gyepálást. Talán ha rájöttök a pszichológiájára, közelebb kerültök a probléma kezeléséhez.

Az a gond, hogy emiatt már nagyon elindultunk visszafelé, éjszakai rémálmok, sírás, 1-1 bepisilés (másfél éve nem volt ilyen), ismét bezárkózott, elvonul, és mostmár nem játszik a többiekkel sem.

Oviváltás + küzdősport együtt esetleg?

Egyetértek. A visszaütés (pedig valahol jogos lenne) nem fog eredményre vezetni, csak még több agressziót fog kiváltani a verekedös gyerekböl.

Beszélj az óvónökkel. Ha minden anyuka, vagy legalábbis több anyuka panaszkodik, valamit tenniük kell.

Néha átteszik az ilyen gyereket másik csoportba, vagy épp másik oviba, és a környezetváltozás sokszor megoldja a problémás gyerek problémáját is, mert az új oviban nincs stigma, tiszta lappal indulhat. Ès innentöl csak a gyereken (ill. szülön) múlik, mit kezdenek a szituval.

Viszont ha ez nem is történik meg, a folyamatos "nyígás" miatt az óvónök még jobban figyelnek - normális esetben.

Ez a kuzdosport nem rossz gondolat.

Nem is a verekedes miatt, hogy visszausson, hanem hogy az onbizalma epuljon hosszu tavon.

szerintem nem túl jó, ha tűri hogy bántják:P...

mert akkor azt érzi h ő a gyengébb és nem tud ellene tenni semmit.:P.fél.

én nem biztatom verekedésre, de az sem jó ha hagyja magát.

Figyelnek rájuk, de sajnos, minden napra kijut így is a gyepálásból, ha nem figyelnének ennyire, akkor már nem is tudom, mennyire harapózna el ez a helyzet:( A szülőkkel is beszéltek már ők is, együtt is (velem), de mindig megígéri a kisfiú, hogy békén hagyja, aztán mégsem...

Írassam be küzdősportra? Érne az valamit? Szerintem az korai lenne...