Tudnátok olyan helyen élni, ahol nem jó nektek? (beszélgetős fórum)

Én megértelek, bár az a típus vagyok, aki a világ végén is eléldegélne egyedül :D

Az nem lenne jó megoldás, ha beköltöznétek egy városba, és a férjed ingázna?! Mégiscsak egyszerűbb, mint neked utazgatnod egy kisgyerekkel. Így megtarthatná a munkahelyét, te meg emberek közt lennél.

Gyönyörű hely igen, de máshol Svájcban is vannak gyönyörű helyek, nem ez az egyetlen.

Másrészt, ez az a hely, ahová pihenni járnak a dúsgazdas Svájciak, amikor el akarnak tűnni a világ szeme elől. Egy hétig jó is gyönyörködni a felhőkben meg a hegyekben, de utána megbolondulás!

Az én férjem nem sokat tesz hogy jobban érezzem magam, mert egész nap dolgozik, így magam vagyok.

Ha szóba kerül a téma, idegesíti és nem érti, mi a bajom. Szerinte itt "minőségi életet" élünk. Nyugi van és friss levegő. Én belebolondulok a nyugiba! Ez nem nyugi, hanem unalom.

Már többször mondta, hogy utálja az embereket, főleg az arabokat, feketéket (azokból meg van sok a városokban) és ő jól érzi itt magát. Annál jobban fel sem tud idegesíteni amikor ezzel a minőségi élet jelzővel jön elő!!!

Attól félek, ha rábeszélem hogy költözzünk, engem fog hibáztatni, hogy elhalasztotta az üzleti lehetőségét vagy éppen egy magasabb fizut és mi lesz ha nem felel meg az új munkahelyén vagy éppen az új hely nem megy majd...az én lelkemen szárad!!! (és ezt belém is súlykolja rendesen...)

Megértem az érzéseid.A volt férjem 1 évig az ország másik végében dolgozott,miután táppénzre mentem a terhesség alatt,mentem utána.Hamar kiderült,hogy család,barátok nélkül megbolondulnék.

Úgyhogy kitartás!!!Bár emlékeim szerint korábbi topicodból az derült ki,hogy nem felhőtlen a házasságod.Ha maradtok is,a férjed sokat tehetne,segíthetne,hogy könnyebb legyen ezt a helyzetet elviselned.

Ismerősek az érzéseid.

Egy éve költöztünk ki falura, 12 km-re a várostól, ami most már úgy hiányzik, mint egy falat kenyér!!!

Soha nem gondoltam volna, hogy én, aki 20 évig éltem faluban, ilyen szinten "városfüggő" leszek!

15 hónapos a fiam, még messze van, mire 3 éves lesz, csakhogy erre felé gyerek melletti állást találni lehetetlen.

Nem tudom már, mit találjak ki, hogy feldobjam a napjaimat... :S

szülés és otthonmardási depid van, találd fel magad, és mielőbb dolgozz meg ovizz, ja és mit cinálnak ott az öslakosok? talán át kéne venned néhányszokásukat

de persze haza is jöhettek itt mozgalmas, egyik nap a villanyt jönnek kikapcsolni másik nap a vizet:D

masnak rosszabb. svajcban elni, hegyek kozt, a csaladoddal, az egesz jonak hangzik. :)

kisfalubol vannak mas anyukak?

osszejarni tudsz veluk?

Van akinek ismerős lehet a fórumom, mert már régebben is panaszkodtam itt arról, mennyire nem szeretek a hegyekben élni, ebben a 200 fős kis sírezortban, távol mindentől, külföldön.

Azért imádkoztam, hogy sikerüljön elkerülnünk innen, végre úgy tűnik, összejön egy állás a férjemnek egy másik svájci kantonban.

Én arra hajlottam, hogy költözzünk, mert az új hely kisvároshoz közel van, csupán félórányira több nagyvárostól, nagyon szimpatikus, van lehetőség sokmindenre ami egy kiegyensúlyozott élethez szükséges.

Azonban a férjem arra hajlik, inkább hogy maradjunk ahol vagyok, mert ez biztonságosabb és magasabb lenne a fizuja. A másik helyen sem lenne rossz. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, itt kell majd évekig rostokolnunk.

Totál lemondást jelent mindenről az ittlét. A gyereknek ovi, nekem munka, aztán otthon. Kb. ez lesz a napirend. Nekem munka szempontjából sem jó és még bébiszittert sem lehet a gyereknek találni :-( Szóval egy nagyon elszigetelt kis falut képzeljetek el, ahol csak arra van lehetőség kb. hogy végigsétálunk ugyanazon a homokúton nap mint nap és bámuljuk a hegyeket.

Most találtam egy félállást, ezzel ki is végeztem az itteni lehetőségeket. Ne is mondjam, hogy a munkámnak semmi köze a képesítéseimhez. Ami nem zavarna annyira ha egyébként jól érezném magam.

A férjemet próbáltam meggyőzni, hogy ha boldog feleséget akar, akkor inkább költözzünk, de ő meg az üzleti lehetőséget látja az ittlétben és nagy sértődöttséggel és fenyegetéssel fogadja a hozzáállásomat. (Mindketten válással ijesztgetjük egymást!)

Lehetséges, hogy neki van igaza és nekem kellene összeszorítani a fogam, de én egy normális, kiegyensúlyozott életre vágyom.

Én azt a helyet keresem, ahol a kis családunk eléldegél 5-10 vagy több évig, szerényen akár, de boldogan. Nem hajhászom az üzleti lehetőségeket, illetve én azt az új helyen próbálnám kialakítani.

Hiszen ha kiegyensúlyozott az ember élete, akkor nem "letölti" azt az egy évet, hanem az elrepül!

Már a szétköltözésen is gondolkodtam, annyira őrlődöm. Igaz, még nem kezdődött el a meló és a lányom sem jár oviba, így elég uncsi, lehet csak besokalltam.

Lehet utána kicsit a meló és ovi miatt változatossabb lesz minden, de gondoljatok bele milyen élet az ha a munka jelenti majd a változatosságot!!!