Tomikám végre megszületett (beszélgetős fórum)

Nagyon szépen köszönjük:)

Gratulálok,és jó egészséget nektek!

Nemrég leírtam Balu fiam születését, gondoltam megosztom mindenkivel Tomikám megszületésének a történetét is. Balázs fiam 8 hónapos volt mikor kiderült hogy ismét babát várok.Szerettünk volna babát, de még nem ilyen kis korkülönbséggel, persze ettől függetlenül nagyon örültünk az érkezésének. Első kisfiamnál mikor megláttam a két csíkot a teszten azonnal megmutattam apucinak, gondoltam ezt most nem igy fogom csinálni.Kisfiunkkal épp anyósoméknál voltunk mikor gondoltam egyet,szóltam páromnak hogy elmegyek vásárolni mindjárt jövök.A közeli áruházban vettem egy SZERETLEK feliratú bögrét és egy kis kék cipőcskét (akkor még nem tudtam hogy ismét kisfiunk lesz) és külön-külön becsomagoltattam őket.Irány vissza anyósomékhoz.Először a bögrét adtam oda férjemnek, örült is neki, majd ezután következett a kis cipőcske.Kibontotta de nem esett le neki azonnal,kb 10 perc után szólt neki anyósom Fiam ismét apa leszel.Na ekkor már férjem is kezdett mosolyogni és örültek velem együtt.Sajnos ez a terhességem sem volt problémamentem mert bevéreztem de szerencsére nem volt vészes igy egy kis pihenés után hamar elmúlt.Előző szülésemnél a fogadott dokim pont szabin volt,reméltem ez most nem igy lesz.elkezdtem hozzá járni,nem is volt semmi probléma.A 16 hét körül voltunk uh-n ahol közölte velem a szonográfus hölgy ismét kisfiút hordok a szívem alatt.Férjem nagyon örült neki.Jártam szorgalmasan a vizsgálatokra majd következett a terheléses cukorvizsgálat.Na ezt kihagytam volna szívesen.Mivel senki sem tudott vigyázni a gyerkőcökre férjem kivett egy szabadnapot és kisfiammal együtt eljött velem a vizsgálatra.Megtörtént az éhgyomorra vérvétel ezután két óra pihi.Lementünk a büféhez férjem és fiam ettek valamit én vettem egy újságot hogy elteljen valahogy a két óra de rosszul lettem kicsit felfordult a gyomrom.Én ha rosszul vagyok mindig lefekszem vizszintes helyzetbe úgy könyebb elviselnem.Most is ezt tettem lefeküdtem egy padra.Jöttek mentek az orvosok nővérkék kérdezték hogy segíthetnek-e ha gondolom felmehetek az osztályra kapok egy kényelmes ágyat.Köszönöm mondtam nem kérem jó nekem igy is.Na ekkor jött a fogadott orvosom bár ne tette volna!!! Elkezdett hozzám fennhangon beszélni hogy mit képzelek én hogy itt csövezek a kórházban rontom a kórház hírnevét meg különbenis minek cibálom be az egész családot miért nem jöttem egyedül meg ha rosszul vagyok menjek el a laborhoz ott majd segítenek. (anyád! gondoltam magamban) de férjem ennél tovább ment, udvariasan megkérdezte tőle nyugodtan.Doktor Úr lesegítsem a lépcsőn? nehogy véletlenül leessen. Na ekkor dúlva fúlva elment a doki a terhesség további részében nem is találkoztam vele szerencsére.A továbbiakban nem volt semmi problémám.február 11-re voltam kiírva de ötödikén elvittem a kisfiam anyósomhoz és bementem a kórházba ctg-re, persze én vezettem férjemnek nincs jogsija, de a kórházi cucc a kocsiban volt.Rákötöttek a gépre én tök jól elvoltam fájásom semmi.Vizsgálat után vittem az ügyeletes orvoshoz a papírt aláiratni aki mondta másszak fel a székre megvizsgál.MOndom jo miért is ne.Közölte velem a doki hogy a gép fájásokat mutatott és már egy ujjnyira nyitva vagyok igy irány a szülőszoba.Hurrá de örültem.Gyors telefon anyósomnak hogy ott marad náluk a pici mert itt tartanak szülni.Telefon a férjemnek dobj el mindent és gyere.Férjem szerencsére hamar beért.Mondtam neki hol parkol az autó menjen és dobjon a parkoló órába nehogy kapjam a kis piros csomagot.FÉrjem el is ment de közben hívta a bátyját hogy a szülőszobán vagyunk jöjjön be a kocsikulcsért és vigye addig haza az autót ne az utcán álldogálljon.Mire férjem visszaért engem már előkészítettek és elfoglaltam a szülőszobát de fájásom még mindig semmi.Ez volt reggel 10 órakor.Előző szülésemnél nem tudtam kontrolálni magam és néha kiáltottam egyet most megfogadtam akármi is történik csakazért sem fogja egy hang sem elhagyni a számat.Telt múlt a délelőtt délután orvosok jöttek mentek szülésznők szintén.Dél körül jött egy szülésznéni aki bekötötte az infuziót na onnan kezdtem érezni a fájásokat de nem vészes.Elvoltam szépen csak az volt a rossz hogy nem engedtek sétálni max az ágy mellé állhattam és rugózhattam hogy igy is segítsem a pici babám beilleszkedését. Körülbelül délután öt órakor jött egy orvos aki megrepesztette a burkot még viccesen mondtam férjemnek most figyel innen indul az igazi buli.Annak rendje és módja szerint jöttek is a fájások és én tartottam magam nem kiabáltam szépen vettem a levegőt ahogy kell.Este ha után a műszakváltásnál véletlenül a nagyvzittel belépett a volt fogadott dokim aki amikor meglátta a férjemet sarkon fordult és kiment gondolta nem igazán akar lépcsőzni.Ő volt az ügyeletes doki de messzire elkerülte a szülőszobánkat szerencsémre vagy inkább szerencséjére.Este hat óra körül éreztem hogy itt lesz valami jött az a bizonyos inger.Férjem ekkor pont telefonon beszélt egyik kollégájával és vígan mesélte neki hogy szülünk, én mérgemben rákiabáltam tedd le azonnal azt a rohadt telefont és hozd a szülésznőt.Szótfogadott, jött a szülésznéni aki azonnal szétszedte az ágyat és mondta ha jön a következő fájás nyomjak.Én is szótfogadtam és nyomtam ahogy kellett.KÖzben szóltak egy másik orvosnak de mire ő megérkezett a harmadik fájásnál megszületett Tamás fiam 3810 g-al és 56 cm-el 2008 február 5-én.Még nem vágták el a köldökzsinórt már a hasamra tették én csak annyit mondtam neki Isten hozott édesem és elsírtam magam.Miután elvágtá a köldökzsinórt apuci elment a babával addig amig engem összevartak.Szerencsére csak egy belső varratom volt, szerencsétlenségemre meg egy tanuló doktornő.Bejött egy nagyon unszimpi doki meg vele vagy hat medikus a doktornő meg nekifogott a varrásnak.A doki mondta az instrukciókat a dokinéni varrt a medikusok meg nézték..Mit ne mondjak marha kellemes volt de ez már nem érdekelt.Vége lett a varrásnak is igaz a dokinő kétszer futott neki mert egyszer elszakadt a fonál de ez már nem érdekelt megszültem a kisfiam.Jött a szülésznéni a pici babámmal és a fiammal én ismét elsírtam magam.A szülésznéni megdícsért és mondta nagyon ügyes voltam bár más anyuka is igy hang nélkül tudna szülni. Ekkor ismét két méretet nőtt az amúgy sem kicsi mellméretem :).Még két órát töltöttünk a szülőszobán mikor megkérdezte a szülésznő jólérzem-e magam feltudok-e kelni.Mondtam igen, és elmentem zuhanyozni férjem segítségével ezután szépen átsétáltunk a gyermekágyas osztályra ahol egy négyágyas kórterembe kerültem csupa fiús anyuka mellé.Megpróbáltam aludni nem sokat tudtam, végül mégis elszenderedtem.Hajnalban hozták szopizni a babát a csecsemős nővérke kedvesen megkérdezte első baba anyuka segítsek? mondom köszönöm szépen megoldom 3 baba nem lesz gond.Szerencsére a szopizással nem volt gond Tomci szépen szopizott csak emellett fejnem is kellett mert második nap úgy bedurrant a cicim.Jött a gyermekorvos megvizsgálni a piciket és megkérdezte anyuka nem ismerjük mi egymást? MOndtam neki bő két éve szültem a másik fiacskámat ugyanitt.Akkor azért volt nekem olyan ismerős :). A kórházi napok hamar elteltek annak ellenére hogy ifluenza járvány miatt látogatási tilalom volt de nem is bántam ezt.Hazamenetelünk napján feloldották a tilalmat.Férjem reggel jött a mózeskosárral miután felöltöztettem a picikét betettem a mózeskosárba addig vártuk a zárójelentést.Azt hittem a bátyja féltékeny lesz de nem.ahogy meglátta a kisöcsit megpuszilgatta és megfogta a mózeskosár fülét és a maga kis módján elkezdte volna húzni a kijárat fele jelezvén menjünk már haza.Fogtunk egy taxit elköszöntünk és hazajöttünk.Azóta boldogan élünk Boglárka lányom 10 éves múlt Balázs fiam 4 éves lesz Tomika 2 éves múlt és ha minden jólmegy novemberben ismét babázhatok, negyedik kisbabám hordom a szívem alatt. Sok sok boldogságot kívánok minden kisbabás és pocakos anyukának.