Ti nőnek érzitek magatokat? (beszélgetős fórum)
Szerencsére pozitív gondolkodású ember vagyok, mindenben megtalálom a jót. Egyelőre nem is akarok változtatni az életemen. Nem mondom, hogy nem voltak rossz időszakaim az elmúlt 33 évben, mert hát mindenkinek vannak, de valahogy mindig megoldottam, nem volt szükségem Csernus féle könyveket olvasgatni.
Én tényleg jól érzem magam a bőrömben.
Én egyedül vagyok...akár bele is savanyodhattam volna...hogy ühümbühüm senkinek se kellek, meg elhagytak...
nagy sz**t...
Jól vagyok én egyedül is, vannak terveim elfoglaltságaim barátaim hobbym és családom...és egy nagy adag hitem, hogy az élet igenis szép és még sokmindent tartogat nekem:-)
Én anno összeírtam egy listára hogy mi mindent tettem eddig amire büszke vagyok.. legyen ez akár egy nyelvvizsga egy diploma egy munkahely megszerzése, és próbáltam heteken keresztül azt mondogatni magamnak hogy nem véletlenül tudtam megcsinálni, és hogy igenis ez mind mind az enyém... stb stb... sztem nekem onnantól kezdett önértékelésem lenni.. vagy valami olyasmi...
Kihúzni is csak akkor tudod magad ha tényleg elhiszed hogy értékes ember vagy...
No meg kell ahobby ami megerősít és jól érzi magát tőle az ember..
All in all.. sztem tele kell tömni az életünket annyi jóval amennyivel tudjuk:-)
Amint kiteszem a lábam itthonról Nő vagyok!
Abszolút férfias a viselkedésem itthon,kőkemény írott szabályokkal,amiket betartatok!Férfiakat megszégyenítő kemény magatartás jellemez,ami nem tudom hová fog vezetni? :)))
Ezaz, hogy mindenki csak azért érzi magát nőnek, mert gyereket szül, mert eltartja az otthoniakat, meg főz,mos, takarít...figyel arra, hogy mindenki jól érezze magát az otthonában...de csak ezért vagyunk nők?
Igazatok van egy részből, mert ez is hozzátartozik, de ezeket egy férfi is meg tudná csinálni...akkor ők is nők?
Én is örülök, hogy kezdem ezeket a dolgokat felfogni...és sokkal jobban is érzem magam, hogy rájöttem ezekre a dolgokra, mert nagyon fontos, hogy olyannak lássuk magunkat amilyenek vagyunk...ne rosszabbnak és ne is jobbnak...
És én sem nagyon tudom ezt elmagyarázni...én leginkább a kisugárzást hiányolom magamból...ma voltam városban, és mostanában egyre többet figyelem az embereket...és arra jöttem rá, hogy senki nem húzza ki magát, mindenki búskomor...mintha világvége jönne...persze sok a gond, a baj...de ezt mind maguknak okozták...valamiért kialakultak ezek a dolgok, és senki nem tud kilépni ebből a körforgásból...mindenki másra büszke:a gyerekeire, a férjére, stb...és magára ki büszke? senki?
:)
körülbelül nekem is ilyen kép kezd erről kialakulni :)
csak még nem tudom ezt létrehozni magamban...
Pedig pont az a lényege, hogy elbizonytalanítson, és tudj változtatni azokon a dolgokon az életedben amik nem biztos hogy jók...lehet hogy annak gondolod, de ha jobban szemügyre veszed, akkor egy idő után el fog múlni a szépsége, és lehet hogy amikor rosszra kezd fordulni akkor észre sem veszed, mert nem akarod észre venni, később mikor meg már zavar akkor sem fogsz kilépni mert akkor meg elfogadod hogy ennek így kell lennie, pedig nem kellene úgy lennie csak nagyon gyávák vagyunk tenni ellene...
én nagyon zárkózott vagyok, 20 éves vagyok és még egy normális kapcsolatom nem volt...nem tudok magammal mit kezdeni, rengeteg hullámvölgy van az életemben amin nehezen teszem túl magam...és ezért kezdtem el olvasni a könyvet, hogy hátha valami újat tud mondani...hát elég sok mindent elmond, és nagyon fel tudja nyitni az ember szemét...csak sokszor elég fájdalmas meglátni ezeket a dolgokat
nekem a kommunikáció...
kommunikáció magammal.. reálisan lássam magam.. tudjam min kell változtatnom.. elfogadom azt hogy vannak szarabb időszakok, és ezzel együtt is értékes ember (nő) vagyok.
kommunikáció másokkal, hogy alakítom az esetleges kialakult helyzeteket...
Egy ismerősöm még regen azt mondta erre a kérdésre, hogy szerinte nőnek lenni az maga a szeretet...
Igen, én nőnek érzem magam.
Két csodálatos gyereket szültem, amire csak is egy nő képes és ezt szinte minden nap meg is köszöni a férjem. A férjem és mások szerint jól nézek ki, csinos vagyok, habár én még mindig úgy érezem, hogy van rajtam néhány kg súlyfelesleg, de rajta vagyok az ügyön. Szeretek nőiesen öltözködni, festem a körmöm, minden reggel egy kis halvány sminket is felviszek az arcomra. Szeretek a konyhában sürgölődni, finomakat főzni a családomnak, rendben tartani a lakást. Igyekszem minél több időt a gyerekeimre fordítani, jó anya lenni és jó feleség.
Ezektől mind, mind jól és nőnek érzem magam.
Igaz nem olvastam Csernus könyvét és, ha így elbizonytalanít egy nőt, nem is fogom elolvasni.
Neked mi a problémád?
mikor utoljára megnéztem még az voltam :-)
Sacc 2 éve olvastam először A Nő-t
Érdekes, azóta sokminden változott:-) hál' a jó égnek...
szóval igen... annak érzem magam...
Lehet hogy kicsit furcsának tűnik ez a téma,de ez nagyon érdekel most engem...én szeretnék ízig-vérig nő lenni, de most egyeltalán nem érzem magamat annak, és igazából a környezetemben se látok nőket...
Most kezdtem el olvasni Csernus Nő című könyvét...eddig nekem eszembe se jutott megkérdőjelezni azt, hogy nő lennék..nem is gondolkodtam volna el ezen a kérdésen, mert "magától értetődő" pedig egyeltalán nem...És ha fel is teszem magamnak ezt a kérdést, hogy nőnek érzem magam? azt a választ adom rá hogy nem...
Ti nőnek érzitek magatokat?