Ti hogyan kezelnétek ezt a helyzetet? (beszélgetős fórum)

ha nem is nagyon gyakran,de ha igen,akkor nekem is fáj,főleg ha rám van megdsértődve.

írok két példát:amin a legggyakrabban megsértődik,az az intim együttlét.

Annyit írnék,hogy sokat dolgozik,minden nap 12 óra,kemény fizikai munka+még az otthoni dolgok is/nem lakunk még együtt+ott nála nyilván több tennivaló van otthon mint itt,ő kertesben lakik,én nem,stb stb/,úgyhogy hétközben ha lejön hozzám már este van,fáradt.Együtt vagyunk ,jól érezzük magunkat egymással,de ARRA már nem kerül sor,mivel van mikor kimegyek vagy csak pár percig nem szólok hozzá,ő az ágyamon spontán elalszik.Megértem és emiatt nem hibáztatom,keményen dolgozik,eddig oké....csak én azt nem értem,ha én megértem őt akkor ő miért nem tud megérteni engem,ha mondjuk én hétvégén nem vagyok olyan passzban ,hogy együtt legyünk,mint pl tegnap,már nem jól éreztem magam,mára már ki is jött rajtam a kór,beteg lettem.És erre ő megsértődik,mert most majd elmúlik úgy a hétvége hogy nem leszünk egyött,jöv hét végére már két hete lesz hogy nem voltunk együtt és ugye ő 7végén,mikor kipihent,igényelné a szeretkezést.Én is igényelném mert nagyon szeretem mint ahogy már sokszor írtam,de ha az ember rosszul van fizikailag vagy bárhogy,lgyen együtt a párjával úgy hogy színlel?ennek van értelme?és biz van olyan már hogy nem merem visszautasítani csak hogy ne bántsam,inkább végigszinézkedem a dolgot,csakhogy ne legyen ebből sértődés.Tehát ezt én nem tudom már kezelni egyre jobban....egyre jobbak vele az együttlétek is de a visszautasítástól készen van teljesen.Nem tudom még hogy kellene bizonyítanom hogy szeretem.

Arról nem beszélve,hogy ilyenkor tekintettel sincs rám sokszor,még ha tudja is hogy nem esik jól a közeledése mert valami bajom van,akkor is kezdeményez,ilyenkor én érzem úgy,hogy nem figyel oda rám....

a másik:a múltkor egy eset a családjával:jön hozzám,látszikbaj van megint,órákig kell faggatnom,mivel könnnyek között mondja el,az bántja hogy a családja sose megy át hozzá/egymás szomszédai szinte/,neki kell mindig menni.Régen ott volt az indok hogy a felesége miatt nem mentek/elvált/,most viszont már nincs a felesége,csak ő,mégse mennek.Közben ha ő megy,tárt karokkal fogadják,aznap is az egész délutánt náluk töltötte.A hugai tanulnak,dolgoznak,az öccse is,egy hugának már vőlegénye van,nem is ott lakik,a másik szintén nem,a férjével,de ők miért nem mennek.Én annyit mondtam erre hogy ezért sértődtél meg?nem érzed hogy szeretnének vagy mi a baj?de igen.akkor?nem mindegy hogy ott náluk van együtt a család vagy a ti házatokban ami ráadásul nem csak a tied hanem a volt feleségeddel még közös?számtalan oka lehet hogy nem szivesen mennek oda.meg ha annyira bánt ez,miért nem beszélsz róla nekik?hát ő nem...és akkor hull a könnye itt nekem.sajnáltam nagyon,de úgy éreztem nincs igaza,mert meg se próbálja rendezni az érzelmi viszonyokat.csúnya szóval élve,néha úgy érzem,mintha nem is akarná,lusta lenne rá vagy mit tudom én....mindegy,tröviden ennyi,ezek jutottak most hirtelen az eszembe.

Leírnál egy példát? Mert nem érteni nagyon, hogy mi a probléma. A férfiak nem szeretik "megbeszélni" a dolgokat, főleg akkor, ha érzelmekről van szó, ebben sokan egyformák. :)

Min sértődik meg? Gyakran előfordul?

az biztos hogy magának ezzel sokat árt,mert csak őrli magát,ahelyett hogy kiöntené a szívét.

A legfurább az egészben,hogy jól tudja,nekem nyugodtan kiöntheti,bármikor ,bármivel kapcsolatban,mégsem teszi.sokszor ez nem esik jól :(

Ha ilyen az alaptermészete nem fogod tudni megváltoztatni. Hosszú idő alatt talán kicsit változik, de alapvetően nem fog.

Magamról tudom, nekem sem volt könnyű változni, én sem vagyok megbeszélős típus.

nagyon is érdemes,mert nagyon szeretem :)

csak borzasztó érzés ,mikor sértődötten jár kel vagy csak simán látom rajta hogy vmi nem oké,és mikor finoman rákérdezek akkor olyan flegma,meg vállrángatós...igen,mondjuk én nem tudom ezt a viselkedést megérteni,mert nem ilyen vagyok,én is sokáig nyelem magamba a problémákat,de a párkapcsolat szerintem pont olyan ahol az ember ezt a elgkevésbé engedheti meg magának mert előbb-utóbb a kapcsolat megsínyli.Persze ha nem a "megfelelő"emberrel van együtt...sok türelem kell hozzá az biztos,meg főleg azmhogy ne legyen bűntudatom,mert mindjárt az jár a fejemben,hogy biztos velem van baja vagy biztos én bántottam meg.

Valahol azt hallottam h a férfiak meg tudnak őrülni attól a mondattól,hogy,"gyere beszélni szeretnék veled".

Ezért ha beszélsz vele,akkor ne legyen bevezetés,egyszerűen kezdj bele a mondókádba:)

sajnos mindenkihez így viszonyul,a barátokat nem tudom,mivel kevés van neki és azok sem olyan szorosak,inkább csak haveroknak mondanám.

Viszont azt tudom,hogy a családjával szemben ugyanilyen,volt már olyan eset,nem egy,hogy láttam,bántja vmi,faggattam,faggattam,aztán végül kinyögte hogy ez vagy az a szüleivel -tesóival kapcsolatban.Ezt meghallgattam,vigasztaltam,de egyúttal próbáltam rávenni,hogy beszéljen velük,mondja el mi bántja,normálisak ők is normális emberi érzelmekkel,ráadásul szeretik,hát nem igaz hogy nem lehetne velük ezeket a dolgokat megbeszélni.Erre a válasz:"minek",vagy semmilyen válasz,bólint rá és kész.

ez sztem nem egy érett viselkedés,pláne hogy ezzel nemcsak magának árt,hanem azoknak is akik igazán szeretik,mivel aki nagyon szereti ugyis érzi h nem stimmel vele vmi.Jó,igaz,nem épp a szavak embere ,de akkkor is...

A leírásod alapján hasonló emberrel kerültél össze, mint én bő 20 éve.

Jól látod, hogy megváltoztatni nem tudod.

Nálam a megoldás az volt, mivel első látásra szerelmes lett belém, hogy hozzácsiszolódtam. Kellett hozzá energia! De mivel meg akartam tartani a kapcsolatot (mit kapcsolatot! egy gyöngyszemet! :D) mindent elkövettem. S akkor még net se volt, ahol tanácsot lehetett volna kérni.

Tehát: türelem, tolerancia. Már ha úgy látod, hogy érdemes. Én úgy láttam, s nem bántam meg. :D

"nem tudom megváltoztatni"

Próbáld meg elmagyarázni neki, hogy ez miért nem jó, de véletlenül se úgy hogy azt a hatást keltsd benne, hogy bírálod. Valószínűleg nem tudsz változtatni a helyzeten, mert ez egy jellemvonása. Próbálj megbarátkozni vele.

JA Annyit elfelejtettem hozzá tenni az elmondottakhoz,hogy akik jönnek majd itt rosszindulatú dumával,jöhetnek felőlem,csak figyelmen kívül fogom hagyni őket,"ismerek "pár ilyen embert :D

Akinek nem inge ezt ugyse veszi magára,üdv a fórumon :)

sziasztok röviden ismertetem a problémát.

a párommal lassan 9 hónapja vagyunk együtt,nagyon szeretjük egymás és nagyon jól megvagyunk ill meglennénk ha nem lenne egy aprócska probléma...

először csak rendkívül röviden írnék erről...olyan férfi ő,aki az érrzéseit szereti inkább befelé zárni,mármint ha bántja valami vagy zavarja.Ha azt mondom neki,gyere mert sztnék veled beszélni,beszéljük meg,mert látom van vmi ami zavar vagy érzek vmit hogy nem oké,akkor mosolyog,a vállát rángatja és harapófogóval kell kihúzni belőle mig végre elmondja hogy mi van.ezt én úgy látom,azért csinálja mert olyankor zavarban van,és sértődött,nem azért mert nem érdekli a dolog,de akkor is rendkívül zavaró ez a viselkedés.Én is sértődékeny vagyok,de szeretek ősziintén elbeszélgetni ha bánt vmi és nem sértődötten járni kelni egymás mellett,ez egy hülyeség.nem tudom,hogy változtassak ezen,mert nyilvánvalóan őt nem tudom megváltoztatni,de a helyzeteket szeretném helyesen kezelni.köszi előre is a tanácsokat.