Ti hogyan dolgozzátok fel lelkileg a halált, a gyászt? (beszélgetős fórum)

En nem vagyok valami vallasos, a lelek vandorlasba hiszek...de akkor mar ugy sem fogom tudni hogy tatacskaval talalkoztam...:(

Nem rossz indulatbol, de en nem tudok elmenni a sirhoz es megnezni...ugy elek nem latom nem faj annyira...pedig ez rohanas a dolog elol...de makepp nem megy...

HAt megnyugvast neked is...es egy oleles itt es most

Őszinte részvétem...nagyon sajnálom...:(

Velem meg az a baj, hogy mindig a temetőbe járok s közben pedig becsapom magam..hogy ááá ez itt egy sírfelirat...

Értem..akkor kezet foghatunk, sajnos...

sajnálom..és fogadd őszinte részvétem :(

Ez tényleg szörnyű... pedig én azóta nagyon , szinte túlzásban járok templomban..de nekem hiába mondja valaki, hogy majd ott találkozunk..ááá..nem...na most is sírok.

7 honapja halt meg tatám :( nagyon hiányzik..nem tudtam igazán feldogozni..valahányszor oda megyek mamához, minidg majdnem kicsuszik a számon, hogy: "s tata, hogy van? " vagy, hogy: "Na nézzek be tatára" .. szomoru..és fura. nem szoktam hozzá, hogy már nincs.

Mikor meghalt...az pont karácsony reggele volt..rosz volt...kellett csinálni tovább a készülödést :(( a karácsonyra...közbe tudtam, h tata nem él már.. :((

Temetéskor..nem is mertem megnézni, egyszerüen nem voltam hajlando még a koporsora se ránézni..a sirját is 6 honap után messziről néztem meg...épp megpilalntottam a nevét felirva a kersztre s éreztem rosszul leszek, h az ÉN tatám van ott :((...

Hiányzik.

en becsapassal..vagyis magambat csapom be...

Nekem tatam 2008. december 24!! halt meg..;( NYugodjon bekeben...az ota a temetes ota a sirnal nem jartam en nem akarok szembe nezni a sirral...

mamahoz kevesebbet jarok..mert ha nem megyek oda olyan mintha azert nem latnam mert nem megyek oda...

Ma is szinte megkerdeztem mamat "hogy tata hogy van" ;(

Probalom kizarni a gondolataimmal, remelve hogy az ido mulasaval mulik a fajdalom is...

de amikor eszembe jut sirok...:( hogy konnyitsek magamon

Reszvetem nagybatyad elveszteseert.

Nem tudom en sem hogyan kell feldolgozni...en nekem nem megy...inakbb kizarom a gondolatokbol...mintsem hogy szembenezzek...

Mert mikor a temeteskor szembe neztem...es probaltam elfogadni sirogorcsom volt olyan fajdalmat ereztem...:(

Nem tudom hogy valamikor is sikerul e feldolgozni

ugy hianyzik...

Már lassan elmúlt egy éve, hogy elveszítettem a nagybátyámat akit apaként szerettem. Most nem azért mert nem jó a viszonyom a saját szüleimmel, hanem ő is tudott nekem annyi pozitívumot adni. Oly közel állt hozzám.Utolsó pillanatáig vele voltam és soha nem mutattam azt a fájdalmat amit éreztem az ő szenvedései közben.Zokogtam és sírtam az irodámban, az autóvezetés közben,a folyosókon de hozzá mindig mosolyogva léptem be...mert tudtam z emberi méltóságát így tarthatom meg és őrizhetem. Borzasztóan fáj a halála...

S néhány hónapra rá oly esemény történt ami szintén megviselt. Törékeny nő vagyok lelkileg de erős voltam akkor. Én magam sem értem.Vásárolni indultam s közben észrevettem, hogy egy néni rosszul lett az utcán. Kiugrottam az autóból és rohantam hozzá... még eszméleténél volt de láttam nagy baj van...körülöttem már gyülekeztek az emberek, valaki orvost és mentőt hívott, én a néni fejét fogtam az ölemben. Sár volt... nem akartam, hogy vizes és sáros legyen stb... Jött az orvos, szinte tehetetlen volt...egyre súlyosabb volt a helyzet,megkérdezte segítek. Természetes volt a számomra. Majd megérkezett a mentő. Mindenkit félreküldtek s megkérdezték megfogom és tartom e az infúziót ..ők már akkor kezdték az újraélesztést... amíg ott tartottam csak imádkozni tudtam magamban... s annyira szégyelltem, hogy nem tudok szépen imádkozni csak a saját gondolataim által. Közben néztem a nénit. tudtam nagy a baj. s fél óra múlva feladták. Meghalt. Nem tudtak segíteni. Zokogni kezdtem. s azóta úgy érzem, hogy amikor ott térdepeltem a sárban és fogtam a fejét egyre könnyebb lett mintha már akkor meghalt volna.

Nem tudom feldolgozni a halált. Becsapom magam. a gondolataim által.A nagybátyámról azt gondolom elutazott(gyakran utazott) s a néniről meg azt, hogy túlélte... Nem vagyok "zizi" és minden rendben velem..de nem tudom feldolgozni mert akkor ha belegondolok még ennyi idő után is óriási a fájdalmam és zokognom kell..