Ti hogy reagálnátok ebben az esetben? (beszélgetős fórum)
Látható mennyire vágysz rá...Te!
Akkor azt lehet erre tanácsolni,hogy egy gyerekhez mindenképpen két ember kell,te akármennyire is akarod egyedül nem fog menni:) Szóval összehozhatjátok,ha kizsarolod belőle...,de ezt csak akkor tedd meg,ha úgy is akarod ezt a gyermeket,hogy tudod egyedül is képes lennél nevelni.....ilyenkor értsd sírás,üvöltés,betegség,anyagi rész...stb
Az MTV szokott menni a tini szülők című műsor abba érdemes lenne belenézned....
Még mindig nem veszed észre, hogy szó nem volt ERŐSZAKOSSÁG-ról?
Ezt a szót csupán te írtad.
Én meg ERŐS ELHATÁROZÁS-ról írtam.
Szerinted ez a kettő kifejezés ugyanazt jelenti?
:) Hmm... perpill vmi finom kajára xD
viccet félretéve... más vágyam, szándékom, ami olyan nagy volumenű lenne, mint ez, nincs.
Egy 22 éves nő már gondolkozhat felnőtt fejjel, de egy ennyi idős srác, még taknyos gyerek.
Ahogy visszagondolok - bár akkoriban mi is felnőttnek hittük magunkat - mi se voltunk mások. (Pedig katonák is voltunk addigra már)
Nem szokásom a bulizás, s a kiélés nekem másban rejlik. Pontosan tudom, hogy felelősség, tisztában vagyok ezzel.
Minden kis fis-fos, ez nézőpont kérdése. Én akkor így gondoltam. És most is így gondolom. Szerintem egy francos focimeccs nem ér ennyit.
Hát, nem tudom... ez erőszakos lenne? Csak kijelentettem a dolgokat. Én nem érzek benne erőszakosságot. Az már más dolog, ki mit képzel a sorok rejtett tartalma mögé.
Z erős elhatározás és az erőszak között zongorázni lehet a különbséget.
Azért olvassad csak vissza a 29. sz. hozzászólásod.
szerintem adj neki időt ,és ha a ti is stabilak lesztek...akkor úgyis eljön az ideje...a 25 az pedig még odébb van...addig bármi történhet...
lehet még emésztenie kell a dolgokat és idővel máshogy látja..:)
30 éves korodban fogod majd érezni, hogy kellett volna, hogy mégis vágysz rá. De gyerekek mellett akkor már késő lesz.
Hidd el én tudom, mert én is "komoly" lány voltam, most közel vagyok a 30-hoz, és már bánom, amit kihagytam, és ezért esik nehezemre lekötni magam...
Ha bárkivel is részben egyetértenél, akkor legalább annyit olvashattunk volna tőled, hogy: "Jó ebben van valami" vagy "Ezt még meggondolom"
De semmi ilyen, hanem csak hajtogatod, hogy milyen erős az elhatározásod.
Az igaz , parom lassan 60 fele hosszu dus hulamzo hajaval es karcsu test alkataval..
De aztan vannak kik igazan " elbannak " magukal ....
Igen, kérdeztem. Igazából nem adott konkrét választ. Én sejtek valamit. Nem mondanám, hogy ezért van, de lehet az oka. A megismerkedésünk előtt pár évvel elvesztette az édesapját. Ez nagyon megviselte. Mivel édesanyjával nagyon rossz a viszonyuk. És pont egy olyan periódusban vesztette el az apukáját, mikor szerintem, fontos lett volna, hogy mellette legyen. Hamar kellett felnőnie. Mindent neki kellett a ház körül végeznie, és még az édesanyját is neki kellett rendbe szedni....
Szerintem fél az apaságtól...
a bulizni és világot látni akarok non-stop azt én írtam :D
de a minden pasit kiakarok próbálni azt inkább kihagynám...az nem az én világom..sőt
valóban nem vagyunk egyformák...a párod is máshogy látja,de értsd meg őt is..még fiatalok vagytok..kérdezd meg,hogy ő miért nem akar..talán akkor jobban megérted őt is..:)
Nem hinném, hogy ezzel a hozzászólásommal ezt a reakciót kéne, hogy lássam tőled. Csupán leírtam, hogy sosem voltam egy bulizós, kiélős, látni akarom a világot, ki akarom próbálni az összes pasit, non stop élni típus.
Azt sem mondtam, hogy hülyeségeket írnak a hozzászólók. Mert részben egyetértek.
Miért indítottan fórumtémát, egyszerű a válasz. Kíváncsi voltam, hogy ki mit tanácsol, reagál.