Ti 45-46 évesen szülnétek még (nem első gyerek)? (beszélgetős fórum)

nagyi kor??

hol??

egyik ismerősöm szült természetes úton 42 évesen, harmadik gyereket

még egyszer nem vállalná be, azt mindta a kínok kínja semmi ahhoz amit átélt

Egyébként nem célom a megszabadulás.

De az élet rendje, hogy a kötöttségek változnak. Most a hányós vödör fáraszt, akkor lehet, hogy az anyagi segítésük, vagy éppen a süteménysütés fog. De egyrészt ez nem feltétlenül "rossz" fáradtság, mert ez az élet, másrészt meg azért látom a szüleimen, hogy azért igenis más már most, és még azért nem annyira öregek, hogy ne tudnák kicsit élvezni az életet... És velünk is van némi tennivaló...

Persze, vannak egyéni eltérések, de azért nagy csodák mégsincsenek, legfeljebb kényszerek.

Mindezzel együtt azt gondolom, ha egy gyerek megfogan, akármilyen szélsőséges életkorban, és őt végül a szülők elvállalják, a gyerekek nagyon tudnak alkalmazkodni, és azt a szülőt szeretik, aki nekik "jutott". Sőt, egyes elvek szerint a "lelkek maguk választják" a családot...

Szerintem olyan, hogy életkornak megfelelő kötöttség nincs. Van, aki 35 évesen bulizik inkább, és 40 évesen érik meg a biliztetésre. Boldogulni meg aligha fogod őket látni a mai világban 25-30 eves korodig. Ugyhogy lehet, hogy a hányós vödörtől megszabadulsz, de a gondoktól soha, hogyha egyszer bevállaltad, hogy gyereked lesz.

Különben, hány eves vagy?

De az is hazudik, aki a kisgyermekes majd a kamaszkori napi bajok után nem szabadul kissé fel, amikor többé kevésbé boldogulni látja gyerekeit, és már nem naponta kell nekik éjszaka tartani a hányós vödröt...

Nem a semmilyen kötöttség a jó, hanem az életkornak megfelelő.

A barátnők 42 volt, mikor a negyedik gyermekét szülte, a párja 64, simán bevállalták, és amint látom, mindketten egy 10 évet le is tagadhatnak, megfiatalodtak.

Én, férfiként, ha a párom teherbe esne,

nem engedném elvetetni!

Egyet értek!

Azt szokták mondani:kirepültek a gyerekek, megdöglött a kutya is, most lehet élni igazán!

Simán :)

Egyik barátnőm 46 éves, tavaly szülte az első babáját. Csodálatos, okos, szép fiúcska.

Ma már könnyen kiszűrik a betegségeket, és az emberek is tovább élnek mint pár évtizeddel ezelőtt.

Bár az én dédnagymamám 43 évesen szülte a 6. gyerekét. És pár családfát megnézve, nem volt ez régen sem olyan nagy ritkaság.

Rövid és tömör válasz: igen.

Még ha első gyerek lenne, akkor is!

like

a Mancikás részre főleg

Ha akkor sikerül teherbe esni azon az elven elindulva, hogy a természet nem h.lye, képes leszel megszülni, sőt jó eséllyel felnevelni is.

Ha jelenlegi körülmények között (egzisztencia, párkapcsolat) 45 évesen teherbe esnék tuti bevállalnám, de sem 45 éves nem vagyok, sem terhes.

De egyébként környezetemben egyre többen szülik az elsőt 35-40 között, így értelemszerűen könnyen odakerülnek majd hogy ha még egyet szeretnének ott lesznek 40-45 év körül, talán azért is tudom ezt ilyen lazán elfogadni, mert már-már bevett gyakorlat.

6,5 évesek. Őket 28 éves koromban szültem.

Értem már, hogy gondolod. Valószínű, hogy tényleg másképp kezeli, ha nem fiatalos a gondolkodásmódja.

Amennyiben egészséges lennék, akkor igen. A szervezet nem hülye: a fogamzóképes kor elején, közepén és végén is teherbe lehet esni, az mind-mind jó kor a gyerekvállalásra.

Ha nem lennék egészséges, akkor nem. De nem vetetném el a gyerekemet csak azért, mert később érkezne a családunkba, semmint az a szomszéd Mancika szerint elég kényelmes vagy egyforma.

Fiatalok is halnak meg..

Persze, hogy halnak meg fiatalok is.

Csak amíg mondjuk 100-ból meghal 3, vagy 5 fiatal, addig ugyanennyiből 30vagy40 50-60 közötti, és ennél is jóval több 60 feletti..

Tehát azért nemár, hogy ugyanannyi esélye legyen, hogy fiatalon is meghalhatunk...

Persze, 50%, vagy igen, vagy nem... Tudjuk a viccből. De azért ez nem vicc..

Ettől még persze ő dönti el. És ebben az esetben nehéz, mert az se könnyű helyzet, hogy mi van, ha "nem tesz kedvére" a jelenlegi párjának. Ugyanakkor kérdés, hogy valójában tudja-e az a pasi, hogy mit is szeretne.. Lehetne kis nyugisabb életük, aztán most kezdeni újra, ill előről???

Hát..

Igazából a nőnek vannak gyerekei. Hülye kérdés, de velük milyen a kapcsolata az új pasinak? Nem lehetne velük erősíteni a kapcsolatot, és úgy érezni családként??

Férreértés ne essék, sok boldogságot és egészséget, ha a baba mellett döntenek, nincs abban önmagában semmi rossz, miért ne? Ha összejön?

Csak aztán nehogy az legyen másfél év múlva itt a fórumon a téma, hogy a "barátnőm pasija el akarja hagyni a barátnőmet, mert nem bír a gyerekkel, apuka nem segít, meg a csaj is meghízott ráadásul, és nem tud lefogyni, sőt még öregecske is..." Szóval igazából a pasinak kell ezt nagyon átgondolni, hogy kitart-e mellettük. Mert azért meg majd 50 évesen egyedül maradni egy kisgyerekkel...