Tetszik egy munkatársam, de nem lenne szabad, a kora... (beszélgetős fórum)

40 éves koromban volt kapuzárási pánikom.

az igen régen volt.

ez más story

Hogy vagytok most?

Szted megy veled?

Én nem érzem ezt a kötődést.

A barátaim szanaszét vannak a világban.

Unokáim nincsenek, a lányom itt hagyta ezt az országot örökre.

Én éltem fiatal koromban olyan országban amelynek a nyomora még magyar ésszel sem fogható föl, pl.a Szovjetúnióban a gabona embargó idején, láttam fizikailag verekedni 5 családanyát egy kg.lisztért és éltem olyan gazdag országban is , amiről a magyarok sosem álmodhattak. A pénz nem érdekel, nincs már miért züzülnöm..De valami nagy változás,valami nagy kaland az nagyon kell...És ha már lépek, jó lenne megszabadulni a magyar provincialitástól...És jó lenne ha Ő is jönne velem.

Mindennél lehetne jobb is, meg rosszabb is. Én igyekszem minden nap meglátni a jót is az életben. PL. imádom a tavaszt, a természetet, a növény- és az állatvilág csodálatos. Sajnos, az ember sok mindent tönkretesz, talán az egész bolygót is. Ha elegem van a " magyar ugar"-ból, a kertbe, a természetbe menekülök, hallgatom a madárcsicsergést. De rengeteg jó könyvünk is van, az olvasás is kikapcsol.

A szocializmusban is rengeteget kínlódtunk, építkeztünk, létminimum alatt éltünk, mégsem akartam soha külföldön élni. Bárhol a világban sokkal jobban kerestem volna, élhettünk volna, mint Marci Hevesen, nem ennyi lenne a pénzem nyugdíjas koromra. Sosem voltam pénzcentrikus.

Ezeket csak azért írom, mert mindenkinek más a fontossági sorrend. Nekem első a család, most már nemcsak a gyerekeim, hanem az unokáim is, hogy gyakran láthassam őket.

Nem tudom elképzelni, hogy a Te korodban messzire kellene menekülni, és ott boldogabb lennél, mint itthon. Mellesleg jöhet betegség, baleset, és ott lennél egyedül...

elnézést, nem a kérdésre válaszoltam.

Igazad van, a szerelem tök jó.

Fontos, és igaz a lüke közhely, hogy a szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi.

Sok sok rohadt éven/évtizedem ment el szerelem nélkül ,amit semmi nem pótol ..:(:(:(

Nem csak a gazdasági helyzetről van szó, hanem az élet szellemi, etikai , közéleti , kulturális platformjairól.

Ez sokkal borzalmasabb Magyarországon , mint a számomra idegen tömegek nyomora. Ugyanúgy fojtogat ez a hely mintha jómódú , de gondolkodó polgár lennék Németországban 1938-ban, vagy stabil egziszenciájú, súlyos figura Líbiában, valamikor Moammer Kadhafi fénykorában. Nyomasztó egy kollektív tébolydában élni, még akkor is, ha az elmegyógyintézet tetőzete megvéd az esőtől, és enni is kapok napi háromszor. Aki élt már polgári, civil közösségben valahol a világban, az nehezen viseli a magyar ugar jelenkorát...

yess. erről van szó.

és még valami : szereintem a párom pont annyira van torkig van velem, mint én ővele.

Ha megjelenne egy vonzó pasi az életében, akinek ő kell, nem habozna , hogy úgy vágjon ki, mint azt a bizonyos macskát sz....ni...

Mindenféle oldalról olvasok, hallgatok híreket, mégsem tudom, hol van és marad olyan jó a gazdasági helyzet, hogy odavágynék. Ráadásul nekem még a klíma is számítana, hideg helyre, északi országba nem mennék.

Nem tudom, mitől félsz ? Biztos nem halnál éhen itthon sem. Valahol a nagyvilágban egyedül, gazdagon sokkal magányosabb lennél, mint itthon kevesebb pénzzel a Szerelmeddel, és gondolom, barátaid, rokonaid is vannak itthon.

Ebben teljesen igazad van érzelmi és párkapcsolati szempontból.

Másfelől, akinek van minimális rálátása az ország gazdasági helyzetére,az tudja hogy akár gazdag valaki itt, akár szegény,a Titanicon ülünk. Még sürögnek a fehér szmokingos pincérek, még játszik a bárban a zenekar, még kortyoljuk a jeges cocktailt harmatos pohárból. De a hajótest már halálos sebet kapott. Lépni kell amíg lehet. És mellettem van még egy hely a mentőcsónakban....

Nem, semmiképpen nem így van.

Vannak súlyos emberi hibáim, nem is egy.

Olyanok amelyek szó szerint néven vannak nevezve a bibliai 7 fő bűn között.

Hiú nem vagyok, sosem voltam.

Igazság szerint ez sosem volt kihívás a számomra, mivel sose volt mire hiúnak lennem.

A helyében azt érezném, ha mégis elmész, nem szereted igazán !

Mindkettőtöknek jól fizető állása van itthon. Ha elválsz, élhetnél boldogan, még akkor is, ha nem költöztök össze. Aztán egy idő után kiderülne, mennyire illetek egymáshoz hosszú távon.

Igen, beszéltem erről

Nagyon rosszul esett neki.

Mondtam, hogy jöjjön velem.

De az a gond, hogy az ő diplomája Magyarországon aranyat ér, de ennek az országnak a határán túl teljesen értéktelen klotyópapír.Szóval itthon ő a minden, külföldön a semmi.

Gondolsz arra, hogy talán Te is összetöröd a (most még ) Szerelmed szívét ? Tudja, hogy külföldre tervezel menni ? És hogy nem akarsz már együtt lakni senkivel ?

Talán mégiscsak egy fellángolás ez, ha máris a külföldre távozáson jár az eszed. A szerelem évekig tart, és az ember nem akar a másik nélkül élni, hiszen folyton rá gondol.

Igen, a lányom már a középsulit is külföldön végezte, meg utna az egyetem, nagyon választékosan beszél magyarul,de van egy icipici akcentusa. Kinn vannak a barátai, az élete, a suli. Ha rgy évben egyszer hazajön, döbbenten néz körbe Magyarországon.

Sokszor kérdezett minket, a szüleit, hogy mi tulajdonképpen

mit keresünk még itt.

Megbántani ?

Ha az valakinek bántó, hogy én új életre vágyom és ezt mondjuk Sacramento-ban találom meg, akkor vállalnom kell hogy meg lesz bántva.

Most már ideje magamra gondolni.

ez igaz. de én nem a tata létezés, a totális aggastyán lét lehetséges határain töröm a fejem.

Láttam nagyapámat, apámat és sokakat vegetálni 80 évesen, aztán láttam meghalni is őket.

Én még azokat az éveket akarom megélni ,amikor még igazi életet élhetek.