Tényleg szinte minden házasságban ott a hűtlenség? (beszélgetős fórum)
Nem adom én fel - bár olyan extra álmaim nincsenek. Aprópénzre váltva: most meg kell várnom, hogy a másfél évesem kicsit jobban hozzászokjon a bölcsihez, és többet legyen bent, mint itthon...
Mert a férjem munkája nálunk, a mi speciális esetünkben azt jelenti, hogy én teljesen egyedül nevelem fizikailag legalábbis a négy gyereket. (A négy gyerek meg sokkal inkább az ő álma volt, ők voltak négyen, amit ő imádott) Most meg még, amíg ez jelent bölcsődést, óvodást, egy specilális iskolást és egy negyedikes normál iskolást - aki zeneiskolás is, ez egy elég szerteágazó művelet.
És akkor visszatértünk a férj kérdéshez: miért hagyom ezt?
Azért mert most ő ebben találta meg önmagát, ezzel ő - mint férfi - végre úgy érzi, el tudja tartani a családját, és sokkal jobban van végre a kissebbségi érzésekkel küzködő autista búrája..
Hát ezért hagyom, mert szeretem annyira, hogy ez nekem fontos legyen.
Nem mellesleg meg: az ő munkája jó eséllyel nekem is kikaparhatja a gesztenyét... Négy gyerek, és egy lényegében megszűnő szakma után amúgy se könnyű munkába állni, én meg meg tudom találni a helyemet az ő cégében.. Ez nem egy hátrány.
Eddig még mindig mindent megoldottam előbb-utóbb, amit akartam.. Még feleségül is elvetettem magam vele.. Csak aztán egyszer nehogy kiismerjen, mert jaj lenne nekem.;-)
Sziasztok!
A kèrdèsre a vàlaszom,hogy szerintem nem. Sok helyen ott van a hűtlensèg, de vannak kivételek.
Règebben sem, ès most sem èrtem meg, hogy mièrt megy valaki fèlre, mièrt nem hagyjàk akkor el a jelenlegi kedvesèt.
Sokan naìvnak gondolnak... De a fèrjemmel szeretnèk mindent megtenni. Ha problèma van, akkor megbeszèlni. Ha szexben szeretnènk valami ùjat, akkor együtt megfűszerezni az együttlètet. Hinni kell benne ès tenni èrti. Eszerint èlek, ès nagyon szerencsès vagyok, hogy ilyen fèrfi van mellettem.
De itt van egyik munkatàrsam. Ő azt mondja, hogy egy gyerek összetarthat egy hàzassàgot, mèg ha rpssz is, akkor is. Mert a gyerek egész csalàdban nőjön fel. Szerintem ez butasàg ès nem is tudom megèrteni.
Nem meglepő. Szerintem maga a házasság (legalábbis abban a formában és olyan hosszú távon, ahogy eredetileg tervezik) is ütközik az emberi természettel. Nyilván van, akinek fekszik, hiszen nem vagyunk egyformák. Az emberek nagyon sokszínűek, ha azt nézzük, milyen kapcsolódási formákat igényelnek és milyen a szexuális orientációjuk.
A másik, amit látok, hogy az emberek közti kommunikáció valami borzalom. De ez szerintem nem újkeletű jelenség. Az írott történelem időszakának elején is már ez volt (előtte ki tudja?). Amit már természetesnek veszünk, mert, nyilván a hosszú idők miatt, szinte hagyománnyá vált: nulla százalék empátia, száz százalék erőszakosság, faszmáregetés, dominanciaharc, elnyomás. Ezek vesznek körbe, ezt tanuljuk a világtól. Jó hogy nem tudunk jól bánni egymással és jó hogy ennyire nehéznek érezzük a szeretetkapcsolatok kiépítését és megtartását.
Egy hosszútávú kapcsolatban a végén már szinte semmi sem tartja össze a feleket, csak az egymásrautaltság és a megszokás. Férfiak részéről általában a kényelem, nők részéről néha anyagi, de sokszor érzelmi függés.
Sokszor úgy érzem, hogy olyan ebben a világban élni, mint sajtreszelővel rejszolni: enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas.
Mondom, túl sok az új busz, és kevés a régi ikarusz.. Mindenki a régire vár. Csak ez lehet az oka..
Anno mi is a piros 7-esen láttuk meg a tesitanárunk feleségét egy idegen fickóval kézenfogva.. Aztán meg a tesitanárunk inni kezdett..
Csak a buszokkal van a baj, ez egyértelmű.
Nekem alapból nincs ezzel a helyzettel bajom.
Nekem egy nagyon picivel több segítség kellene ahhoz, hogy magam is a magam szintjének megfelelően tudjak dolgozni. Ennyi, ami most nehéz ebbe. Mert azért az ő nagy karrierjének mondjuk ki, az enyém az ára. Persze azért nem hagyom én magam, csak ki kell várni az időt..
De alapból igen, igazad van, ők másként működnek.
Ezért is fogok részben belefolyni a szakmájába, ennek ő örül, látom.
Persze azért vigyázok, hogy ne legyen sok belőlem..
Csak nem:)
Én kicsit kevesebbet gondolnék, pedig az sem elenyésző.
Kézen fogva?
Nagyon sok ember vesz körül,ebben az évben nincs olyan közöttük aki ne válna vagy épp csalna,valami van a levegőben.
A problémákat biztos a feleségével oldja ő is meg.
Lehet, hogy csak egy jót buszoztak.
Oda, meg vissza és semmi nem történt közöttük.
Ha szamodra az erzesek szabadon valasztasa azt jelenti, hogy hazassagban is azzal henteregsz, akivel epp kedved szottyan, hat parancsolj. Az en szememben ez inkabb egy tuzelo szuka szintjet uti meg, mint egy magat homo sapiensnek tarto egyedet.
Koszonom szepen a stopjelet, igazan komoly okod volt ra, hogy elkuldd, valoszinuleg verig sertettelek a hozzaszolasommal, jogos a melysegesen mely felhaborodasod :DD
Szerintem meg pont hogy nem az erzelmek, hanem a jozan esz hianya okozza a felrelepeseket. Ha egy kicsit is az eszukkel gondolkodnanak egyesek (ferfiak eseteben a konkurens a farka, a nok eseteben meg a jo eg tudja, valami romantikus dumagep, talan :D), jobban atgondolnak ezeket a lepeseket.
Nem tudom, Mo-n mi a helyzet, de a kozvetlen kornyezetemben nem tapasztalom halvany jelet sem a felrelepesre valo hajlandosagnak. Korabbi munkahelyen el tudtam volna kepzelni egyik-masik kollegarol, kolleginarol.
A legtöbb pasi azért lép félre, mert gerinctelen suttyó.
nehogymár az legyen a sikerélmény, hogy a főnök megsimogassa a buksiját.
pedig az a normális, ha egy férfinak első a munka, a hivatás. a legtöbb pasi azért lép félre, mert csak ebben talál bármi izgalmat vagy kihívást az életben, végre történik valamik, amikor tökösnek érzi magát. mert más téren meg egy nagy nulla.
körül lehet nézni, elkeserítő, mennyi pasi lébecol csak úgy el a világban, egyre többet tartanak el a nők, vagy otthon élnek még anyucival, 30-40 évesen is. egy ilyennek persze hogy nagy dolog, ha meghúz pár nőt, mégis mi mástól érezné magát férfinak?
Nagyon okos és bölcs dolgokat írsz!Tetszenek a meglátásaid!
Én is úgy gondolom,hogy hosszútávon az nyer aki marad,de a környezetemben meg egyre több olyan van,hogy a férfi házasodik,gyerekeket csinál,aztán terhes lesz az egész,válnak,és tök jól belehelyezkedik abba a helyzetbe,hogy ő most szingli,két hetente két nap gyerekek,meg fizeti a gyerek tartást.Vagy ami még rosszabb,és ilyet is egyre többet látok,otthon a család,esze ágában nincs kilépni,csak mellette nőzik ezerrel.Pont valamelyik nap volt arra eset,hogy egy ismerős nagy mellénnyel ecsetelte,hogy kit hogyan dönget meg,meg az asszonyt majd 10 év múlva lehet leváltja mert már addigra szül neki vagy két gyereket,úgyis kitágul a p.....
És akkor mindig arra gondolok hogy mi a f...ért nekem mondják ezt?
És persze eszem magam mert nekem az ilyen dolgok szinte fizikailag fájnak,mert nem is valami idióta mondja,hanem egy több diplomás normális,elvileg intelligens ember.És akkor így beszélnek nőkről a saját párjuk,férjük?És nem csak egy-egy,én már évek óta sorozatban tapasztalom ezt.
Egy világ dőlne össze bennem,ha esetleg megtudnám,hogy az én párom is ilyeneket,vagy hasonlókat mond.
Egyébként nagyon keveset tudok mondani a tágabb ismerettségi körben aki nem kamatyolt még félre,persze van kivétel,de sok esetben meg ahol a pasi hűséges,ott a nő ment félre....
Abban igazad van,hogy sokan tulajdonként kezelnek,de lehet ez éppen azért van,mert szülnek a nők,az ő életük ezzel gyökeresen megváltozik,de a pasiké meg sok esetben nem.Ugyanúgy eljárnak,és élik az életüket,amit a nők meg próbálnak vagy próbálnának egy kicsit beszabályozni,vagy inkább rendszerezni.És akkor jön,hogy mert birtokolni akar,miközben csak több időt kérne vagy kompromisszumokat vagy azt hogy ne minden este vagy minden második este haverozzon.Nekem nem vicc van olyan ismerősünk aki minden nap itt ülne nálunk ha hagynám,egy ideig hagytam is,most is gyakran jön,de sír a szája állandóan hogy otthon áll a bál.Hát nem csodálom!
De bőven lehetne erről még mit mondani,meg boncolgatni a dolgot.
Sok sikert a tanfolyamhoz ;) a közös dolgok,hobbik,célok csak még jobban összekovácsolnak,ez tapasztalom én is,okosan csinálod!
Igen, sajnos tudom, miről beszélsz, nem vagyok naiv, és valóban szinte fájó.. De én mégis azt gondolom, hogy ők veszítenek vele, mert nem kapják meg azt a jutalmat, ami a kitartás végén jár.. Igen, láttam apósomat meghalni a családja körében, egy hűséges élet után..
A férjem nagyon nem hűtlen típus (nyugi nem vagyok hülye, ennek ellenére észen vagyok, és nem lepődök meg semmin) de ennek meg az az ára, hogy nagyon ki is lóg a világból, a férfitársaságból, meg minden társaságból. Van egy két fickó, akivel ránézésre is megbarátkoztak, - persze velük is a munka kapcsán - de mélyebb kapcsolat alakult köztük. És mind a kettő családos ember, akik szeretik a családjukat. Az egyik egy ír pasi, a másik egy kanadai feketebőrű ember, aki meg ide nősült Mo.-ra.. Kb. velük van egyátalán emberi viszonyban, egyébként meg egyszem barátja van, akivel kicsit többet beszélget, de a srác is No-ban van.
Az életét a munkája tölti ki, be is vallja, szereti nagyon, amit csinál. Neki ez a "nő".
Érdekes, mert néha azt érzem, hogy ez se jobb, mintha tényleg csajozna. Egy nőt még csak-csak megrugdosnék valahogy, de egy (sőt kettő!) esztergagépet.. Tudjátok milyen kemény az..
Úgyhogy marad a "jóban vagyok a férjem szeretőjével" című dolog. Megyek ősztől gépi forgácsoló tanfolyamra.
Egyébként én nem vagyok olyan feleség, aki egy percig is maradna, ha kiderülne, lenne valakije, mert én annyira senkire a világon nem vagyok rászorulva.. Ezt tudja ő is. Talán az is hiba ma sok kapcsolatban, hogy a "feleség", vagy fix barátnő a tulajdonaként kezeli a "pasit", és rendelkezni akar vele. Ha valamit, ezt meg mindegyik marha rosszul viseli. Sok ilyen kapcsolatban - itt a hoxán is lehet sokat olvasni - messzemenőkig felfedezhető a kapcsolatfüggőség. Mert ha menni akar menjen, de számomra meglepő, hogy sok nő mindent megbocsát, és visszafogadja.. Hát nekem nem lenne gusztusom hozzá.