Tényleg lelketlen tuskók vagyunk? (beszélgetős fórum)
Nem elvárod a viszonzást. A világ úgy működik, úgy lett a JóIsten álltal megteremtve, hogy a jó tettet, egyszer valaki más, vagy a Jó Isten az Univerzum vissza adja amikor neked van rá szükséged. Mert olyan még nem volt a világtörténelemben, hogy ne legyen segítségre szüksége egy embernek.
Lődd már le magad!Nem engem kell hibáztatni mert rohantam dolgozni,hanem azokat akik látták a síró ijedt kislányomat,és engem aki alig tudtam felkelni.De te biztos olyan tökéletes vagy,és tudod előre hogy reggelre esni fog a hó,és csúszni fog az út.Nagyon gusztustalan,hogy te viccre veszed ami velünk történt...
Igazad van. A fiam autoimmun beteg volt. Sokszor nem állhatott a lábán, ezért amikor a kórházból vittem haza a nyakamban volt, közben cipeltem a cuccát. Mindez 7. évesen. Utána sikerült kocsit venni. Számtalanszor azt mondták azért van a nyakamban, hogy leülhessek.
Volt, hogy rosszul lett, alig akartak kiengedni a metróból, hogy visszaforduljunk a kórházba.
Az ellenkezője is előfordult. Az autópályán Fót magasságában elromlott az autóm. Egy cigány embert megláttam a saját házukban tevékenykedni, és segítséget kértem tőle.
Azonnak ugrott, a gyerekkel elvitt Fótra a gyerek rendelőbe, ahol is azonnal mentőt hívtak. A fiatal ember megvárta míg a mentő elvisz minket.
A családjának szólt figyeljék az autót. Egész nap, egész éjjel felváltva nézték a kocsit, és másnap amikor a szerelő megérkezett a kocsiért, le ellenőrizték, ő e az az ember aki elviheti az autót. Tudni illik megkérdezte a nevét, azt, hogy hogyan ismerik meg, sőt azt is, milyen kocsival jön.
Akkora, amekkorát csak gyerekestől lehet csappanni a jégen! Az szól rendesen!
De TE vagy a téma pontosan...Ne kis csillagozz mert gyűlölöm ha ilyen és hasonló módon szólítanak!
Volt egy hasonló kísérlet, hogy villamos megállóban esett össze valaki és szinte senki nem ment oda hozzá, gondolván részeg. Holott ezer más dolog lehet, ami miatt összeeshet.
Mindenesetre én nem tartom magam annak (lelketlen tuskónak), ha tudok, segítek, idegeneknek is. És tuti nem mennék el egy síró kisbaba mellett, ha láthatólag nincs vele senki.
Ebbe bele se menjünk, soha nem leszek ilyen idős ember.... mindent akkor kell csinálni, mikor más dolgozni megy! Utazni, postára menni, boltba járni, mindent!!! Az időzítés bajnokai!
Ez így van,de kockafejeket úgysem tudsz meggyőzni.Devla a tipikus csak neki van igaza ember...
Mekkora egy tuskó vagy te...
Kisszivem, ez egy kis város másik fele, nem kell fiktív módon túldramatizálni a helyzetet. Ezt a távot be tudom mérni. Én ilyen felelőtlen családban nőttem fel, nekem ez normális. Nem kell velem egyetérteni, csak akkor ne is sírjon senki, hogy nem kaparták fel a jégről idegenek.
Van ahol másképp nem tudsz, nincs semmilyen közlekedési lehetőség. Ahol én lakom, ott sincs más lehetőség, hétvégén pláne nem. A legközelebbi város 5. km.
Ebben is van igazság. No meg akkor utaznak, mert hát ők ingyen közlekednek. Aki meg 10 - 14. órát dolgozik, az álljon. És sok esetben azt a 10 - 14. órát álló, rohangálló munkában.
Engem ne ossz, kiscsillag, mert nem én vagyok a téma!
Akkor te mászkálj kilométereket hajnalban az apró gyermekeddel.Egy kis városban laktunk akkor ahol nincs helyi járat...Fél hétkor nyitott a bölcsi 7re mentem dolgozni...
Én sem kevés hálátlanságot felejtettem el bajban.
Én ezért nem biciklizek mikor jég van. És lehet ezért hülyének tartani, de majd akkor szórja rám bárki a követ, mikor a jégen van a popija. Ennyi.
Néha legszívesebben öreganyámon sem segítettem volna, amiért mocskosul beszélt, és bánt velem részegen többször. Csak azt is megsajnáltam mindig. Hagyhattam volna fetrengni, szenvedni, de nem volt szívem hozzá. Én öltöztettem fel, csuktam le a szemét, mikor meghalt, az utolsó percig láttam ahogy kapkodja a levegőt, a többiek inkább kimentek. Most hagytam volna ott úgy? Szegény még ma is ott lenne. :)
Be voltam tojva rendesen... gondolhatod. Már vért akartak adni... szóval nyilván nem ezzel voltunk elfoglalva... ami szomorú, hogy minden esetbe lerítt az arcukról h nem érdekli őket a dolog...
Nem akarok "fogadatlan prókátor" lenni, de egy rossz mozdulat, egy véletlen, elcsúszott a jégen. Néha van, hogy nem kivédhető...
Ezzel nem értek egyet. Aki viszonzást vár, az inkább ne segítsen "önszántáből".
Amúgy erre gondoltam én is, pont ebben a pillanatban. Jó, akkor a gyógyulás volt a legfőbb gondod 3 napig, de utána egy megfingatást megért volna, hogy feljelented. A szakrendelőt is, meg a gyógyszertárost is.
(Komolyan, agyam áll meg:((
akkor gondolkodtunk rajta, hogy feljelentjük őket.. de aztán inkább nem foglalkoztunk velük... azóta is ha arra járok, eszembe jut, és csalódott vagyok... és ez már 7 éve volt...
Nem esett nehezemre, sőőőt :)
Látod, ezt sem sokan tennék meg.
Nem leoltani akarlak, de én általában úgy szálltam le a buszról babakocsi+gyerekkel, hogy a gyereket beletettem a kocsiba, így én is tudtam kapaszkodni, és ilyenkor még tudtam volna hárítani a lökdösődőket is. De ha volt ilyen, bár nem nagyon emlékszem, inkább megkértem őket, hogy vigyázzanak rám, mert babakocsival vagyok. Legközelebb próbáld ki!
Ha meg túl nehéz a gyerek+kocsi, akkor bátran kérj segítséget a körülötted állóktól, és a lökdösődőkből lehet, hogy szívesen segítő embertársaiddá lesznek. Nekem ez mindig bejött.
És jégen tényleg durva veszélyes biciklizni. Ezen nem változtat, hogy messze a bölcsi és a munkahely. Télen más megoldást kell keresni, mert túl nagy a kockázat. Ez persze nem menti fel azt, aki elment melletted, és nem segített.
Kerülöm azt a helyzetet, amivel megítélésem szerint magam és mást veszélyeztetnék. Tudom, nagy szemétség, de én már csak ilyen vagyok.
Erre csak azt tudom mondani, hogy basszus:((((((((
(Amúgy én is félek, a lányom is nagyon orrvérzésese, hirtelen, látszólag indokolatlanul beteríti a vér.) Eddig még csak itthon mondjuk.
További ajánlott fórumok: