Te hogy hódítanád vissza a párod? (beszélgetős fórum)

Már nem úgy érdekel, lemondtam róla...

Nem tudom, hogy elhagyott-e, de ha igen, akkor az így nagyon ronda dolog. Itt jönne az a bizonyos hajszál...

De ő talán nem ilyen...Viszont hétfő óta egy sort se írt, nem jelentkezett. Tényleg félek...

Amondó vagyok, hogyha elhagyott, akkor had menjen.

Ha a kövérségért hagyott el, akkor soha nem is szeretett... had menjen! Biztos oka van, ha vége egy kapcsolatnak. Nekem nem lenne se erőm, se kedvem visszahódítani a pasit, aki elhagyott. Mellesleg a szeretetet és a gyűlöletet csak egy hajszál válassza el egymástól, így ha ilyesmi történik máris átlendül nálam a gyűlöletbe a dolog és máris nem akarom vissza a pasit...

Az a helyzet, hogy jelenleg is van párom. De a volt párom még azóta hiányzik... úgyhogy azt hiszem igen. Minden egyes kis apró rezdülése hiányzik - és vannak olyan dolgok, amit senki mástól nem fogok megkapni, úgy érzem - csak tőle.

talán még szeretem. De épp azért lett vége, mert úgymond kivitelezhetetlenné vált a kapcsolatunk sok külső és néhány belső tényező miatt.

De nem haragban váltunk el. És még ő is érez valamit - ezt a tustomra is adta, csak épp burkolt formában. Bár nyíltan én sem merem nagyon kimondani...

Ha elhíztam és ezért távolodik el tőlem, akkor minden erőmmel lefogyok, ha fontos nekem a pasi.

Ilyen helyzetben már voltam és a barátnőm is, érdekes dolgok derültek ki...

Akárhogy fogytam le, nem voltam jó, nem ez volt a probléma, szóval, elváltunk.

A barátnőmék meg most válnak.

trysh,

Szereted most is a volt párodat?

ez egy jó kérdés, hogyan. Most épp hasonló helyzetben vagyok. A volt párom újra buzgón érdeklődik utánam. Talán semmiféle visszahódítási-akcióra nincs szükség, mert az olyan erőltett lenne. Ha akar, visszajön. Bár azt mondják, hogy a felmelegített kapcsolat/szerelem már nem olyan, mint a régi, mert valamelyik fél már nem úgy áll hozzá.

Hát igazából nem tudom mit tegyek. Ha van tanácsotok, ötletetek, szívesen veszem.

Sok olyan jó tulajdonsága van, amit egy emberben nagyon sokra tartok, és kevés a rossz, bár az is van benne, de kiben ne lenne!

Főleg számomra fontosak ezek az értékek, és rettenetesen egy hullám hosszon szoktunk lenni...

miért nehéz?

mi az ami miatt igen-re húzol?

A Te döntésed.

Bár így olvasva...nem értelek, komolyan.

Ha jól érzed magad egyedül, akkor légy egyedül. Ha társ kell legyen társad. Ha nem megfelelő ez és társ kell van olyan: csere.

Gondolom szűkös a felhozatal..ezért nehéz a csere.

Megszokás...megszokás...megszokás.

Őszintén szólva már egyszer úgymond kidobtam, azóta (aktuális dolog másnap reggelétől kezdve!) mindenkivel üzenget nekem, hogy nem bír nélkülem élni, de Ő maga nem tesz semmit az ügye érdekében...és ez így még szarabb, mintha azt mondom, hogy nem, mert velem az a baj, hogy még mindig nagyon szeretem, és ebben a naívitásom akkora, hogy az hihetetlen...

Egy részről nem bánnám, ha egyedül lennék, de társas lény vagyok és érzem , hogy szükségem van egy társra, de mégegyszer olyan árat nem akarok fizetni érte, mint 4,5 éve...

Alapvetően mindenkit másnak tartok, de nem tudom most eldönteni, hogy megint sikerült-e abba a bizonyos bilibe belenyúlnom, és már ki kéne venni a kezem, vagy ez egy másik bili, és nem kéne a mancsom kiszedni belőle...

A barátnőm jár ebben a cipőben, most van 5 éve a pasijával, tavaly az egész nyarat végig"sírta", hogy neki mennyire rossz a pasival, és mennyire sajnálja önmagát. Mondtam, hogy vessen véget a dolognak, mert egymást húzzák le. Azóta rengeteg egészségügyi problémája van.

Tavaly addig mondtuk neki többen, hogy dobja ki a pasit, hogy decemberben kidobta, majd 5'-cel az e-mailje után felhívta a pasit, hogy nem gondolja úgy... aztán addig agyaltak, hogy na 1 hónapra ismét együt és meglátják mi lesz... hahaha, már bocs, de halálosan felidegesít ez a dolog. Februártól, mintha mi sem történt volna, ua a szitu, a fickó letojja a fejét, ha fent van Pesten, akkor netezik nála, sehova nem mennek... És azóta ismét sirdogál... tipikus visszasírás, aztán nem bírják egymást, vagy sokat vár el az egyik a másiktól vagy ilyesmi. De jelen esetben sem működik a visszahódítás, mert ugye nincs is mit visszahódítani... a pasi ugyanúgy csinálja az eddigi undorító dolgait, mint eddig.

Szerintem ez nem szerelem.

Bár kétségtelen én sokszor hiszem azt: "na itt van"

Figyelj. Szerelemben van döntés, nincs olyan, hogy valamit nem tudsz. Szerintem.

Sokkal inkább arról van szó, hogy nemleges esetén egyedül marad az ember és azt senki sem szeretné...így inkább bennemarad valamiben.

Amiben nem kéne.

Ahogy mondod!

Épp ilyen cipőben vagyok... szakítás előtt/után/közben? Nekem most tényleg az a bajom, hogy nem tudom eldönteni, hogy mit is akarok igazából...

És ezt valahol időpocsékolásnak fogom fel, mert nemcsak az én időm megy el, hanem esetleg az ővé is, a baj csak az, hogy nem látok bele a buksijába, így nem tudok egyértelműen dönteni...

Nah, ez a szerelem:)))