Távkapcsolat (beszélgetős fórum)

Úgy szeretnék utazni, hogy fél óra se legyen. Ez olyan nehéz, amikor már a karjaiban lennél és még mindig zötyög a busz. :)

De jobb, mint a semmi.

Nekünk novemberben volt a 3. évfordulónk :)

neten keresztül már rég ismertük egymást, de személyes dolgokról nem nagyon beszéltünk előtte. Egyszer elkezdtük és úgy maradtunk :)

Mióta tart a kapcsolat? lehet, írtad már, de lusta vagyok visszaolvasni.

Én már belevágnék, de a piszkos anyagiak... meg a körülmények.

Én azért.

Az összeköltözéstől tartok kicsit, de megoldanánk. Mindkettőnknek kell az egyedüllét néha, a nyugi, de toleráljuk is egymás igényét.

majd, egyszer lesz ilyen, akkor kiderül :)

Én ennyi idő után úgy vagyok vele, hogy örülök, ha együtt vagyunk, de nekem kell idő az egyedüllétre is, csak magamra. De ha azt mondaná, hogy márpedig összeköltözünk, nem mondanék nemet.

Lehet, hogy többen is azért élünk távkapcsolatban, mert egyszerűen nincs más választásunk.

Gombócokat ebédeltünk a párommal. Utána a kanapén lustálkodtunk, mikor is egyikünk gyomra hangoskodni kezdett. Elsőre nem tudtuk megállapítani, hogy melyikünkből jött a hang, mert nagyon közel volt egymáshoz a hasunk.

Pár perccel később egyértelmű lett, hogy az én gyomrom dolgozza fel épp a gombócokat hangoskodva. Csakhogy...! Nem telt bele pár másodperc és az ő gyomrában is hangoskodás támadt. Mire megszólaltam:

- A gombócaink beszélgetnek egymással!

Szerelmetes párom pillanatnyi elképedése után hangos hahotában tört ki. Olyan jó érzés volt megnevettetni!

Szeretem ezeket a boldog pillanatokat.

Szerintem ez is olyan, hogy két ember kell hozzá. És lássuk be, hogy ha valami nem működik, akkor az nem biztos, hogy csak a távolság miatt, sőt! ha együtt élünk valakivel hamarabb kijönnek a problémák, a hiányosságok.

A baj az, hogy a legtöbb pár úgy tekint a kapcsolatára, mint egy cipőre. Ha kiderül, hogy hibája van, akkor kicserélteti vagy visszakéri az árát.

A naponta hordott cipő könnyen elvásik, de az alkalmi évtizedekig kitarthat.

Ez durva hasonlat volt, de valljuk be, hogy van benne valami.

Én 3 éve élek távkapcsolatban, havonta 1-2-szer találkozunk, 311 km-re élünk egymástól. Nem könnyű, de megéri :)

Nem tudom, mással menne-e, sokminden kell hozzá, legfőképpen teljes bizalom.

Mi most hétvégén találkoztunk, azelőtt meg úgy karácsony előtti héten, azelőtt meg november végén. Szóval úgy havonta találkozunk mostanában kb 2-3 napra, de nyáron csak olyan 6 hetente találkoztunk, de akkor meg 7-9 napig voltunk mindig együtt.

De mi hamarosan kimegyünk együtt, vagyis kivisz magával külföldre dolgozni és akkor könnyebb lesz. Bár megvan az esélye, hogy akkor se leszünk mindig együtt, de legalább nem unjuk meg egymást. :)

Nekünk sosem könnyes a búcsú, azt nem szabad, meg én annyira nem is vagyok olyan sírós típus.

De az biztos, hogy mindig megy a napok számolgatása, legalábbis nálam.

Ugyanezt éltem át: várakozás a pályaudvaron, figyelem hogy mikor pillantom meg, várom hogy újra csókolhassam, fantasztikus együtt töltött napok, és könnyes búcsú...

Azért az valószínű hogy nem tesz jót egy kapcsolatnak. Viszont ami ezt kibírja, az utána az utána sokmindent kikbír.

Mi belebuktunk exemmel ebbe a távkapcsolatos történtbe. Igaz, volt már probléma is amin elbuktunk.

Ez egy rossz időszak, nagyon megviseli. De most ő volt nálam és mintha kicserélték volna.

Hogy nem bírja ki? Hát benne van a pakliban. De mi változna, ha féltékenykednék? Csak nekem lenne rossz.