Tanulási problémás a gyermekem! (beszélgetős fórum)
Állj ki a gyerekedért.
Szorítsd össze a fogad és tűrd el a megaláztatást, mert azt fogsz kapni.
Követeld ki azt, ami jár neki. Lobogtasd a szakértőis papírt, és menj be minden héten az igazgatóhoz.
Ha komplex zavar, akkor ő diszes. Nem konkrétan diszgráfiás, vagy diszlexiás, hanem diszes.
Meg akkor itt más is van a háttérben.
Nincs is olyan fogalom, hogy tanulási problémás.
Tanulási zavar van és tanulási nehézséggel küzdők. Tisztázzuk:
Tanulási zavarral az a gyermek küzd, aki valamilyen organikus ok miatt részképesség zavarral küzd. Tegyük fel, hogy nehéz szülés miatt egy mikroagyvérzés okozott nála beszéd, írás, olvasási nehézséget. Ha ezt a gyereket kiszúrják, elküldik szakértőibe, és megkapja a szakértőis státuszt, akkor ő lesz az SNI-A gyermek.
Ide tartoznak az értelmi, mozgás, látás, illetve hallásfogyatékos gyerekek is. És a diszesek. Nem azok a diszesek, akiknek nehezebben megy az olvasás, írás, számolás, hanem az igaziak.
SNI-B az a gyermek, akinél nem áll fenn organikus ok, lehet szociális hátrány miatt kialakult probléma.
BTM (Beilleszkedési, tanulási és magatartás zavarral küzdő) gyerek pedig sok van. Nem akarom leszólni a nevelési tanácsadót, meg a pedagógusokat, de hamar rányomják a pörgő gyerekre ezt a bélyeget. Ők elsősorban nehezebben tanulnak, mint az átlag, de fejleszthetők nagyon is.
Ha egy gyerek szakértői véleménnyel rendelkezik (enyém is), akkor a szülő dolga azt érvényesíteni. Ha egyest kap írásbeli dolgozatra, holott a szakértői véleményben le van írva, hogy nem kérhetik őt így számon, akkor mehet az igazgatóhoz, a jegy nem érvényes és sorozatos eset után az önkormányzat jegyzőjéhez.
Érdemes meglépni ezt a lépést, mert az igen tisztelt kollégák hajlamosak nem figyelembe venni a felsőbb utasítást, ami a gyermek fejlődését szolgálja, inkább azt mondják lekezelően, hogy a gyerek a lusta. Meg a szülő. Meg a szomszéd. Meg a tököm tudja.
Ideges lettem. Bocsánat.
Szia!
Igen, a képességek fejlődése a szülőn múlik. Mire a gyerek iskolába kerül, bizonyos területek lezáródnak, és már "csak" rendszerez az agy. Persze gyógypedagógiai módszerekkel nagyon szép eredmények érhetők el, de a kiskori hiányok pótlása nagyon nehéz. Azonban, ha otthon sokat beszélgetnek, mesélnek, játszanak az aprósággal (aki a tévét pl. hírből se ismerje!!!), ha engedik mozogni, csúszni, mászni, elesni, összepiszkolni magát, ha nem tiltanak mindent, mert koszos lesz, leesik, megüti magát, meg ajjajjaj, akkor a gyerek normálisan fog fejlődni, és szinte biztos, hogy nem lesz gondja az iskolában sem.
Igazad van! Az a "gyagyás", aki a kisgyereket minősíti ezzel a szóval. Nem is ismerik őket! Nem is sejtik, milyen értékeik vannak, és bizony sokkal különbek sok téren, mint a normál iskolába járó társaik. Az ítélkező felnőtteknél meg jóval különbek.
A továbbtanulás miatt ne aggódj! Fel fogják venni szakiskolába, jitanul egy jó szakmát, ha akar, le is érettségizhet, és meglátod, ha kikerül az iskolarendszerből, sikeres ember lesz belőle. A szorgalma és a majdani szaktudása fogja ezt biztosítani számára. És nem utolsó sorban a Te önzetlen anyai szereteted, mert nem ezért vagy azért szereted, hanem azért, mert VAN, mert a TIED. Minden elismerésem a Tied. És sikerülni fog, mert ilyen hozzáállással sikerülnie kell!!!
Én már beszéltem az osztályfőnökkel, a gyógypedagógussal. Gondolkodtunk iskolaváltáson, de amint meghallják, hogy a gyerkőcöm tanulási zavaros (a tanulási zavarok komplex zavara van írva a zárójelentésre, azt mondták, hogy nem diszlexiás), akkor már hárítanak is. Patt helyzet, így marad ebben az iskolában. Negyedik osztályos és iskolaotthonos suliba került Máté. Nagyon nem jött be. Csak hétvégén hozta haza a tankönyveit, füzeteit, jóformán azt sem tudtuk hol tartanak. Most már haza hozza minden nap, hogy tudjuk a párommal követni. Gyakorolni nem nagyon tudunk vele, mert hétfő és péntek kivételével negyed 5-ig van iskolában, ebből szerdán matek felzárkóztatón. Nekünk szerencsénk volt az elsős-másodikos tanár nénikkel, melléálltak, segítették. A gyógypedagógus nagyon aranyos. Azt mondta nincs felsős gyerkőce, de Mátét tovább fogja segíteni még ötödikben, mert nagyon szereti és elég probléma lesz neki megbirkózni a sok változással.
Én már előre félek az ötödiktől.
Köszi az infót!:)
Sajnos nem sok reményt fűzők hozzá!:(
speciális szakiskola nincs a körzetetekben?
ott tanulhatna szakmát
Szia!
Nagyon jó a témafelvetés :)
Igaz, mi méf csak az elején járunk, 3.5 éves a kislányom, de érdekel a téma, és nem biztos, hogy valamilyen szinten nem leszünk érintettek.
Egy nagyon fontos dolog viszont, amit már mi is tapasztalunk, hogy már nagyon pici korban foglalkozni kell azzal, hogy a gyengébb részterületek fejlesztése ne maradjon el. Ez sokszor szakembert is igényel és mindenképpen rengeteg befektetett energiát és munkát a szülő részéről.
Nem tudom, merre laktok, de Pest megyében- és vidéken is- vannak lehetőségek. Szerintem a gyermeked tanárnénije tud segíteni!
A Középiskolai Felvételi tájékoztatóban lehet keresgélni!
Itt a Neten is!
Aki még nem iskolás, arra semmiképp nem mondhatjuk, hogy tanulási problémás. Sőt: a kis elsősre sem! Legfeljebb azt, hogy iskolaéretlen.
Az iskolaérettség egyik kritériuma, hogy a gyermek legalább 20-25 percig tud egyfolytában nyugton ülni és figyelni. Ezt otthon könnyen ellenőrizhetitek: üljetek le vele társasozni. Ebből sokminden kiderül, többek között az is, hogy be tudja-e tartani a szabályokat (pl. tud-e veszíteni). Mert hogy ez is feltétel az iskolában. Na nem a vesztés, hanem a szabálytartás.
Ezért, ha úgy látod, a nagy mozgásigénye miatt még jobb helye lenne az óvodában, hát tartsd vissza bátran, és adj neki még egy év gondtalan gyermekkort. Harcolni ráér később is!
Na igen, és előre ne aggódj, mert a gyerek ezt is fogja a "csápocskáival", és nyugtalanná válik.
Értem. Akkor reménykedni kell, hogy egy remek pedagógushoz kerül, aki szeretettel és kellő felkészültséggel tudja az impulzív gyermekeket irányítani, és megfelelő módszerekkel kezeli is a helyzetet.
Igaz, a mai oktatáspolitika nem kedvez a gyermekeknek. Beszélnek esélyegyenlőségről, kompetenciákról...stb, csak a feltételeket nem teremtik meg hozzá! De nem szeretnélek megijeszteni!
Pedagógust választanék és nem iskolát! Hacsak nem egy van belőle a településen, ahol éltek!
Az én nagy fiam tanulási nehézséggel küzd.Gyógypedagógia iskolába jár.Kis létszámú osztályba.Sajnos amikor elsős volt (nem ebben az iskolában)akkor nagyon ellenszenves volt vele a tanárnője.
Átírattam egy másik ilyen specialista suliba ahol akadály nélkül vette az osztályokat.Hozzá teszem az első és harmadik osztályt ismételte.
3-4-5 osztályt simán elvégezte aztán jött a kritikus 6.osztály ismételte,most tapossuk a hetedik osztályt.:( Nagyon jó tanárnénink van!!!!!
Nagyon nehezen és későn indult nála a beszéd is 5 évesen kezdet beszélni addig csak ö-zöt meg rövid szavakat mondót.Hordtam mindenféle vizsgálatra nem lettünk okosabbak.Lassan itt a pálya választás és én úgy érzem,hogy ezek a gyerekek meg vannak bélyegezve.
Sajnos mikor meghaljak hova jár rögtön azt mondják kisegítős,gyagyás.
Nem ők nem gyagyásak!!!
Őszintén én már most el vagyok keseredve,hogy nem tud majd tovább tanulni.
Nem fogunk olyan iskolát találni ami az ő szellemi szintjének megfelelő lenne,mert nincs.
A kudarcokból meg már elég volt nem akarom őt több csalódásnak kitenni!!!
Én akkor is büszke vagyok pedig nem kitűnő tanuló!!!
Szia!
Konkrétan nem mondták, hogy gond lenne vele, mert szerintünk van nála sokkal problémásabb, de azt mondták, hogyha egy olyan tanárhoz kerül aki csak azt fogja látni hogy nyüzsög,akkor lehetnek gondjai...
Az integráció korunk nagy divatja. Minden jó szándék ellenére azt mondom, hogy nem minden gyerek számára szerencsés ez a megoldás. Az erőltetett megoldás. Az alsósoknak szerintem semmiképp. A tanárok nincsenek erre felkészítve, az a néhány óra pedig, amit a gyógypedagógussal töltenek, kevés az előrejutáshoz. Arról már beszélni sem merek, hogy az integrált gyerekek normál iskolában gyakorlatilag soha nem jutnak sikerélményhez.
A szakvélemény javaslatait az iskolának be kell tartani!!! És a tanulmányi eredmény nem köthető a magatartáshoz. Beszélj az igazgatóval és az osztályfőnökkel! A végső megoldás pedig az iskolaváltás lehet, hogy a gyermek személyisége a sorozatos kudarcoktól ne sérüljön. A hozzászólásodból azt vettem ki, hogy a gyermeked diszlexiás (?!). Ha ez így van, írd meg, hányadikos, és annak függvényében tudok tanácsot adni, hogy otthoni munkával hogyan könnyíthetitek meg a tanulását.
Szervusz!
Azt, hogy tanulási problémái vannak, még nem mondhatja ki senki, hiszen nem iskolás. A Nevelési Tanácsadó, vagy EGYMI végez nagycsoportban Iskola érettségi vizsgálatot, ami több kritérium alapján történik. Testi alkalmasság, pszichológiai érettség és értelmi képességek.
Természetesen ha valamilyen téren nem mutat a gyermek elvárható fejlettséget, az még nem zárja ki az iskola megkezdését. Az óvónők jeleztek feléd, vagy "csak" Te aggódsz?
Sajnos nincs lehetőség konkrét tanárt választani:(
Az egész tanárválasztás olyan mint egy marhavásár...Tanárok kiállnak, mindenki mond magáról 2-3 mondatot, és ez alapján eldönthetem, hogy melyik lesz jó neki...kb.8 első osztály indul, és már mennek az infók, hogy melyik tanár milyen.Ha szerencsénk van, akkor jó tanárt fogunk ki, ha nincs akkor...:(