Tanítsuk-e a gyerekünket? (tudásbázis kérdés)

No, én is tanítok...

Nehéz a szülőnek eldönteni, hol a segítség, hol a tanítás. Ha a gyerek kéri, tanítja. Persze, a szülő nem pedagógus, diploma szerint. Sztem, ez nem azt jelenti, hogy most ne is foglalkozzon a gyermekével.

Ezért is van a tanítónéni, hogy tanítsa és javítsa azotthonról hozott hibákat.

szerintem nem kell vitatkozni.

mindenkinek magának kell tudni hogy a gyereke milyen képességekkel van megáldva, és hogy érdekli -e a tanulás.

ha a gyereknek jó hajlama van rá akkor otthon senki sem hal bele ha megtanítok neki pár dolgot,és terelgetem a tanulás irányába, érdekessé teszem neki a tanulást.az nem baj ha előbbre jár az oviba,vagy később a suliba.

de ha látom hogy a gyerek le se tojja a tanulást akkor majd a suliba előveszik.igy én sem tanitok neki egy deka betűt sem mert tudom hogy nem érdekli.

így azt mondom ki hogy.

Igazad van a határ mindenkinek máshol van...

Mondok egy példát: a gyerek úgy jön suliba, hogy ismeri a "m" betűt. Ez nem lenne baj, otthon megmondták neki-mert kérdezte- hogy az az "em" betű.Amikor összeolvasásra kerül a sor a mama szót ő úgy olvasa, hogy "emaema. Mi m(m) betűnek tanítjuk és nem "em"-nek. Sok ilyet tudnék még mondani...

Nem hiszem hogy "élből söpörtelek volna el"-ha te ezt gondolod akkor tényleg félreértettél, sajnálom.

Kisfiam 5 éves, nagyon fogékony, jó fejű, könnyen megjegyez mindent. Lassan folyékonyan olvas, pedig nem "tanította" senki. Pesze "segítettünk" neki, mikor kérdezte a betűket megmondtuk, hogy melyik mi. Bosszantotta, hogy az oviban a nagyok már le tudják írni a nevüket, ő pedig nem. "Megtanítottuk" leírni pár dolgot (Gergő, apa, anya, papa, mama), onnantól szívta magába a betűket.... Ennek kb. fél éve. Azóta szépen olvasgat, pedig sose ülünk le vele "gyakorolni", csak "segítünk" neki, ha valahol elakad. Magától olvasgat, senki nem kényszeríti, élvezi.

Lehet, hogy ennek jövőre az iskolában nem fognak örülni, de visszafogni sem akarom a gyereket, nem akarom elvenni a kedvét.

Ha tényleg baj van (ahogy írtad), akkor szerintem valóban jobb szakemberre bízni a dolgokat. Nálunk pl. az volt a baj, hogy pár betűt nem ejtett tisztán. Tavaly októberben elkezdtünk logopédiára járni, szépen javul, már csak néha téved meg az "sz" betűnél..... Itthon sokat kellett gyakorolni, sok volt a házi feladat, a mindennapi beszédénél is figyelmeztettük, ha nem jól mondta. Ebben az esetben szerintem kellett a szakember is, meg a szülő is. Mert a heti 1 óra logopédia kevés lett volna ahhoz, hogy megtanuljon szépen beszélni.

Még 2 dologban reagálnék(aztán ennyi is lenne, kivéve ha lesz megválaszolandó dolgom még itt:),

nem győzöm hangsúlyozni, csak szubjektív vélemény, nem pedig bántás.

1.Aki negatívan válaszol, az nem érti a segítségnyújtás és tanítás közti különbséget.

Már hogyne érteném...

Miért is ne magyarázhatnám el majd a gyerekemnek, mielőtt suliba menne, hogy mi az az eső, honnan jönnek a felhők, stb...talán rosszat teszek ezzel?Bekavarok az oktatásba? Csak mert általános iskolai tananyagot magyarázok el?

Szerintem helyesen cselekszem, ha tanítom ilyenre, ..ez nem minősül segítségnyújtásnak.

2.Mondod, nehogy már neked kelljen kijavítanod a szülők hibáit.

Hm..nem fogsz szűz vásznat kapni, amire kedved szerint festhetsz és amit majd kijavíthatsz, hozzátehetsz, elvehetsz...

Minden gyerek egy bizonyos tudással-képességgel-lehetőséggel érkezik, s innen-onnan (szülő, tv, barát, bla-bla) felszedett információkat fog majd kapni, miközben te tanítod...

No, de valószínűleg majd pontosítod, hogy mire is gondoltál ,mert az általános iskolai tananyag elég széleskörű.:)

Még egyszer említem nem kell bepipulni, mert más a véleményem...és nem értem félre.

sziasztok.nekem a lányom. most lesz nagycsoportos ovis jövő héten már szeptembertől az ovi elkezdi velük az iskolára való felkészítést. ami szerintem elég. a lányom rettenetesen koraérett tipus.a fiammal ellentétben akit rugdosni kell.

most kezdte el elolvasni a számokat és leirni.most ért oda arra a szintre hogy betűket is ír nem csak számokat.

igaz hogy nagy már, tehát nemsoká iskolás de én azt vallom hogy nem ülök le vele hogy sulykoljam. ha akar tanul, ha nem akkor nem.

viszont enyhe ráhatással azért próbáltam neki mondani hogy Vivike ez milyen betű csak úgy magamtól.

én a középút híve vagyok. tehát erőltetni nem erőltetem, de ha jó esze van akkor bizony néha finoman terelem a tanulgatás irányába.

hiszen azért a csak játsszon sem jó.

azért nem kicsi már, viszont nem erőltetem, jobb ha korán tisztában van az eszével a képességével, és a lehetőségével.

de ha jövőre elsős lesz uti nem fogom beíratni különórára, csak ha ő is akarja. és mikor önállóan meg tudja itélni mit szeretne.

tehát minden szülőnek magának kell tudnia mire képes a gyereke. ha jó eszű akkor bizony enyhén lehet terelgetni, abba nem hal bele és mégsem kötelező.

viszont nem fogok leülni vele kötelezően mondjuk angolt tanítani

Probléma is azért adódott a legtöbb esetben,mert a tanítónéni nem tudott a gyerek ütemében haladni(idő..stb hiányában), nem?-erez más ok is van, pusztán "költői" kérdés ez.

Megjegyzem, nem véleményre voltál akkor kíváncsi, hanem bólogatásra.

Persze, nehezen viselik a kritikát, még a tanítók is..hiszen emberből vannak.

Hol van amúgy a határ, ami már túlmegy a segítségen és már elrontó tanításnak minősül?

Mert ez egy kényes sáv, valószínűleg.

Ha segítek ,azt szabad...

Ha tanítom, azt szabad, de csak addig, amíg el nem érek egy falhoz, amit persze minden tanító maga állít fel.

Nos...én meg erről beszéltem, hogy együtt kellene dolgozni a tanárnak-szülőnek, nem élből elsöpörni 1-2 jól irányzott mondattal az embert.

Ezt próbáltam mondani, hogy összeülni, hiszen honnan tudja a szülő, melyik tanárnak mi már az a segítség, ami számára zavaró tanításként csapódik le.

Hiszen egyik tanító örül, ha otthon legalább a szülő leveszi a gondot a válláról( hiszen elég dolga van így is a sok gyerekkel), ha nem neki kell x időn át egy lassabban haladó gyereknek még külön feladatokat adni úgy, hogy már réges-rég lemaradt a többi anyagtól.

Másik tanítónak meg még az is zavaró, ha csak előveszik otthon a könyvet, épp ezért bennt hagyják a kicsik.

Így elsősorban tanító válogatja, hol a határ..és a szülő is, hiszen mind más elképzeléssel vagyunk, főleg a saját gyermekünkkel kapcsolatban.

Neked hol a határ, ami már kontárkodásnak minősül és nem otthoni tanításnak?....persze , hogy neked és másik 30 tanítónak máshol van ez a vonal...nehéz rajta egyensúlyozni.

Az hiszem összekeverik néhányan a dolgot.

Nem azt mondtam, hogy ne segíts, hanem, hogyha tényleg baj van, ne te akard megoldani és ne te tanítsd!Ne nekem kelljen helyretenni azokat a dolgokat, amit a szülő a legnagyobb jóindulattal-estleg agyongyakoroltatással- rontott el.

Szia!

Nekem ellenvéleményem van, így valószínűleg nem leszek népszerű ebben:)

Megszületik a gyerekünk, mindent tőlünk tanul meg..beszélni, kanalazni, inni, a színeket, hogy télen miért esik a hó, hogy Afrikában miért van meleg és még sorolhatnám sokáig.

Miért is szűnne meg ez a tanítási képességünk, nekünk szülőknek, csak mert a gyerek betölti a 6-7 éves kort. Miért nehezebb elmagyarázni egy gyereknek, hogy mi a különbség az A és a B között(sarkosítok).stb.

Főleg meg, ha alsó tagozatos információkról van szó. Ezek nem haladják meg egy (általában) 30 éves apa, anya értelmi képességét, főleg meg ha a gyermekéről van szó, akinek a legjobbat akarja.

Most csak az alsó tagozatosok otthoni tanítására kérdeztél rá, ha jól gondolom, hogy mi szülők, miért avatkozunk bele ebbe.

Nos, van másik oldal is. Nem ellenség a szülő, hanem partner az oktatásban is. Főleg, ha a tanítónak van 25 kis diákja, akikkel éppen csak haladni tud a tananyaggal, arra már nincs ideje-lehetősége (képtelenség lenne), hogy egyénileg haladjon a gyerek érettségével , képességével. Sokszor van , hogy halálra unja magát a gyerek , mert már régen túllépett egy-egy feladaton, vagy fordítva, kellene még 1-2 óra, hogy alaposan megértse az adott dolgot.

Valószínűleg másik módszerrel fogja megmutatni a gyerekének a szülő, hogy a d betű pocakját hogyan gömbölyítse, de sok esetben ez pozitív, hiszen látja a gyerek, hogy egy feladat megoldásához többféle úton is el lehet jutni. Persze össze is lehet zavarni vele, de általában 2 féle magyarázat még nem akkora mennyiség, hogy az negatív legyen.

Másik része, hogy anyukám engem megtanított írni-olvasni-számolni, mire iskolába kerültem. Nem kényszer volt, én érdeklődtem.

Kíváncsi voltam. Akkor mondjon nemet a szülő, csak mert nem a foglalkozása?..Nem hinném, hogy ez lenne a jó megoldás.

Nem volt káromra, mert sokkal jobban tudtam figyelni a magyarázatra, hiszen már ismert dologról volt szó, finomítani persze finomított.

Nem azt kellene nézni, hogy istenem, megnehezítik a dolgomat a szülők, hanem azt, hogy összeülni velük, megbeszélni, hogyan tudják eredményesebbé tenni a munkámat, ha szükséges az otthoni segítség.

Azzal sem értek egyet, hogy nem szükséges a sok gyakorlás. Igenis kell, hiszen a legtöbb dolgot, csak gyakorlás útján érjük el, hiába vagyunk profik elméletben.

Például hiába ismeri fel a gyerek a kisbetű és a nagybetű közti különbséget, ha leírni csak nehezen megy.

(Itt nem elrugaszkodott gyakorlási időkről beszélek,csak egy normális keretek köztiről).

Másrészt pedig képtelenség kérni a szülőt arra, hogy ösztönével szemben cselekedjen. Kódolva vagyunk arra, hogy gyermekünket jobbítsuk, a legjobb tudásunk szerint (ami nem elhanyagolható), hiszen nem olvasztótégely van, hogy egy dolgot egyféleképpen lehet csak megtanulni, nem is mindenki képes erre.

Utolsó mondatként, amit sérelmezek, főleg egy tanító szájából-tollából, de nem sértésnek szánom:

Ezzel az erővel szakács sem vagy, de valószínűleg mégis megfőzöl a férjednek, családodnak..stb.

Akkor mától ne tegyek a párom elé este vacsorát, csak mert nem értek úgy hozzá, mint egy szakács?

Nos...ez csak személyes vélemény, sem megbántani nem akartalak ezzel, sem pedig vitázni. Pusztán arra szerettem volna felhívni a figyelmed, hogy összedolgozni jobb, mint külön harcot vívni, könnyebb a gyerekeknek is.

Plusz: jó pap is holtig tanul, nem feltétlenül a tanítójától..akár egy életből merített információból is.

Üdv, Vali.

Kérdésre válaszolva, valószínűleg minimálisan segítenék neki itthon. Mikor én kicsi voltam még olyan alsós, hát mindent tanítottak csak tanulni nem.

Otthon sokat kellett másolnom, hogy tudjak szépen írni (most sem tudok) Szóval a szüleim mintáját tuti nem fogom követni. Gyűlöltem suliba járni amióta elkezdtem azóta.

Nem fog érdekelni, hogy a fiam mennyire tud szépen írni, vagy esetleg hasonló dolgokon fent akadni.

Arra akarok figyelni, hogy miben tehetséges és azt erősiteni benne és ami nem megy neki annyira azért azt is szinten tartani.

Nem rég mondtam a páromnak, ha úgy lesz akkor menjen magántanárhoz adott tantárgyakból.

Mert apa hiába jó töriből, ha szegényemnek nincs türelme nyüglödni a gyerekkel. Akkor inkább ne akarjon segíteni.

Ez igaz, de van amire külön hangsúlyt kéne fektetni.

Nekem pl. döbbenetes volt az, hogy nem tanították meg a gyereket szépen dolgozni. Írd le, és kész. Nekem itthon kellett elmagyaráznom neki, hogy mennyivel szebb, ha egymás alá írja a példákat, mintha kedve szerint elcsúszkálva. Egy kisfiú, aki nem sok szépérzékkel rendelkezik, fel se méri...de később fontos lehet és sok dolog alapjául szolgálhat.

A másik, ami kiborított, a rohanás. Gyorsan-gyorsan...még ha a tanító ellen neveltem is, akkor is azt mondtam neki, itthon, hogy nem kell gyorsan, csak elsősorban pontos és másodsorban szép legyen...aztán később lehet gyorsítani!

Egyébként igazad van, elképesztő amit a középiskolákban is művelnek a gyerkekkel, de ez már sajnos felső tagozatban elkezdődik. Persze a tanárképzés más, mint a tanító-képzés.

Amit hiányoltam(mindkét fiamnál, különböző tanítónénikkel), hogy úgy mentek ötödikbe, hogy nem tanították meg őket tanulni. Azt se tudták ötödikben, hogy mi van. Ja, és nem konzultáltak az alsós tanítók a leendő felsős szaktanárokkal, így olyasmit követeltek a gyerekektől, amit nem is tanultak...

Ja, és a gyakorlásról. Évvégi 4-est hogyan lehet lerontani félévre 3-ra, majd következő év végére 2-esre. Matek. Úgy, hogy a tanárnak az a filozófiája, hogy ő nem szeret házi feladatot adni. Nem tudom, hogy így akart-e bevágódni a gyerekeknél vagy csak szimplán nem normális. De a matekot nem lehet máshogy megtanulni, csak gyakorlással! Persze nem ész nélkül, de itt a példa, hogy nem is tudja a gyerek. Amúgy mondhatjuk, hogy megérdemelte a kettest, mert tényleg nem tudja közepesre se, de vajon miért?!

Nem is értem a kérdésfelvetést. Nyilván a szorzótáblát nem fogom neki megtanítani, de ha segítséget kér tőlem az alsó tagozatos gyerekem a tanulásban, vagy gyakorolni kell vele, nyilván nem fogok mellé másik tanítónőt fogadni.

Egyébként nem hiszek a hagyományos iskolarendszerben.

Én azt gondolom minden tettemmel, cselekedetemmel, példámmal nevelem is őket.Nem lehet a tanítást és a nevelést különválasztani.Persze ez minél kisebb a gyerek, annál hatásosabb.Könnyebb egy elsőst jó példával nevelni, mint egy nyolcadikost.

Amiről Te írsz, azt inkább a középiskolákban lehet tapaztalni-remélem.

Persze a szülő alapvető feladata a nevelés, de együtt az iskolával talán könnyebb.

Sőt, lehetőleg a sporton/éneken/táncon kívül semmilyen tagozatra se! Nem lesz beljebb a nyelvtanulással, aki nyelvi osztályba iratja a gyermekét, fölösleges. Tanuljon meg MAGYARUL előbb, írni, olvasni, számolni és TANULNI! Utána lehet építkezni.

Ha már itt tartunk. Gyöngyi, mi a véleményed a nevelésről? Mármint úgy értem, hogy sok tanító és tanár egyre inkább próbálja kivonni magát ebből. Nevelje a szülő, én meg tanítom-felkiáltással.

Szoktam mondani:Emberből vagyunk mi is...

Én azt tanácsolom a szülőknek, ne csak jó iskolát, hanem inkább jó tanító nénit keressenek.Alsó tagozatban ez a legfontosabb, nem az, hogy milyen tagozatra jár a gyerek.

Nincs is addig gond, amíg a tanítónéni tudja a tanult szakmáját és jól végzi a munkáját...de ahogy van rossz fodrász és kovács...

Persze ez nem jelenti azt, hogy ha rossz a fodrász, akkor inkább magamnak vágom a hajamat...bár feltűnést azt keltenék vele!;-))

De lássuk be, tanítónénit bonyolultabb cserélni, mint fodrászt...

És én azt hiszem, a problémák alapvetően inkább felső-tagozatban kezdődnek...