Szülés otthon vagy a klinikán? (beszélgetős fórum)

Talán azért látjuk másképp a dolgokat, mert én mást tapasztaltam. Volt már az utóbbi időben egy pár olyan kismama az osztályunkon, aki otthon szült. A mentő hozta.Volt, akinél nem vált le a placenta. Sok vért vesztett. Elég sokat dolgoztunk rajta, hogy a szétrepedt gátat helyrehozzuk, stabilizáljuk az állapotát.

A végén egy síma köszönömnek nagyon örültünk volna. Arról, hogy nem úgy történt minden mint ahogy eltervezte nem mi tehettünk. Mégis úgy nézett ránk, mintha mindezért mi lennénk a felelősek.

"A felelősség azt felelősség, mindegy hol van az ember. "

Ezt én is így gondolom, de mégse érzem azt, hogy igaz lenne.

Vajon hányan gondolkodnak el azon, mi abban a felelősségük, ha kórházba mennek szülni? Hányan tudják azt, ami velük 'valójában' fog történni? (Úgy, hogy tényleg nem csalódnak.. sok szokott lenni a szép szöveg) Hányan számolnak a kórházi fertőzésveszéllyel, avagy a beavatkozások következményeivel, lehetséges műhibákkal, stb??

Szerintem kevesen. Amennyi tapasztalatom van (nőként! :)) ), a nagy átlag szépen orvost választ, bemegy a kórházba szülni, s a szülését az orvos kezébe teszi, átadva a döntéshozást neki. Aztán vagy minden rendben lesz (mert ugye ebben bízik, bár ez így rendben is van...), vagy mégse lesz maradéktalanul tökéletes emlékképe a szülésről (szerintem ez jellemző a 90 %-ra, én spec. még sose hallottam olyan kórházi szüléstörténetet, amiben a világon minden tökéletesre sikeredett a bent töltött összes napon), netalántán még valami nagyobb baj is akad...Aztán persze lehet keresni a felelősöket... Érdekes, a szülő nő felelősségét sose szokás vitatni, mintha mindent megtett volna a gyermekéért azzal, hogy kórházban szülte, holott bizony adott esetben az is lehet, pont azzal tett neki rosszat. :( Bár ez nem lehet vigasz...

Noha az a megfogalmazás nem túl szerencsés, hogy az otthonszülők felelősségérzete nagyobb, mégis, minőségében más. A döntés mindenkoron az övé.

Szültem kórházban is, s bármennyire is felelősnek éreztem magam a gyerekemért, a kockázatot, hátrányait bizony csak később gondoltam át rendesen én is. Sajnos akkor, amikor már túl későn volt. :( Miért? Mert sodort ugyanúgy az ár, mint bárki mást, mert nem voltam kellő információk birtokában (pechemre az első születéskalauz is később jelent meg), mert ugye az a "normális", hogy kórházban szülnek a nők, mert... még lehetne ezer okot felhozni.

Összehasonlíthatatlanul jóval jobban tudatában voltam gyermekem születése iránti felelősségemnek a másik két esetben. A kórházon kívüli szüléseimnél tudtam, mit vállalok. Tudtam, hogy mindenben nekem kell döntenem, még akkor is, ha a természet nem épp a legmegfelelőbb sorsot hozza majd ránk. De nem ebben éltem, nem ez lengett körül. Ott volt ugyan bennem, de valahol nagyon mélyen eltemetve, s csak akkor került volna elő, ha úgy hozta volna a sors. Akkor pedig a felelősséget megint nem lehetett volna senki másra hárítani, csakis a természetre.

A bábák - orvosokkal ellentétesen - nem döntenek soha. Véleményeznek, megbeszélnek mindent az anyával, de minden döntést utóbbinak kell meghoznia. Ez bizony elég nagy felelősség.

Igaz, a bábákkal ugyanúgy bizalmi viszonyban van a nő, mint más az orvosával, és szokás elfogadni a véleményük, hiszen szakmai kompetenciájukat elismerjük, de lehet nekik akár ellentmondani is. (Ezt vajon megteheti egy nő a kórházban? Engedik neki? Vagy mégis az fog történni, amit az orvos lát jónak? Történhet-e a nővel bármi akarata ellenére? Tapasztalatom szerint nagyon is. Lehet mondani, hogy megfelelő orvos és kórház kérdése, én egyrészt ebben se hiszek, másrészt nem vigasz ez akkor, ha egyetlen esetben is ki van téve szülő nő annak, hogy döntenek a feje felett. Pláne, ha rosszul.)

Aki otthon szül, kellőképpen tisztában van a saját határaival. Tudja, meddig mehet el, tudja, hol a határ. Tudja, mikor van a bábának igaza (aki kívülről folyamatosan figyeli az eseményeket, s a külső jelekből ítél, de semmiképp nem az utolsó 10 percre jelenik meg gátat metszeni, mint sok orvosnál ez előfordul...), de azt is tudja, mikor nincs! Akkor pedig fel meri vállalni saját döntését.

Végezetül pedig egy otthon szülő tudja azt is, minden egyes szülésben benne van a halál szele is, amikor nincs ember, aki tehetne róla, nincs felelős, csak kegyetlen sorsszerűség. Ilyen esetre pedig lelkiekben fel van készülve, hogy méltósággal tudja elfogadni a tragédiát...

Bizonyára nagyon kemények a szavaim: olyanok, mint maga egy szülés, egy élet, egy halál.

"Ha a férfiakon múlna a jövő, akkor már régen kihalt volna az emberiség."

Ezt hogy érted?

Megjegyzem, nagyon sok férfit ismerek, aki kardoskodik az otthonszülés mellett. Többségük olyan apa, aki tevőlegesen részt vett saját gyerekei születésénél otthonukban. Vannak köztük dúlák is. Ezen férfiak is teljesen másképp gondolkodnak a szülésről. ;)

Jajj....

Kb. kismilliomodik alkalom, hogy leírom... (Pedig, ha tényleg érdekel valakit, ki vagyok, az rá is szokott magától jönni. ;) )

Nem vagyok szakállas, se férfi. Viszont itt a hoxán relatíve régi motoros. Anno a legelső napon véletlenül a férfit x-eltem be az adatlapon, de erre csak akkor derült fény, amikor az első hoxakvízben volt egy kérdés a nők-férfiak arányáról. Ki lehetett volna ugyan javítani azonnal, de nem tettem, mert jó poénkodás lett belőle. Kiderült, nem én vagyok az egyetlen férfinak bejelölt nő, s bizony még nálamnál is régibb hoxa tagok között is akad hasonló. (Akkoriban még nem voltunk ennyien a hoxán, létezett egy amolyan törzsmag is, akik tudták ezt...) Így - a poén kedvéért - én is hagytam szegény adatlapomat háborítatlanul. Aki kíváncsi, az előbb-utóbb úgyis rájön, a többi meg nem számít.

Én is rá gyanakodtam eleinte, de amikor megnéztem az adatlapot, teljesen összezavarodtam. Talán Ő is, és a döntése is akkor született. :))

Nem akarok senkit megbántani, de ha kitölti az adatlapot valaki, és nem akar valamit elárulni, akkor inkább hagyja üresen. Bár ez csak álca.

Szerintem félreértelmezted a mondanivalómat. Nem hiszem, hogy az aki otthon marad, nagyobb felelősséget érez a gyermeke iránt. A felelősség azt felelősség, mindegy hol van az ember.

Számomra a másik érdekes dolog az, hogy te mint férfi kardoskodsz az otthon szülés mellett. Egy férfi soha nem érezheti át azt, amit a szülés ad egy anyának. Ha a férfiakon múlna a jövő, akkor már régen kihalt volna az emberiség.

Vannak, akiket a mostani helyzet kétségbe ejt, nem mernek teljesen magukra maradni szaksegítség nélkül, s inkább bemennek a kórházba. Gondolom félelmekkel, kissé kétségbeesetten, de semmiképp se hiszem, hogy lelkileg háborítatlanul. Nagyon nehéz döntés ez számukra, tisztelem őket. Aztán pl. az említett esetben még pechesek is voltak....

Aztán vannak, akik képesek egyedül is otthon maradni szülni, olyannyira bíznak a szülés misztériumában. Őket is nagyon tudom tisztelni. Ugyanakkor ez a döntés legalább olyan nehéz, s a felelősség se kisebb. De nem is nagyobb! Mivel lenne az? Mivel veszélytelenebb kórházban szülni?

Felkészült szakembergárda? Normális esetben az otthonszüléseknél is jelen van a felkészült szakembergárda. Azok, akik ahhoz értenek.

Abban viszont igazad van, aki az otthonszülést választja, az felelősséget érez gyermeke születése iránt, sokkal inkább, mint azok, akik a kórházi szülést választják, holott nekik is épp annyira felelősnek kellene magukat érezni. Mégis, valamiért ez nem így van, a szülésért mindig az orvos a felelős. Pedig én úgy gondolom, az is éppoly felelősség, hogy szülni kórházba megy valaki, hiszen garancia a világon nincs ott se semmire! Ott is ugyanúgy a gyerekről szól a történet.

Igazad van. Ha valaki meggyőződésből választja ezt vagy azt az útat, azt nem lehet eltéríteni. Talán a meggyőződés szó nem is jó, belső érzés affelől, hogy ez a jó. A legjobb. Azt is megértem, hogy furcsa lehet erről nőket meggyőződéssel beszélni. Furcsa lehet, mert nem így lettünk szocializálódva... már több helyen meséltem Édesanyámról, aki szülésznő... régi rendszer szerinti... hol volt még gyengéd szülés az ő korában... ő mégis sok mindent másképp csinált. Ösztönösen. Mert tapasztalatból tudta (6 gyermeket szült), hogy nem az a jó, amit az orvosok elvárnak, a kismamák meg elkerekedett szemekkel néztek rá (10- 20 évvel ezelőtt), hogy tényleg ihatnak??? Tényleg lehet sétálni vagy ülni... persze anyát a kismamákon kívül nem igen szerették, mert mindenki vele akart szülni. Ezt csak azért mesélem el, mert ha valami beidegződött, hogy ennek ez a menete, és a nők jobban bíznak az orvosban mint önmagukban akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy a többségnek még furcsa az, ami másnak a legtermészetesebb. Szülni otthon. Szakembergárda nélkül. Mert nem szakember kell a szüléshez, hanem a testi leki összhang. A szülés folyamatában a hormonok végzik a döntő munkát, a hormonok munkáját pedig a lelki folyamatok befolyásolják.

Ez a döntés sosem a kismamáról szól, hanem a babáról, mert akik így döntenek azok is a legjobbat kívánják az ő kicsikéjüknek, ahogy mindenki más. Akik otthon szülnek nagyon felkészülnek, sokszor jobban tudják, mi minden fog velük történni, mint akik a kórházat választják. A felelősség miatt. Magukra számíthatnak, és ez a tudat erőt ad nekik, nem mástól várják a segítséget, önmagunkban bízva tudják a döntéseket meghozni.

Nem csak egy út létezik, és nem minden út jó mindenki számára. Fogadjuk el egymást, és hallgassuk meg egymás történeteit, mert jó egymást tanulni. Na tiszta regényt írtam ide:) Befejezem. Szép hétvégét mindenkinek!! :) Gyorsan még egy örömteli hír: a héten éreztem először a gyermekünk mozgolódását biztosan. Meghatódtam. Szegény gyerek, egy bőgőmasina anyukával áldotta meg az ég! :)

Egy apuka tollából...

Nem a kórházi szülés ellen hozom fel, pusztán a higiénia témájához kapcsolva, mert bizony téves hit az, hogy a kórház steril avagy bármivel is tisztább saját lakásainknál.

(Személy szerint én nem tudtam volna ennyire higgadt maradni. Igaz, kórházba se tudtam volna menni...:)) De ez én vagyok.)

"Szivesen leirom én. Jo sok dolog történt...

Nov 30 péntek volt a nagy nap. Ugye OSZ-t terveztünk, ami az ismert esemenyek miatt meghiusult. Reggel 4kor keltünk 2perces fájásokra. Délelött 9kor indultunk be a korházba, mert otthon olyan gyorsan tágultunk, hogy azt hittem, hogy már nem fogunk tudni lejönni a lépcsőn. Bementünk a Szt Imrébe. Ott ugye az a szabály, hogy amig nincs kitágulva rendesen az anya, addig nem lehet bemenni a szülőszobába, hanem a vajudóba kell menni. Oda viszont valamiért nem mehet be az apa. Mivel Anya nem akart egyedül lenni kijött hozzám a váróterembe. Szépen beültünk a sarokba, probáltam valahogy eltakarni-beburkolni és harmicadmagunkkal, a váróteremben vajudgattunk. Ennyit a zavartalan szülésről, az elmélyülésről és a higiéniáról :). Itt persze szépen le is lassult a tágulás, 9-13-ig ott ültünk, sétálgattunk, stb. Ezek alatt az orák alatt volt alkalmam megfigyelni a rendszert. Kihozták a folyosóra a friss, ropogós ujszülöttet, a családtagok megfogdosták, a szemébe vakuztak, ölelgették, egy nyugtató cigi után ráköhögtek, és csak utána tolták tovább a szülészetre. Szoval ennyit a sokat emlegetett higiéniáról és fertőzésveszélyről.

Aztán 13kor kiürült az alternativ szoba és be tudtunk menni. Végül is 20.25re lett meg a fiam, 3.6kgval és 56cmrrel (alulfejlett vegán baba lett :D). 16 óra volt mindenestül. Amikor már bent voltunk a szülésző és a doki szinte végig velünk volt ( a dokinak néha el kellett menni máshoz is), borzasztó sokat segitettek, igazi otthonszülős hangulatot teremtettek. Volt vizes kád is, ami szintén nagy segitség volt(ennek később nagy jelentőssége lesz!). Amikor kibujt a baba (ekkor kicsit könnyeztem is, biztos belement valami a szemembe :D), akkor rárakták a pocijára Anyunak és vártunk. Elvágtam a köldökzsinórt, majd jött a babásnővér, aki hallatlan gyengédséggel és profi modon felöltözetette a gyereket és a kezembe nyomta. A Zanyát ellátták, nem kellett gátmetszés, se érzéstelenitést, szóval minden természetes volt, a Doki szerint ezért volt jo hogy ilyen lassan ment, mert ekkora babára kitágulni sok idő kell. Persze azért jol elfáradtunk nem mondom. Elvoltunk két orát, aztán átkisértem őket a szobájukba. Ekkor már majdnem éjfél volt, én is kissé kokadt voltam, elmentem haza. A Doki még bement Zanyához, és átbeszélték az egész "ügyet". Nagyon tetszett ez a hozzáállás és gondoskodás.

Másnap kezdődtek az érdekes dolgok. Reggel bementem hozzájuk, ahol kiderült hogy a baba 2 órás korában :) elkezdte gyorsan és felületesen venni a levegőt, emiatt oxigén alá tették. Csináltak egy vérvizsgálatot amiből kiderült,hogy valamilyen fertőzése van a babának és tüdőgyulladásra gyanakodtak. Az érdekes az volt, hogy a gyereknek semmilyen tünete nem volt (a légzésprobléma elmult hamar, láza nincs, éber, nem levert, stb), és a mama összes lelete negativ volt, tehát nem tőle jött a fertőzés. Délután mentővel átvitték a Jánosba, mert ott van koraszülött osztály. Az ottani főorvosnő nem annyira értette, hogy miért küldték át, hiszen látszolag semmi baja, jo sulyban van, stb. Mindegy, azért berakták inkubátorba és elkezdtek egy 1 hetes antibiotikum kurát, biztos ami biztos (még nemis tudták mire adják!!). Anya a saját felelősségére kijött a Szent Imréből és hál istennek kapott egy szobát a Jánosban. Igy egy hétig együtt voltak, tudta szoptatni, vele aludt stb.

Az érdekes az volt, hogy aznap 4 gyereket hoztak át ugyanazzal a fertőzéssel a SzentImréből, ebből egy anyuka volt olyan aki tudta is magáról hogy fertőzött és számitott is rá, hogy lesz vele gond. Mivel aznap 9-13ig 10 szülés volt, valószinünek tartjuk hogy nem volt rendesen sterilizálva a kád és onnan kaphattuk el a fertőzést. Ezt alátámasztja a tenyésztés is. Rákerestem a bacira a neten és azt irták róla hogy tipikus korházi-túlélő bacilus, ami az elfekvő öregeket, meg az újszülötteket támadja meg. Persze az orvosok csak mellébeszéltek, amikor rákérdeztünk, hogy mi ez, mindig azt hajtogatták , hogy majd rajta lesz a zárójelentésen.

Érdekes volt látni az egész rendszert müködés közben. Az ügyeletes orvos semmit nem mond, nem igér, " majd a főorvosasszony holnap minden elmond". Nincs felelősségvállalás és döntéshozás, csak ha feltétlenül muszáj.

A nővérek nagyon le vannak terhelve, 12 koraszülőttre jut 1 nővér. Nagyrészük nagyon profi és ugy nyul a gyerekhez, mintha a sajátja lenne. Egy nővérke (idős, bagószagú veterán) volt akivel összeakaszkodtam, mert nem nem ugy nyult a gyerekhez, ahogy kellett. Kicsit "felléptem" aztán elrendeződött. Szegény utánna napokig mondogatta a feleségemnek, hogy "csak azért volt ilyen, nehogy bepanaszoljuk, hogy nem törödik a gyerekkel". Szoval mindenki fél a nagy korház átalakitásokban.

A slusszpoén az volt, hogy akartunk kérni a főorvosnőtől egy fiolát az antibiotiumból, hogy homeopatiás kivezetőt tudjuk csinálni (a gyerek bőrének olyan szaga volt, mint egy gyogyszerraktárnak, antibiotikumot izzadt). Szegény teljesen zavarban volt, nem hallott még homeopathiáról, később csak annyit mondott:"visszatérve arra a fura kérésükre, hivjon fel a gyerekorvos, és akkor adok". Mindez annak tükrében érdekes, hogy a SzentImrében az újszülött orvos (de a szülészek is), kapásból először homeos bogyokkal inditanak. Itt meg még a főorvos se hallott rola...

Szoval ez volt a mi kis kálváriánk. Nem volt vészes a dolog hiszen, majdnem hogy semmi baja nem volt a gyereknek, csak ott kellett lenni. Legalább beleláttunk a rendszerbe és mérlegelhettük azt hogy bölcs dolog volt-e az OSZ-t tervezni vagy nem. Kérdés, hogy ha otthon szülünk lett volna-e fertőzés? Ez sose derül már ki.

De az nem kérdés, hogy a következő gyáreket hol tervezzük szülni.

Lehet hogy nem minden világos igy leirva, de kérdezzetek bátran."

Azért remélem elolvastad, amit dülután belinkeltem, mivel annyira lovagoltál ezen a higiénia kérdésen...

Ti meg nyalogassátok egymást gernával :)

Akkor ne fröcsögj!!Nem kell rinyálni meg félre magyarázni amit ítram!Sajnálom,ha ennyire nem bírjátok a kritikát és azt ha valaki nem ért egyet veletek.Részemről ez a téma lezárva.Igaza volt gernanak...

Nyalogassátok csak tovább egymást békességben!

Koszi Jutka, es neked is, Dodica!:-)) De nagyon nem lett a lelkembe gazolva, csupan nem ertem, miert kell egymast sertegetni. De ha valaki ugy latszik alapbol ilyen...na mindegy.

A tisztasagrol meg annyit: legutobb a terhesgondozason a korhazban azt mondta a vedono, hogy javasolja, inkabb mindig vigyek magammal vizeletet otthonrol a vizsgalathoz, mert a korhazi illemhely enyhen szolva is gaz.

Olyan tortenetet en is hallottam nem egyet, hogy a korhazban mindenfele muhiba miatt halt meg vagy lett fogyatekos a baba... CSak ezeket az eseteket persze titkoljak. Ezekbol nem lehet szenzaciot csinalni.

Olyan jo lenne, ha ebben a topikban inkabb arrol lenne szo, hogy ki hogyan elte meg gyermeke szuleteset, otthon, vagy a korhazban, illetve ki hogyan tervezi... En a magam reszerol szivesebben olvasnam a torteneteket, gondolatokat, erzeseket, mint az utalattol frocsogo hozzaszolasokat... Na mindegy.

Jo ejt mndenkinek!

Ez a kedvenc részem:

"Aki a szülés vezetésére jogosult, annak magának kell tudnia, hogy mit vállalhat, és a felelősséget is magára kell vállalnia."

Na ön az a kevés kivétel akinél akár otthon, akár kórházban szívesen szülnék. Ez a hozzáállás és szakértelem ma már nagyon ritka.

Napjainkban egészségügyi kereskedelem és nem orvoslás van.

menj be légyszi egy terhespatológián lévő illemhelyre....nők és higiénia+kórház....a szülés körül mi a steril?hiába van gumikesztyű,az csak az első mozdulatig az....az otthonnak megvan a maga "légtere" káros és kevésbé káros bacival,ezzel azzal,de ahoz általad már hozzászokott a csöppség részben...egy kórház levegőjét mondjuk megvizsgálnám mivel van tele...

ja,a kutyus szerintem tiszta állat...még a nyála is:)))

menj be légyszi egy terhespatológián lévő illemhelyre....nők és higiénia+kórház....a szülés körül mi a steril?hiába van gumikesztyű,az csak az első mozdulatig az....az otthonnak megvan a maga "légtere" káros és kevésbé káros bacival,ezzel azzal,de ahoz általad már hozzászokott a csöppség részben...egy kórház levegőjét mondjuk megvizsgálnám mivel van tele...

ja,a kutyus szerintem tiszta állat...még a nyála is:)))

[link]

Kórházon kívüli szülészet

2007. december 28. 00:00

Olvasónktól

Szülész-nőgyógyász szakorvos vagyok, aki a kórházon kívüli szülészetben gazdag tapasztalattal bír. Tapasztalataim Svájcból származnak, ahol ma a szülések körülbelül egy százaléka kórházon kívül történik. Huszonnyolc éven keresztül (2005-ig) vezettem Bázel környékén szakorvosi magánrendelőt. Ebben az időben csaknem 1800 szülést vezettem saját felelősségemre, ezeknek 60 százaléka privát klinikákon, 40 százaléka kórházon kívül zajlott le; a szülészetnek ezen lehetőségeit egymás mellett műveltem.

A kórházon kívüli szülésnél helyileg két változatot különböztetünk meg: az otthon szülést a várandós kismama otthonában, illetve a szülőotthoni szülést. A szülőotthonok megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek egy hüvelyi szülészeti műtéthez is, tulajdonképpen a császármetszésen kívül bármely szülészeti operáció elvégezhető bennük. A szülésnél jelen lévő kísérők szempontjából három változatot kell megkülönböztetni: 1. szülőotthoni vagy házi szülés szakorvos és bába által; 2. szülőotthoni vagy házi szülés bába és általános orvos által; 3. szülőotthoni vagy házi szülés bábával, orvos nélkül. A jogi helyzet Svájcban az, hogy a bába diplomájában foglaltatik: önálló szülésvezetésre jogosult. Ez a szülés helyétől független; a bábaképzés hároméves alapos elméleti és gyakorlati tanulmányokból áll. Szülésvezetésre minden orvos jogosult, nem csak a szakorvosok.

Saját gyakorlatomban a kórházon kívüli szülészet optimális változatát valósítottam meg: szülész szakorvos és bába által együtt. Így 681 tervezett kórházon kívüli szülésből mindössze hat kismamát utaltam kórházba, és ezekből is csak kettő (0,29 százalék) végződött császármetszéssel. Svájcban évekig az egyetlen szülész-nőgyógyász szakorvos voltam, aki kórházon kívüli szülést vállalt. A felelősség kétségkívül nagyobb, mint egy kórházban, és a honorárium kisebb. Ez is oka annak, hogy nem lelkesednek érte a szakorvosok. Ezenkívül a kórházon kívüli szülészethez magasabb fokú szakmai felkészültség szükséges, mint a kórházi szülészethez. Aki a manapság szokásos 20 százalék fölötti császármetszés-gyakoriságot orvosilag indokoltnak tartja, annak a szakmai felkészültsége nem elég kórházon kívüli szülészethez.

Bizonyos polemizálás a kórházon kívüli szülészet ellen Svájcban is folyt. Egy bázeli egyetemen készült tanulmány – Házi vagy kórházi szülés? címmel – 1993-ban egyértelműen bizonyította, hogy a kiválasztott rizikószegény kórházon kívüli szülések eredményei semmivel nem rosszabbak, mint a hasonló rizikószegény kórházi szülések eredményei. Ezt más nemzetközi objektív összehasonlítások is bizonyítják.

Itthon elsősorban a jogi viszonyokat kell tisztázni: ki jogosult kórházon kívül szülni szándékozó kismamának segíteni? A kérdés szakmai részét részleteiben törvénybe nem kell foglalni, vagyis hogy milyen esetekben szülhetnek kórházon kívül, azt teljes mértékben értelmetlennek tartom. Aki a szülés vezetésére jogosult, annak magának kell tudnia, hogy mit vállalhat, és a felelősséget is magára kell vállalnia. De nem kellene kitennie magát annak, hogy bizonyos körök elvből támadni fogják.

Dr. Világhy István

szülész-nőgyógyász szakorvos

Ispánk

Nekem egy elég közeli ismerősöm halt meg kb. öt éve kórházi szülés után sepsisben.

Erről persze sem a televízióban sem az újságokban nem hallhattunk, olvashattunk. A család azóta is perel, apuka egyedül neveli a kislányt. Az orvosok "mossák kezeiket".

Elég neves szülészeti klinikáról van szó.

Én magam is az egészségügyben vagyok, nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a kórház egyet jelent a biztonsággal!!!

Van az orvosok között is egy szállóige, melyet képletesen kitennének a kórház falára: "Ki itt belépsz, haggy fel minden reménnyel!"