Szorongás, kétségbeesés szakítás után (beszélgetős fórum)

Ohh!

De jó lenne mégegyszer ilyen fiatalnak lenni!

Azt se bánnám, ha szörnyű szerelmi csalódás gyötörne.

Kedves FI.

Nem soká jobban fogod érezni magad, csak kell még egy kis idő.

Sziasztok!

2,5 hónapja szakítottunk az akkori párommal. 2 évig és 6 hónapig voltunk együtt. Azt mondta nem szeret engem és lehet, hogy egy másik lány tetszik neki (egyszer azt mondta tetszik neki, máskor azt, hogy nem.)

Én mai napig szeretem őt. Hiányzik, és nagyon rossz, hogy nem tudok róla semmit. Keddenként és csütörtökönként látom őt (ott eddz ahol nekem külön órám van), plusz egy vonattal járunk.

Amikor meglátom elkezd dobogni a szívem, és azonnal elkap a sírás...

Ma is láttam és elsírtam magam... Ő nem látott meg.

Azt éreztem, hogy már túl vagyok rajta, de mikor meglátom őt egyből beugrik, hogy hiányzik, és úgy megölelném...

Vajon együtt van már a lánnyal? Vajon gondol - e rám?

Nem beszéltünk a szakítás óta. Azt hittem vissza fog jönni... De nem tette. Ezt lehet, hogy most még tragédiának fogom fel, de annyi mindent átéltünk a 2,5 év alatt, hogy az valami hihetetlen. Nagyon fontos nekem, és bármikor felhívna, hogy bajban van vagy segítséget kér azonnal segítenék neki.

Tudom, hogy az idő segít, ezt belátom én is. Próbálom elfoglalni magam, készülök nagyon az érettségire, barátokkal is sűrűn vagyok, és próbáltam ki új hobbit is.

Mégis azt érzem, hogy hiába fedem be homokkal az érzelmeim, hiába élem meg őket, csak egyre jobban süllyedek.

Esténként a legrosszabb,kínszenvedést érzek azalatt.

Én tényleg azt hittem ő az igazi, és kicsit hiszek abban, hogy talán később, ha felnő megkeres.

Sokszor beszélt velem csúnyán, volt, hogy egyszer diszónak hívott, volt, hogy mikor összevesztünk én akkor is elkísértem a sulija felé, megakartam vele beszélni de ő makacs volt. A villamos megállóban közel álltam a peronhoz, mert csak úgy tudtam a szemébe nézni, állandóan elfordult tőlem... Erre visszarántott és azt mondta, hogy: "ne most legyél öngyilkos, még be akarok érni a suliba!"... Ez nagyon rosszul esett, aznap sírva mentem iskolába. Azt mondta hogy miattam volt ideges és én miattam beszélt csúnyán. Volt, hogy nyomoréknak hívott, hazug pics*nak, hisztis pics*nak vagy csak írta, hogy fogjam be a szám. K*rva any*zott is párszor, de a válasz mindig az volt, hogy én generáltam ki. Bevallom, volt, hogy hibáztam én is de én ennyire csúnyán soha nem beszéltem vele. Nem is lettem volna képes...

Mivel generálhattam ki? Vagy ezt akkor sem érdemeltem volna meg, ha én generáltam volna ki?

Ezek ellenére is szeretem mert olyan élményeket, emlékeket adott nekem amikért örökké hálás leszek.

Alapján véve egy nagyon pozitív, energikus, életvidám lány vagyok, de ez annyira elvette az erőmet és az önbecsülésemet, hogy jelenleg aludni sem tudok és 0-24-ben agyalok.

Nem tudom mit tegyek, megannyi kérdés van bennem.

Köszönöm, ha elolvastad!