Szomorú anyák napja (beszélgetős fórum)

bocs: HellinGer

Még ne add fel!Neked még lehet normális,boldog életed és sok örömed,ha ki tudod vonni magad ezeknek a dolgoknak a hatása alól némiképp,vagyis inkább ha segítséggel feldolgozod őket.

Megértem. A halál azoknak fáj akik maradnak. És fáj piszkosul fáj, az üresség a tehetetlenség,a hogyan akadályozhattam volna meg...mit tehettem volna... a sok ha... felemészti az embert.

Nem tudom, hogy ez hit kérdés e , de érzem, (és rengetegen érzik) hogy többek vagyunk puszta testnél, a test elporlad, de a lényünk az a megfoghatatlan valami, amitől létezünk az fennmarad. Az átlát mindenen, az támogat, az megbocsájt, mert az a lelked mélyére is belát.

Én nem érzem,hogy vigyáz rám...csak vezeklek....sajnálom,ami velünk történt...

Istennel olyan könnyen dobálózunk,de a kaszás...az végérvényes-kérlelhetetlen...

Azt akarom,hamarabb menjek el,mint a szüleim.

„Ha haragszotok is, ne vétkezzetek, a nap ne menjen le a ti haragotokkal...” (Efézus 4:26-27) –

Azaz, ne vigyétek át haragotokat az éjszakán! Bocsássatok meg, mielőtt besötétedne!

Ami megtörtént az a múlt.

Ne bántsd magad, testvéred sem szeretne így látni.

A szeretteinket elveszíteni a legrosszabb dolog, ami velünk történhet. Életünk előrehaladtával egyre többször éljük át. Sajnos van aki már fiatalon, mint én is. 20 éve már, hogy anyukám örökre elment, még ma is "hazavárom", nem tudom elfogadni, sem feldolgozni, sem feledni, de hiszem, hiszem, hogy vigyáz rám, mint a két mamám, akiket a közelmúltban veszítettem el.

Szomorú anyák napja

Köszönöm szépen..

Nem tudom,mit szeretne-de talán egyszer valahol találkozunk...bárcsak hallanám,ahogy kiabál,veszekszik,vagy megüt....

Menekülnék el innen,de akkor esély sincs rá,hogy valaha fenn találkozzunk...

Köszönöm szépen!

Te vádolod még magad azzal,hogy nem kértél bocsánatot?

Annyira friss,és annyira éget....és sógornőm kerek perec megmondta-apám sem fog évekig élni....

:((((

Ha akkor nem mondtad ki, most biztos tudja már, és nem szívesen látja, hogy te szenvedsz!

Én azt mondom, minden van valamiért, (mondjátok hogy hülye vagyok) de én hiszem azt, hogy ezt a cikket azért írtad, hogy énáltalam (és persze más, aki ide ír) jusson el hozzád, mit szeretne a testvéred!

Ne emészd magad!

Borzalmas amin keresztül mentél, alig mertem megnyitni a cikket, filózok rajta pár perce, de a halált meg kell tanulnunk elfogadni!

Keresztszüleid együtt mentek el!

Én is átéltem hasonlókat, engem nagyon megerősített, mosolyogva emlékezem csak a szépre, nehéz, de tudom, itt vannak velem! Nekem így viselhető ez el!

Sok erőt Nektek!

Öszinte részvétem !!

Velem is ugyanez volt (bár csak a tesom halt meg)

a szitu .Az anyám nekem kerek perec a szemembe mondta hogy miért nem én mentem el miért a tesom.

Sokkal könnyebb lenne neki.....

Beszélni vele sem lehetett,csak elvárta hogy járjak hozzá és ezeket hallgassam.nagyon rossz érzés.Egy idő után aztán abbahagyta.ennyi.

Nem tudom mi történt,talán elfogadta,hogy már nincs többé.

Ha egyáltalán nem tudsz vele beszélni,akkor szerintem idővel megváltozik apukád,és nyit feléd.

Egyébként mi sem békültünk ki a tesommal a baleset elött.Sajnos mi is így váltunk el.

De ahol ők vannak ott nincs harag, fájdalom csak szeretet.próbálj meg erre gondolni és ne a múltra

hogy nem békültetek ki.Ő nem haragszik rád,te se haragudj magadra.

Remélem tudtam segíteni neked és minél több erőt kivánok!!!

Őszinte részvétem, bár ez sokat nem segít, csak az idő fog.

Apud hidd el nem rád haragszik, szerintem több lehet benne az önvád, esetelg úgy érzi, hogy nem vette észre mennyire túlhajtja magát a fia. Lehet tépelődik azon, hogy segíthetett volna, még akkor is, ha mindent megtett, amit apaként tehetett.

A bátyád igaz kormán ment el, de tovább él, nem csak bennetek de a négy gyermekében is.

Sok erőt kívánok!

Őszinte részvétem.. szívből sajnálom!!! :((

Biztos vagyok benne, hogy a testvéred már nem haragudott rád, tudta, hogy szereted, és ő is szeretett Téged!

Ez biztos!

azt csak büszkeségből mondta, valószínű ő is olyan picit mint te

megbocsátott, hidd el!

ne szenvedd végig az életedet, az senkinek sem tesz jót

apukáddal pedig ülj le beszélni, ne kövesd el vele is azt a hibát, hogy kommunikáció hiányában éltek (rosszul) egymás mellett...

sok sikert és erőt!