Szóbeli agresszió a párkapcsolatban (beszélgetős fórum)

Nem vicces mert sokszor két gyereke mellett, közösen szeret lakásnál a híd alá mehet. És utána még a gyerektartást kérik rajta számon.

Off: A másik, hogy a nyolckerben nem több a családon belüli nemi erőszak, de az erőszak sem, mint a budai hegyekben. - ott mentőztem, az utóbbi helyen. Még akkor ápoló voltam, sokszor mentőorvos hívott rendőrt, és azok szociális munkást, vagy a kórház. És Budán többségében nők voltak az fizikális erőszak elkövetők és gyerekkel szemben. Több kezeletlen törést is kimutattak röntgenen számtalanszor, ami balesetnél igen ritkán előforduló területen volt.

javítva: Szóbeli agresszióban, sokkal erősebbek a nők, párkapcsolaton belül. - ez egy köztudott tudományos tény. És szociális munkások is szinte csak ezt mondják. A jobb verbális képességeikkel is visszaélnek ilyenkor a nők.

Amiből később másik részről előbb-utóbb pofonok is lehetnek, de jellemzően előbb alkoholba menekülés.

Itt a férfinak nincs más lehetősége mint lelépni

Szóbeli agresszióban, sokkal erősebbek a nők, párkapcsolaton belül. - ez egy köztudott tudományos tény. És szociális munkások is szinte csak ezt mondják. A jobb verbális képességeikkel is vissza élnek itt.

Amiből később másik részről előbb-utóbb pofonok is lehetnek, de jellemzően előbb alkoholba menekülés.

Itt a férfinak nincs más lehetősége mint lelépni.

Én is kicsit hasonló légkörben nőttem fel sajnos, és tudom, ilyenkor az a gond, hogy az ember a megszokott rossz, akár bántalmazó - jellegű helyzetbe képes beleragadni, mert számára elképzelhetetlen a normális, tiszteleten alapuló emberi kapcsolat, párkapcsolat.

Határozottnak gondolom magam, ilyenkor mégis egy kicsit leblokkolok és küzdök önmagammal. Amiben biztos vagyok, nekem ez így nem kell, egyszer élek és nagyon nem mindegy, hagyom-e a szép, aktív eveimet megkeseríteni, vagy nem. Ez az én döntésem.

Szóval a telefont nem veszem fel. Már hallgatni sem akarom a magyarázkodását. A 40-es évei elején az ember nem változik gyökeresen. Amúgy is ez az egész viselkedés pszichopata személyiségzavarra utal. Akkor meg aztán tényleg menekülni kell.

Amikor vezet, és van valami, ami nem tetszik neki, pillanatok alatt ki tud akadni és kiabálva káromkodni, meg elküldeni az anyjába, leidiótázni mindenkit.

Itt kiütközik az igazi álarc nélküli személyisége.

Ez egy nagyfokú tiszteletlenség, hogy valaki így beszél. Ráadásul nem 20 év után, hanem néhány hónap után. Ezt én nem erőltetném a helyedben. Gáz nagyon!

Jól teszed, hogy nem veszed föl. Minimális intelligencia, hogy az ember nem beszél így a másikkal. Ez nekem felejtős lenne...

Még mindig vele vagy? És nem félsz bármit is mondani neki?

Én sosem akarom azt, hogy féljek felvállalni önmagamat egy kapcsolatban, mert a másik bármikor kitörhet, kifordulhat önmagából. Volt egy nagyon hosszú kapcsolatom, vége lett, de ilyen tiszteletlen sosem volt velem az illető, mint most Ő.

Sajnos gyanítom, úgysem változnak meg. Felnőtt emberekről van szó.

Szerintem Te is menekülj. Nehogy aztán gyerekkel nehezebb legyen.

Egy ilyen balhé iszonyúan leszívja az életenergiát.

Megerősítettetek, hogy menekülnöm kell, mert ebből bármi nagyobb baj lehet még.

A kioktató stílus, dühkitörésszerű megnyilvánulás nagyon hirtelen tört elő belőle, nem foglalkozva azzal, hogy valaki esetleg meghallhatja. És ismeretlen ember azt mond, amit akar... semmi infom nincs róla, csak amit mondott,mert neten ismertem meg, és nincs közös ismerősünk sem.

Nekem magasabb végzettségem van, mint neki, lehet, hogy ez is zavarja és a férfiúi hiúsága, önbecsülésének megőrzése miatt próbálja ledegradálni az IQ- mat... de felesleges okokat keresni, az ilyen nem kapcsolat, hanem horror, azaz azzá fajul majd.

És nem lehet úgy élni, hogy az ember fél a párja reakcióitól, és nem mer szabadon véleményt nyilvánítani.

Az első után megbeszéltem, nem hagytam szó nélkül, miután felocsúdtam a rémálomszerű helyzetből. Próbáltam normálisan beszélni, hogy értse ez nem ok. így, bár már az nagy gond, ha ezt magyarázni kell. Ennek ellenére előfordult még egyszer.

Itt valmai nem stimmel az illető pszichéjében.

Velem nem tudott volna eljutni a második szituációig sem.

Harmadiknál meg az még mindig vele vagy elképesztő.

Az én párom néha azon inkább mosolyogni szokott, ha általa vélt dolog nevetséges lenne ha mondok neki valami "butaságot"

Ha szereted elmondhatod neki, téged meg az dühít hogy nem tudja elfogadni benned azt, néha másként cselekszel mint ahogy azt ő tenné.

Ennek hangot adva durván férfihoz egyáltalán nem méltó viselkedéssel.

Mert egy nőnek szerintem nem az az álma ordítsanak vele, és barbár módon kioktassák.

Mert onnantól kezdve az nem férfi, hanem egy vadállat.

Nekem nem fájna érte a szívem, örülnék a helyedbe időben kimutatta a foga fehérjét még.

Könnyebben szabadulsz még igy tőle, mint mikor már gyerek is van...

Még van idöd lépni, találni olyant aki ha néha gyerekesen is oldsz meg valamit, akkor is imádni fog.

Mert elmondani ugyan elszabadna persze mondani neki is ez butaság, de nagyon nem mindegy hogyan teszi.

Én úgy éreztem az írásodból, téged ez sértett ami jogos is szerintem.

Ebből a kapcsolatból én lépnék az biztos!

Ezt tettem en is nemregiben.

Amikor szova tettem finoman, ez igy rossz erzes, meg meg is lett indokolva, hogy miert...

Nem vagyok en macohista, hgy elturjek ilyesmit folyamatosan. Leptem!